Lemez

Ben Frost: AURORA

  • Lang Ádám
  • 2014. július 12.

Zene

Ben Frost a legutóbbi szólólemeze, a By The Throat óta eltelt öt évben készített filmzenét Tarkovszkij Solarisához Daníel Bjarnasonnal, rendezett egy operát Iain Banks Darázsgyárából, közreműködött Tim Hecker és Colin Stetson lemezein, valamint Magyarországon is járt kétszer - hogy csak a legfontosabbakat említsük.

Új saját lemezét, a mindezek tapasztalatait feldolgozó Aurorát pedig egy videoinstallációs projekt alatt írta Kongóban, a Nyiragongo nevű vulkán szomszédságában, egyedül, szinte kizárólag laptopon.

Különös találkozás lehetett Frosté és Heckeré, amikor utóbbi Ravedeath 1972 című zaj-ambient lemezén dolgoztak együtt 2011-ben. Hecker ugyanis ezután kezdett el az élő hangszerekkel kísérletezni, Frost új lemeze pedig közelebb áll a Ravedeathhez, mint korábbi saját munkáihoz. Most nincsenek gitárok, zongorák és egyebek, csak poros és fémes dobgépek, valamint sivító, horzsoló, máskor szép képeket festő, ezerféle hangulatot egymásra rétegező szintetizátorok.

S bár az Aurora elsőre kietlen lemeznek tűnhet, a hozzáférést pedig tételek közti, a komolyzenére jellemző hatalmas hangerőkülönbség is nehezíti, idővel kibomlik a sokszínűsége. Egyszerre apokaliptikus zajorkán, hangroncsokból felépített lenyűgöző tájkép, nagy ívű, az érzelgős pillanatoktól sem megriadó, hollywoodi léptékű filmzene, és dekonstruált, ember utáni zajtechno-rave. Ahogy forgatjuk. Ha a horrort keressük benne, akkor végtelenül olyan, ha a szépséget, akkor pedig csodálatos bő fél óra a kísérleti elektronika egyik legizgalmasabb figurájától.

Mute, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.