Lemez

Mayhem: Esoteric Warfare

  • Greff András
  • 2014. július 10.

Zene

Ha az idejekorán szétcsúszott nagypapivá fonnyadt Ozzy Osbourne a sötétség hercege címet viselheti, akkor minek nevezzük Csihar Attilát, aki az elmúlt húsz évben bebetonozta pozícióját a világ legjelentősebb extrém zenei énekeseinek elittáborában? És hogyan ne váljunk a jelzőkeresés közben nevetségessé? Ezekről a pengeélen egyensúlyozó helyzetekről Csihar nagyon sokat tud, de az elmúlt évek provokatív színpadi akciói után a Mayhem új lemezén egy kicsit hátrébb lép a zavarba ejtő gesztusoktól, hogy a maga eredeti és igen változatos módján mindvégig megmaradjon feldúltnak és kísértetiesnek. A vokális produkciója alatt hullámzó zene nem annyira radikális most, mint a hét évvel ezelőtti, a befogadhatatlanságig komplex, hangzásában egészen szélsőséges Ordo Ad Chao esetében, de ez igazából csak a legelső körben okozhat diszkrét csalódást. Utána már inkább az tűnik fel, hogy a Teloch névre hallgató új gitárossal összerakott, a hadi célú agymosás különféle aspektusait körbejáró albumot milyen stabil dramaturgiai tudás emeli - úgy az egyes dalok, mint a lemez egészének szintjén - a pályatársak próbálkozásai fölé. A sebes, de sosem maszatos őrlések és a hideg, olajszínű, itt-ott finoman disszonáns lassabb borongások pólusai között vándorló Esoteric Warfare-en minden zenei váltásnak oka és értelme van, és ez mágneses erőt kölcsönöz a különösen az első és az utolsó harmadában csillogó albumnak, amely valódi odafigyelést igényel, de cserébe messzire is ragadja önkéntes prédáit.

Seasons Of Mist, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.