Könyv

Szerepzavar

Dr. Kiss Anna: Bűnbe esett irodalmi hősök

  • Urfi Péter
  • 2009. március 26.

Zene

Az ötlet tetszetős: egy vezető büntetőjogász, kutató és egyetemi oktató szépirodalmi szövegeket elemez a jogértelmezés eszközeivel. Eredeti gondolat, amiből bármi lehet. Ennek a bárminek a műfaji besorolásához az alig százoldalnyi főszöveget kísérő, meglepően nagyszámú paratextus nyújthat segítséget: a szerzői fel- és levezetés mellett olvashatunk Ajánlást, Előszót és Utószót, valamint a hátsó borítón további két magvas gondolatot, mindezt különféle szerzőktől - nem mondhatni, hogy a véletlenre bízták a dolgot, szépen megágyaztak a könyvnek. Dr. Finszter Géza, az MTA nagydoktora szerint ez "a munka kifogástalan büntetőjogi tanulmány", ugyanakkor "tehetségről árulkodó szépirodalmi alkotás"; dr. Mészáros Ádám PhD a joghallgatóknak ajánlja, mintegy tankönyvként; Gáspár Ferenc író pedig azt nem tudja eldönteni, mi ez: "Esszékötet? Jogtörténeti gyűjtemény? Végül is, teljesen mindegy." Nem, nem mindegy. Valószínűleg a könyv legnagyobb problémája, hogy sem tárgyválasztását, sem saját műfaját és célközönségét nem gondolta át.

Olvasónapló, fiktív vádirat, eszme- és jogtörténeti eszmefuttatások, jegyzőkönyv egy elképzelt egyetemi óráról, szövegelemzés és konyhafilozófia nem egymást segítve működik, inkább keveredik a tizenöt, jobbára a Mozgó Világban és a Család, Gyermek, Ifjúságban már megjelent írásban. A vádlottak padján pedig - két külön írásban - egymás mellé kerül a novella szereplője és szerzője, ami megint csak nem ugyanaz a kategória. Utóbbi megoldásra magyarázatul szolgálhat a könyv egyik alapelve, amely meglehetősen avíttas elképzeléseken alapszik. "A különböző korok irodalmi alkotásai hűen tükrözik az akkori társadalomban élő erkölcsi és jogi normákat" - olvassuk rögtön az elején, de a gondolat refrénszerűen vissza-visszatér: "Csáth írásaiban a valóságot teljességében ábrázolja" és így tovább. 19. századi, sültrealista dobbantóról nehéz lendületet venni. Ráadásul az irodalom itt nemcsak a valóság fénymásolata, de a nép dadusa és erkölcscsősze is: a "művész egyéni élete lehet visszataszító, de műveiben erre soha nem vetemedhet" - kezdi Finszter, és folytatja a szerző: a "jog nevelési szerepét az irodalom erősítheti azáltal, hogy segíti növelni az olvasók morális tudatosságát".

Ezekre az üres frázisokra egyébként semmi szüksége nem lenne a kötetnek, lévén nagyrészt komoly és okos játék. Mert mi más is lenne például az Édes Annáról szóló fejezet, amelyben a bírósági tárgyalás "megtalált" jegyzőkönyvét olvassuk, perbeszédekkel, ítélettel és indoklással. Szellemes tudományos ismeretterjesztésnek és folytatható példának tartom a remek Toldi-interpretációt: a malomkőaffér ismertetése után egy jogtörténeti gyorstalpalóból megtudjuk, hogy sem Nagy Lajos, sem Arany idejében nem volt még olyan egységes jogrend, amely szerint tárgyalni lehetne a kérdést, így viszont Kissnek alkalma nyílik rá, hogy az elbeszélő költeményből vett példák segítségével tömören és érthetően elmagyarázza többek között az eshetőleges és az egyenes szándékú, illetve a tudatos vagy hanyag gondatlanságból elkövetett emberölés fogalmait, míg végül oda lyukad ki, hogy a malomkőhajintást ma alkalmasint minden bíró a "jogos védelem" körébe sorolná. Bravúrosak és szépek a "Párhuzamos történetek" felütései, amikor Csáth A kis Emmája és Kosztolányi Aureliusa mosódik össze egy-egy mai esettel. Utóbbiban a túlbuzgó zsoldost futni hagyó császár szavai és a biztonsági őrként egy tinilányt összerugdosó rendőr tettét fedező kolléga fiktív monológja rímel egymásra hatásosan.

De a fenti, jól sikerült írások sem kerülik el a könyv jellemző hibáit. A stílustörést: Édes Anna kvázi hivatalos ítéletének indoklásában olyanokat olvashatunk, hogy a "vádlott ekkor vissza akart futni a konyhába, de nekiment a falnak. A lámpák valami kancsal fénnyel fellobogtak." Az obligát közhelyeket: az "indulat az ember érzelmi világához tartozó jelenség". Vagy a moralizálást, ami nemcsak az Aurelius-elemzést rontja el. A mesei igazságszolgáltatásról szóló felületes pszichologizálás pedig úgy, ahogy van, elhagyható lett volna. A Bűnbe esett irodalmi hősök erős kezű szerkesztő után kiált, aki mindezeket korrigálja, és gátat szab a nyomdahibák és önismétlések boldog tenyészetének.

Talán meglepőnek tűnhet, de ezek után mégis azt kell mondanom, hogy hasznos és olykor élvezetes olvasmányról van szó. A szerző néhol a fennálló jogrend jogosnak tűnő kritikáját adja, máskor megdöbbent a ténnyel, hogy 1997-ig a nők elleni, házasságon belüli erőszakot nem szankcionálta törvény, vagy éppen bevezet a méhmagzat jogképességének rejtelmeibe. Bátran nyúl kényesnek látszó, izgalmas kérdésekhez: az abortusz, a drogok, a homoszexualitás és a gyűlöletbeszéd kérdéskörét érdemben tárgyalja. Egyetemi jegyzetnek is szánja magát a könyv, habár remélhetőleg a jövő jogászai ennél azért alaposabban értik az alkalmazandó szabályokat, és a laikusokhoz is szólni akar, habár - helyenként kifejezetten jó stílusa ellenére - olvasóbarátnak azért nem mondanám. A szerző a jog és irodalom kapcsolatának tanára az ELTE jogi karán, a műhelymunka nyomai felismerhetők a könyvben, aminek épp ezért gyaníthatóan folytatása is lesz. Remélhetőleg átgondoltabb.

Publicitas Art Media Kft., 2008, 120 oldal, 1980 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.