A már hat éve létezõ, s 2006-ban újraformázott társulat produkciója jó érzékkel vegyíti az elektronikus hangzást és a majdnem hagyományos, "rockos" megszólalást - ám a dalokat valósággal uralja Berger Dalma változatos regisztereken megszólaló orgánuma. A Sleeping Traveler, amely a korai demók után a társulat elsõ hivatalos albuma, nagy ívû kísérlet egy új, a maga nevében párját ritkító hangzás megformálására - s el kell ismernünk, valóban sikerült egy csak rájuk jellemzõ, félreismerhetetlen formanyelvet és megszólalási módot kialakítani. A zenekarról szólván - néha öndefiníciós jelleggel is - gyakorta emlegetik a "triphop", a "posztpunk", esetleg az "indusztriális metál" mûfaji kategóriákat, amibõl annyi bizonyára igaz, hogy az ES-re is hatottak a kilencvenes évek érzelmes vokált kattogós elektronikával és néha síró vagy zúzós gitárokkal vegyítõ hibrid zenéi (Portishead, Massive Attack, Tricky és társaik) meg a nyolcvanas-kilencvenes évek posztpunk/new wave gitár- és szintipop zenekarai. De mindez csak a nyersanyag, a produkció tudatosan asszimilálja a hatásokat, s az alkotói folyamatot pontosan követi a lemez szerkezete is. A szándékoltan rideg, futurista felütést (melyet külön nyomasztóvá tesz a boszorkányvokál és a démoni sikítások) az album közepének dark-pop allúziói, s kvázi folkos, csaknem chill out hangulatok követik. A fináléban (Halfway To Recognition) elõtûnik Dalma hangjának eredendõen megkapó, csilingelõ vidámsága - meglepõ befejezés, egyben egy ígéretes, ha nem is tökéletes nyitány lezárása: ha tetszik, a hallgató szinte már várja is a folytatást.
CLS, 2009
****
