Zene

Habár a Jethro Tull hobóköpönyegét végleg szögre akasztotta, Ian Anderson szólóban folytatja a csínytevést - ezúttal a brit történelemről, a migrációról és a klímaváltozásról mesélő Homo Erraticusszal. Identitáslopásról, alteregókról és a rock nyelvéről beszélgettünk vele.

Idén húszéves a Junkies. Az énekessel és a gitárossal arról beszélgettünk, hogy mikor érték majdnem utol népszerűségben a Tankcsapdát, hogy miért kezdtek poposodni, és hogy jobb-e a pörköltfőzés bográcsban, mint a világmegváltás.

"Hősöm vadul nőtt föl a vadonban, hol egy törpe nevelte őt abból a célból, hogy majdan a hős megölje néki a sárkányt, mely a kincset őrzi. E nibelungi kincs roppantul fontos mozzanat: legkülönfélébb gaztettek tapadnak hozzá. Nos, Siegfried nagyjában ugyanaz az ifjú legény, kiről a mesevilág úgy emlékszik meg, hogy világgá ment "megismerni a félelmet" - de Siegfriednek sohasem akar sikerülni ez, mert erőteljes természeti érzékei mindig úgy láttatnak vele mindent, ahogy az a valóságban van.

Meghalt Erdélyi Tamás, azaz Tommy Ramone, aki a Ramones dobosaként úgy 2 millió zenészre gyakorolt felbecsülhetetlen hatást. Büszkék vagyunk és szomorúak.

A chicagói Cornelius Ferguson a 90-es években a ghetto house jeles képviselője volt, az évezredfordulót követően pedig egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a footworkre és a juke-ra. Emiatt mára sokan ezek keresztapjaként tekintenek rá.

Ben Frost a legutóbbi szólólemeze, a By The Throat óta eltelt öt évben készített filmzenét Tarkovszkij Solarisához Daníel Bjarnasonnal, rendezett egy operát Iain Banks Darázsgyárából, közreműködött Tim Hecker és Colin Stetson lemezein, valamint Magyarországon is járt kétszer - hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Az Iron Maiden és a menedzsmentje valamit nagyon jól csinál. Az angol zenekar ugyanis - annak ellenére, hogy csaknem negyvenedik éve tapossa a pályát - még mindig képes egészen elképesztő tömegeket vonzani, és ezt mindenképp az okos stratégiának köszönheti.

A világ legrangosabb bluesversenyét megnyerő Szűcs Gábor végre itthon is széles körben ismertté vált, ősztől az X-Faktor mentoraként láthatjuk a tévéképernyőkön. A Magyarországra ideiglenesen visszatérő Little G Weevil a nyarat honi turnéval múlatja: tegnap a Kobuci Kertben csuklózott ki egy tradicionális, jammelős blueskoncertet.

Ő volt Jim Jarmusch legmenőbb korszakának legmenőbb arca, a Florida, a paradicsom és a Törvénytől sújtva underground sztárja, miközben zeneszerzőként és a Lounge Lizards szaxofonosaként is a coolság csúcsait ostromolta. Amióta a Lyme-kór megtámadta, csak a festésnek él: nem szívesen beszél a filmjeiről, de a zenéről és a képeiről annál inkább.

Nem akartunk hinni a rosszindulatú pletykáknak, a brit kollégák irányából érkező kritikáknak, de aztán sajnos minden balsejtelem beigazolódott: az év egyik legjobban várt koncertje az év legnagyobb csalódása lett, avagy megtudtuk, milyen is a Monkey-hakni.

Klassz zenék nélkül nincs Pride, és a legjobb, ha a vonulók ajánlanak. Neves közgazdász, rendező, idős és fiatal menetelők küldenek számokat – Pinktől Kodályig.

A Ninja Tune kiadó háza táján kifejezetten megszaporodtak a fiatal tehetségek, akik friss ötleteket hoznak magukkal - Andy Carthy azonban még a régi gárdához tartozik. Őt még 1998-ban igazolták le Ninjáék -, habár a grafikusként és animátorként is figyelemre méltó, zenéivel csaknem egyenértékű képi világot megálmodó Scruff sokkal inkább kreatív és fáradhatatlan dj-ként, mint szorgalmas zenekészítőként volt ismert.