Lemez

Traxman: Da Mind Of Traxman Vol. 2

  • Velkei Zoltán
  • 2014. július 12.

Zene

A chicagói Cornelius Ferguson a 90-es években a ghetto house jeles képviselője volt, az évezredfordulót követően pedig egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a footworkre és a juke-ra. Emiatt mára sokan ezek keresztapjaként tekintenek rá.

Chicagóban a Ghettoteknitianz nevű kollektíva tagja, Európába pedig a Planet Mu kiadó hozta el a zenéit, előbb válogatások (Bangs & Works), majd 2012-ben a Da Mind Of Traxman című remek album formájában.

A nemrégiben megjelent új Traxman-lemez címválasztása lustának tűnhet, de így van rendben: az első három szám után egyértelműen egy nagyszerű folytatást hallgatunk - akár azt is feltételezhetnénk, hogy ezek a zenék már kész voltak két évvel ezelőtt is, csak a kiadó nem akarta mindet ellőni egyszerre. Ferguson szemtelenül nyúl hozzá mindenféle hangmintához, és csűri-csavarja őket addig, míg valami majdnem felismerhetetlen keletkezik belőlük: feltűnik a Kraftwerk (Computer Ghetto) és a Eurythmics (Let It Roll Geto), rengeteg hiphop-, soul- és funkklasszikus, valamint most is kapunk egy heavy metalos elborulást (Tha Edge Of Panic). Minden működik - az az egyetlen hibája a lemeznek, hogy volt egy elődje, ami már 2012-ben is hozta ugyanezt. De ettől a Vol. 2 nem lesz kevesebb, amíg olyan pillanatok vannak rajta, mint az I Wanna Be High, amely emléket állít a Mr. Fingers-örökzöldnek. De a Gone And Hit That Shit szilánkosra tört, majd érthetetlenül összeragasztott vokálja is lenyűgöző. Régebben azzal viccelődtek az emberek, hogy a dubstep a földönkívüliek zenéje - Traxman albuma meg olyan, mintha kommunikálni próbálna velük.

Planet Mu, 2014

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.