Chicagóban a Ghettoteknitianz nevű kollektíva tagja, Európába pedig a Planet Mu kiadó hozta el a zenéit, előbb válogatások (Bangs & Works), majd 2012-ben a Da Mind Of Traxman című remek album formájában.
A nemrégiben megjelent új Traxman-lemez címválasztása lustának tűnhet, de így van rendben: az első három szám után egyértelműen egy nagyszerű folytatást hallgatunk - akár azt is feltételezhetnénk, hogy ezek a zenék már kész voltak két évvel ezelőtt is, csak a kiadó nem akarta mindet ellőni egyszerre. Ferguson szemtelenül nyúl hozzá mindenféle hangmintához, és csűri-csavarja őket addig, míg valami majdnem felismerhetetlen keletkezik belőlük: feltűnik a Kraftwerk (Computer Ghetto) és a Eurythmics (Let It Roll Geto), rengeteg hiphop-, soul- és funkklasszikus, valamint most is kapunk egy heavy metalos elborulást (Tha Edge Of Panic). Minden működik - az az egyetlen hibája a lemeznek, hogy volt egy elődje, ami már 2012-ben is hozta ugyanezt. De ettől a Vol. 2 nem lesz kevesebb, amíg olyan pillanatok vannak rajta, mint az I Wanna Be High, amely emléket állít a Mr. Fingers-örökzöldnek. De a Gone And Hit That Shit szilánkosra tört, majd érthetetlenül összeragasztott vokálja is lenyűgöző. Régebben azzal viccelődtek az emberek, hogy a dubstep a földönkívüliek zenéje - Traxman albuma meg olyan, mintha kommunikálni próbálna velük.
Planet Mu, 2014
