Amióta a Watermark albumról kislemezként világslágerré lett Orinoco Flow hátán beevezett a köztudatba - s azóta bizony már tizenhét év pergett le -, Enya világa elválaszthatatlan a víztől. Tengerpart, folyó, óceán, eső, mindenféle nedves dolog tölti ki zenéje végtelen tájait. Nincs ez másképp ötévi szünet után megjelent új albumán sem. A szünet persze relatív, egyik jelentése: munka. Közbecsúszott mindenekelőtt A Gyűrűk Ura első darabjának filmzenéje, aminek nemcsak azért van jelentősége, mert a vásznon pont olyan lélegzetelállító tájképek tűntek fel, mint amelyek Enya atmoszférateremtő képességéért kiáltanak, hanem mert Tolkien fantáziavilága erre az albumra is átszüremkedett: Enya állandó szövegírója, Roma Ryan a korábban használt angol, gael (kelta) vagy latin egyikét sem találta alkalmasnak három dal szövegének megírásához, ezért a Tolkien-féle tündenyelvek példájára meg-alkotta a maga loxian névre keresztelt nyelvét, a hozzá tartozó rovás-írással egyetemben, miként ez a lemez füzetkéjében látható is. (Ahol egyébként angol fordításban olvasható mindhárom loxian nyelven énekelt dal szövege, cseppfolyós motívumokkal, természetesen; Ryan könyvet is írt a nyelvalkotásról, az is most jelent meg: Water Shows The Hidden Heart). Ja, és az egyik szám japánul szól, alighanem egy japán filmzene (Isamu Nakae: Reisei to jonetsu no aida, 2001) folyományaként.
De azt gondolom, Enyánál nem a nyelv, nem a szöveg a lényeg, hanem az a rendkívül finom kép, amit kórusként gyakorta megsokszorozott énekhangja, a vonósok simogató hullámai és pizzicatós ritmusai, a zongora és egyéb billentyűs hangszerek összhangja teremt meg. Folkos dallamvezetés, álomszerű lebegés - emlékszem, egyszer Winkler exkolléga azt ír-ta egy Tracy Chapman-lemezről, hogy elaludt rajta; ha netán alvászavarban szenvedne, használ-hat Enyát is. Ez is egy fülhallgató fel, szem lehuny album. Enya a 2003-ban elhunyt északír BBC-producer, Tony McAuley emlékének ajánlotta, aki elsőként érzett rá a popzene felé elmozduló, Clannad nevű családi folkzenekarból kilépett énekesnő filmzenés vénájára, és rábízta a The Celts című sorozatot, ebből lett aztán Enya első szerzői albuma 1987-ben, majd megjelent a vízjel - azaz a Watermark -, s ettől kezdve a fél világ megtanulta a tökéletes relax márkanevét: Enya.
Warner Music, 2005
