Tommy Ramone (Erdélyi Tamás) 1952–2014

  • G. A.
  • 2014.07.12 15:16

Zene

Meghalt Erdélyi Tamás, azaz Tommy Ramone, aki a Ramones dobosaként úgy 2 millió zenészre gyakorolt felbecsülhetetlen hatást. Büszkék vagyunk és szomorúak.

Erdélyi Tamás Budapesten született, és itt is élt egészen 4 éves koráig. A Toldi mozi felett laktak – egy értelmes fővárosban a minimum egy büszkén csillogó márványtábla lenne az első gyermekévek színterén, ha már arra nincs reális esély, hogy közteret nevezzenek el róla, mint Joey Ramone-ról Manhattan déli szegletében. Pedig megérdemelné, hisz mégiscsak ő volt a XX. század egyik legismertebb magyar művésze, hovatovább az egyik legnagyobb hatású rockzenész, aki az elmúlt 70 évben klubszínpadra állt.

false

Családjával együtt 1956-ban hagyta el az országot. New Yorkba költöztek: Tamás, a későbbi Tommy itt cseperedett fel: dobolni tanult és stúdiós szakelemnek készült, 18 évesen már Hendrix egyik lemezén dolgozott. A Ramonesba 1974-ben, 22 évesen szállt be, a többi pedig maga a (punk)rocktörténelem – a 10 leghivatkozottabb rockzenekar egyike született ekkor meg. A zenekar hangzásának megteremtésében Tommynak nagyon nagy szerepe volt, a különösen vad, a lemezverzióknál sokkal gyorsabban előadott dalokra épített koncertek összetartásában pedig még inkább. A feszes, gyors, díszítésmentes punkdobolás atyjáról sokat elmond, hogy amikor 4 év után kiszállt a zenekarból, mert inkább a stúdiós karrierjét építette volna tovább, akkor meg kellett mutatnia az utódjának, Markynak, hogy hogyan is kell ezt csinálni, pedig Marky technikai szempontból jobb dobos volt. De a Ramones pont arról szólt, hogy nem ez számít. Az persze egy baromság, hogy nem tudtak zenélni, hogy a punkhoz nem kell zenélni tudni. A Ramones azt mutatta meg, hogy a rockzenében bőven elég egyetlen dolgot tudni, azt viszont mindenki másnál jobban kell. És ők jobban is tudták. Végeredményben pedig a Ramones kiemelkedő popzenekar volt, olyan, amelyik rövid, tömör, őrületesen tapadós slágereket ír ragasztózásról, szerelemről és elektrosokkról.

Johnny, Tommy, Joey, Dee Dee

Johnny, Tommy, Joey, Dee Dee

 

Ha egy történetben feltűnik egy magyar, akkor hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy biztosan ő lesz az, aki majd jól megszívja. Nos, Tommy kivétel volt, neki sokkal jobban sikerült az élet, mint barátainak a Ramonesban: Dee Dee-nek, a hímringyóból lett heroinistának, vagy Joeynak, aki egész életében nem tudta magát túltenni azon, hogy élete szerelme elhagyta őt – ráadásul épp a zenekar mogorva, konzervatív motorjáért, Johnnyért. Tommy időben szállt ki, de producerként később is dolgozott a Ramonesszal, és voltak más fontos munkái is, például a Replacementstől a Tim. Ott lehetett, amikor a Ramonest beiktatták a Rock and Roll Hírességek Csarnokába, és ő lett az utolsó, aki lelépett innen. Joey 2001-ben (49 évesen), Dee Dee 2002-ben (50 évesen), Johnny 2004-ben (55 évesen) hunyt el. Tommy tegnap, 62 évesen, rákban. Koszos Converse-ben, szakadt farmerban, ragasztószagban tisztelegjünk halhatatlan emléke előtt.

false

Meg persze a dalokkal. Arról a négy Ramones-lemezről, amelyen Tommy játszott, voltaképp bármelyik számot kiválogathattuk volna, rossz vagy akár csak közepes ugyanis egyiken sincsen. Végül öt személyes kedvencnél maradtunk; a legelsőben társszerző is volt, a többi meg egyszerűen maga a tökély: aki nem látja közben lelki szemeivel az isteni szikrát a négy bőrdzsekis hülye szemében, az inkább felejtse el a rock and rollt, és hallgasson ezután valami egészen mást.

Blitzkrieg Bop

Swallow My Pride


Rockaway Beach


Sheena Is A Punk Rocker

Commando – Live

Neked ajánljuk