Erre a friss albumra hat évet kellett várniuk a rajongóknak, akiknek persze némi fogalmunk azért lehetett arról, hogy min is dolgozik Carthy: az utóbbi 3-4 évben ígéretes maxik sorát adta ki, melyek a korábban megismert hangmintázós, tapasztós stílustól való elmozdulásról és a mind súlyosabb basszusmenetek előtérbe kerüléséről tanúskodtak.
Az új album pedig szinte minden tekintetben aláhúzza az előzetes várakozásainkat: a továbbra is nagy műgonddal összerakott Scruff-szerzemények kevésbé tűnnek barkácsoltnak, mint a hajdani, jól dünnyöghető klasszikusok. Igen ám, csakhogy alkotónk védjegye pontosan ez a jóízű, humorral és állatos, valamint kulináris utalásokkal szépen körített, kissé rajzfilmzenés hangzásvilág volt! Sebaj, az új album ezzel szemben számos kiérlelt, dalszerű kompozícióval tüntet (Carthy gondosan ügyelt a vendégvokalisták kiválasztására), s amikor nincs ének, előtérbe kerülnek a megbízhatóan vaskos, zsíros ütemek. Ezek a kisebb-nagyobb szösszenetek váltakozó színvonalúak - de a Deliverance gusztusos, vastag funkos mázzal összekent seggrázós house-a rögvest kiváltja az automatikus újrahallgatást, és a We Are Coming szaxofongrúvja is rendesen behúzza a csőbe a hallgatót.
Ninja Tune/Neon Music, 2014
