Lemez

Traxman: Da Mind Of Traxman Vol. 2

  • Velkei Zoltán
  • 2014. július 12.

Zene

A chicagói Cornelius Ferguson a 90-es években a ghetto house jeles képviselője volt, az évezredfordulót követően pedig egyre nagyobb hangsúlyt fektetett a footworkre és a juke-ra. Emiatt mára sokan ezek keresztapjaként tekintenek rá.

Chicagóban a Ghettoteknitianz nevű kollektíva tagja, Európába pedig a Planet Mu kiadó hozta el a zenéit, előbb válogatások (Bangs & Works), majd 2012-ben a Da Mind Of Traxman című remek album formájában.

A nemrégiben megjelent új Traxman-lemez címválasztása lustának tűnhet, de így van rendben: az első három szám után egyértelműen egy nagyszerű folytatást hallgatunk - akár azt is feltételezhetnénk, hogy ezek a zenék már kész voltak két évvel ezelőtt is, csak a kiadó nem akarta mindet ellőni egyszerre. Ferguson szemtelenül nyúl hozzá mindenféle hangmintához, és csűri-csavarja őket addig, míg valami majdnem felismerhetetlen keletkezik belőlük: feltűnik a Kraftwerk (Computer Ghetto) és a Eurythmics (Let It Roll Geto), rengeteg hiphop-, soul- és funkklasszikus, valamint most is kapunk egy heavy metalos elborulást (Tha Edge Of Panic). Minden működik - az az egyetlen hibája a lemeznek, hogy volt egy elődje, ami már 2012-ben is hozta ugyanezt. De ettől a Vol. 2 nem lesz kevesebb, amíg olyan pillanatok vannak rajta, mint az I Wanna Be High, amely emléket állít a Mr. Fingers-örökzöldnek. De a Gone And Hit That Shit szilánkosra tört, majd érthetetlenül összeragasztott vokálja is lenyűgöző. Régebben azzal viccelődtek az emberek, hogy a dubstep a földönkívüliek zenéje - Traxman albuma meg olyan, mintha kommunikálni próbálna velük.

Planet Mu, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.