mi a kotta?

Süss fel, és ragyogj

  • mi a kotta
  • 2013. augusztus 11.

Zene

"Joseph Heyden belső-tisztviselőnek minősül, és akként kezeltetik. Ezért a Herceg úr őfőméltósága kegyesen bízik abban, hogy magát hercegi udvarhoz tartozó, tisztességes belső-tisztviselőhöz méltóan, józanul viseli, s alárendelt zenészeit nem brutálisan, hanem higgadtan és szerényen, nyugodtan, derekasan vezeti majd, kivált, ha magas uraságok előtt muzsikálnak.

A másodkarmester alárendeltjeivel egyetemben mindig uniformisban tartozik megjelenni; gondoskodjék továbbá Joseph Heyden arról is, hogy nemcsak ő maga, hanem mind a hatáskörébe tartozók is mindig tisztán, az előírásnak megfelelően, fehér harisnyában, tiszta fehérneműben, rizsporosan, copffal vagy vendéghajjal, de mindenesetre egyöntetűen mutatkozzanak. Éppen ezért, mivel a többi muzsikusok a másodkarmesterhez igazodnak majd, olyannyira mintaszerűen kell viselkednie, hogy alárendeltjei az ő jó tulajdonságairól példát vehessenek. Kerüljön tehát Joseph Heyden mindenfajta bizalmaskodást, közös evés-ivást s egyéb bizalmas érintkezést a muzsikusokkal, hogy az őt megillető tiszteletet el ne veszítse..."

1761. május elsején egyebek mellett ilyen feltételek vállalásával szegődött Esterházy Pál Antal herceg szolgálatába a húszas évei végén járó Haydn, aki már új urának kedvére komponálta meg 6., 7. és 8. szimfóniáját, amelyeket mellékneveik (Le Matin, Le Midi, Le Soir) révén összefoglalóan Napszak-szimfóniák gyanánt szokás emlegetni. Ez a három korai szimfónia szólal meg azon a nyár esti hangversenyen, amelyet a Pesti Vármegyeháza Díszudvarára kitelepülő Concerto Budapest ad majd, méghozzá az oly tudós szakértelmű Vashegyi György vezénylete alatt (július 18., nyolc óra).

"Sokkal jobban szeretem a harmadikat a másodiknál, mert a másodikat igen kényelmetlen eljátszani" - fogalmazott maga a zongoravirtuóz szerző, Szergej Rahmanyinov, előadói szemszögből összemérve két oly népszerű zongoraversenyét. Ez a 3. zongoraverseny mindenesetre meghitt ismerőse lehet a mozi szerelmeseinek is, elvégre ennek gyakorlása készíti ki a főszereplő zongorista karakterét a Ragyogj! című díjnyertes ausztrál filmben. Csakhogy ugye e filmalkotás sztorija a való életből lett véve, s így persze a karakter, David Helfgott is valós személy. Méghozzá olyannyira valós személy, hogy vasárnap direkte a Papp László Sportaréna - komolyzenei koncertek számára oly kedvező - színhelyén ül majd neki éppenséggel e Rahmanyinov-mű magánszólamának is, a Liszt Ferenc Kamarazenekar kíséretében (július 14., hét óra).

Egyebekben mi csak tangózzunk, hiszen hétfőn Piazzolla-est vár reánk a Vajdahunyad váránál, többek közt a gitáros Tátrai Tiborral és a Mendelssohn Kamarazenekarral (július 15., fél kilenc). Négy évszak Buenos Airesben - ez a főmű, Astor Piazzolla (képünkön) 1965 és 1970 között megalkotott, Antonio Vivaldi és az argentin főváros előtt egyként hódoló tangósorozata ígérkezik majd, csak menjen le már végre a nap!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.