Erdélyi Tamás Budapesten született, és itt is élt egészen 4 éves koráig. A Toldi mozi felett laktak – egy értelmes fővárosban a minimum egy büszkén csillogó márványtábla lenne az első gyermekévek színterén, ha már arra nincs reális esély, hogy közteret nevezzenek el róla, mint Joey Ramone-ról Manhattan déli szegletében. Pedig megérdemelné, hisz mégiscsak ő volt a XX. század egyik legismertebb magyar művésze, hovatovább az egyik legnagyobb hatású rockzenész, aki az elmúlt 70 évben klubszínpadra állt.
| ||
Családjával együtt 1956-ban hagyta el az országot. New Yorkba költöztek: Tamás, a későbbi Tommy itt cseperedett fel: dobolni tanult és stúdiós szakelemnek készült, 18 évesen már Hendrix egyik lemezén dolgozott. A Ramonesba 1974-ben, 22 évesen szállt be, a többi pedig maga a (punk)rocktörténelem – a 10 leghivatkozottabb rockzenekar egyike született ekkor meg. A zenekar hangzásának megteremtésében Tommynak nagyon nagy szerepe volt, a különösen vad, a lemezverzióknál sokkal gyorsabban előadott dalokra épített koncertek összetartásában pedig még inkább. A feszes, gyors, díszítésmentes punkdobolás atyjáról sokat elmond, hogy amikor 4 év után kiszállt a zenekarból, mert inkább a stúdiós karrierjét építette volna tovább, akkor meg kellett mutatnia az utódjának, Markynak, hogy hogyan is kell ezt csinálni, pedig Marky technikai szempontból jobb dobos volt. De a Ramones pont arról szólt, hogy nem ez számít. Az persze egy baromság, hogy nem tudtak zenélni, hogy a punkhoz nem kell zenélni tudni. A Ramones azt mutatta meg, hogy a rockzenében bőven elég egyetlen dolgot tudni, azt viszont mindenki másnál jobban kell. És ők jobban is tudták. Végeredményben pedig a Ramones kiemelkedő popzenekar volt, olyan, amelyik rövid, tömör, őrületesen tapadós slágereket ír ragasztózásról, szerelemről és elektrosokkról.
| ||
Ha egy történetben feltűnik egy magyar, akkor hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy biztosan ő lesz az, aki majd jól megszívja. Nos, Tommy kivétel volt, neki sokkal jobban sikerült az élet, mint barátainak a Ramonesban: Dee Dee-nek, a hímringyóból lett heroinistának, vagy Joeynak, aki egész életében nem tudta magát túltenni azon, hogy élete szerelme elhagyta őt – ráadásul épp a zenekar mogorva, konzervatív motorjáért, Johnnyért. Tommy időben szállt ki, de producerként később is dolgozott a Ramonesszal, és voltak más fontos munkái is, például a Replacementstől a Tim. Ott lehetett, amikor a Ramonest beiktatták a Rock and Roll Hírességek Csarnokába, és ő lett az utolsó, aki lelépett innen. Joey 2001-ben (49 évesen), Dee Dee 2002-ben (50 évesen), Johnny 2004-ben (55 évesen) hunyt el. Tommy tegnap, 62 évesen, rákban. Koszos Converse-ben, szakadt farmerban, ragasztószagban tisztelegjünk halhatatlan emléke előtt.
| ||
Meg persze a dalokkal. Arról a négy Ramones-lemezről, amelyen Tommy játszott, voltaképp bármelyik számot kiválogathattuk volna, rossz vagy akár csak közepes ugyanis egyiken sincsen. Végül öt személyes kedvencnél maradtunk; a legelsőben társszerző is volt, a többi meg egyszerűen maga a tökély: aki nem látja közben lelki szemeivel az isteni szikrát a négy bőrdzsekis hülye szemében, az inkább felejtse el a rock and rollt, és hallgasson ezután valami egészen mást.
Blitzkrieg Bop
Swallow My Pride
Rockaway Beach
Sheena Is A Punk Rocker
Commando – Live
