Lemez

Mayhem: Esoteric Warfare

  • Greff András
  • 2014. július 10.

Zene

Ha az idejekorán szétcsúszott nagypapivá fonnyadt Ozzy Osbourne a sötétség hercege címet viselheti, akkor minek nevezzük Csihar Attilát, aki az elmúlt húsz évben bebetonozta pozícióját a világ legjelentősebb extrém zenei énekeseinek elittáborában? És hogyan ne váljunk a jelzőkeresés közben nevetségessé? Ezekről a pengeélen egyensúlyozó helyzetekről Csihar nagyon sokat tud, de az elmúlt évek provokatív színpadi akciói után a Mayhem új lemezén egy kicsit hátrébb lép a zavarba ejtő gesztusoktól, hogy a maga eredeti és igen változatos módján mindvégig megmaradjon feldúltnak és kísértetiesnek. A vokális produkciója alatt hullámzó zene nem annyira radikális most, mint a hét évvel ezelőtti, a befogadhatatlanságig komplex, hangzásában egészen szélsőséges Ordo Ad Chao esetében, de ez igazából csak a legelső körben okozhat diszkrét csalódást. Utána már inkább az tűnik fel, hogy a Teloch névre hallgató új gitárossal összerakott, a hadi célú agymosás különféle aspektusait körbejáró albumot milyen stabil dramaturgiai tudás emeli - úgy az egyes dalok, mint a lemez egészének szintjén - a pályatársak próbálkozásai fölé. A sebes, de sosem maszatos őrlések és a hideg, olajszínű, itt-ott finoman disszonáns lassabb borongások pólusai között vándorló Esoteric Warfare-en minden zenei váltásnak oka és értelme van, és ez mágneses erőt kölcsönöz a különösen az első és az utolsó harmadában csillogó albumnak, amely valódi odafigyelést igényel, de cserébe messzire is ragadja önkéntes prédáit.

Seasons Of Mist, 2014

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.