Zene

Amióta a Watermark albumról kislemezként világslágerré lett Orinoco Flow hátán beevezett a köztudatba - s azóta bizony már tizenhét év pergett le -, Enya világa elválaszthatatlan a víztől.

Újabb csokra jelent meg Pjotr Lescsenko dalainak, ezúttal Gloomy Sunday címmel. Ha Seress Rezső világslágerét egy kortárs előadó dolgozta volna fel, az is különös gyengédséggel nyalogatná nemzeti depressziónk sebeit, de lássanak csodát, Lescsenko hetven évvel ezelőtt, 1935-ben készítette ezt a felvételt.

Korábban csak az éjszakázó tévénézők ismerték. Szinte mindenhez hozzá tudott szólni, az underground zenétől a kortárs irodalomig - Bestsellertől Záróráig.

A tökéletes opera-előadás olyasvalami lehet, mint a gömbvillám vagy az asztráltest: kizárólag mások elbeszélésében létezik. Bevallom, én egészen a múlt hét szerdájáig ebben a vigasztalan tévhitben éltem, s csakis a Les Arts Florissants budapesti vendégszereplésének köszönhetem, hogy végre személyesen megtapasztalhattam e kivételes tüneményt.

A kutya, a gyerek és a fóka dominózik a színészotthonban, vasárnaponként sem jön hozzájuk látogató, szürcsölik a híg levest, rágják a kenyérhéjat, el vannak felejtve (mondjuk magyar filmben hülyén is venné ki magát egy fóka, ám annyi biztos, hogy nem az eszkimók vették át a szerepkörét).

Ki tudná pontosan megmondani, hol is hagyta el frissességét, hitelességét, bölcsességét, életkedvét és nem utolsósorban humorát a 80-as évek kedvelt és erős magyar filmes műfaja, a vígjáték?

Itt az ideje, hogy lehulljon a lepel.

A hidegtálig vezető út animével van kikövezve. Olyan varázsszóról van szó, melynek sokatmondó pillantásokkal kísért felvetésére könynyen megnyílhat az út a lazacos szendvicsig.

Bedekkert írni, úgy képzeli a laikus, drága és időrabló mulatság. Nyilván hosszú időt kell eltölteni az adott helyen ahhoz, hogy minden szegletét be lehessen mutatni, kézenfekvő esetben épp azoknak, akik addig oda be sem tették a lábukat.

E kötetek nagyon sok szálon keresztül kapcsolódnak a harmincas évek, kicsit átfogóbban: a két világháború közötti Európa irodalmi-szellemi törekvéseihez. Mind az 1934-ben kiadott A Pendragon legendát, mind az 1937-es Utas és holdvilágot meghatározzák az európai irodalom örök témái: a gyerekkor, a titok, a szerelem, a halál, az utazás, illetve az a különleges mitológiai szemlélet, melyen keresztül a két világháború közötti regényirodalom - Joyce, Thomas Mann, Bulgakov, Eliade stb. - az imént felsorolt témákat megjelenítette és értelmezte.

Bajban lehetett Bálint Endre festő, amikor 1945 táján azt a feladatot kapta, hogy készítsen transzparenst József Attila egyik igazolvány-képéről. Vagy mégsem lehetett akkora a baj?

A színmű nem tartozik a kedvenceim közé Shakespeare életművében. Számomra két darabra esik szét: a két, egymással szemben álló tábor harcára, és ettől eléggé elválóan Troilus és Cressida lehangoló szerelmi történetére.

nyolc kis kritika

. .