Lemez

Tankcsapda: Rockmafia Debrecen

  • Greff András
  • 2012. december 17.

Zene

"Szarul szól, de itt így megy ez" - harsogja Lukács a Tankcsapda tizenkettedik lemezének második számában, és valóban: ma, amikor alulbútorozott garzonlakásokban, egyetlen netbookkal felszerelkezve is korrektül döngető anyagokat lehetséges készíteni, az ország legsikeresebb rockzenekara ismét beérte egy dinamikátlan, a produkciót semmilyen módon nem támogató megszólalással.

Ám a Rockmafia Debrecen esetében persze nem a hangzás jelenti a kulcsproblémát. A Tankcsapda több szempontból is nehezített pályán mozog. Először is, azt a néhány akkordos, olykor nem különösebben fifikás metálba hajló punk-rock and roll keveréket, amit a zenekar játszik, még a műfaj legnagyobb globális sztárjainak sem volt könnyű a rácsodálkozás felszabadította extraenergiáktól feszülő első néhány lemez után frissen tartania. A Ramones és a Motörhead is kiadott gyenge albumokat, a műfajt revitalizáló skandinávok pedig idővel egytől egyig elérdektelenedtek. Másfelől a Tankcsapda a maga műfajában szokatlanul szövegcentrikus zenekar, vagyis a jó dalok érdekében nem csak az alapvetően egyáltalán nem újszerű zene frissességének illúzióját kell megteremtenie, hanem lemezről lemezre számos olyan sort is, amely egyszerre tud frappáns és jelentéses lenni.

Ennek a két követelménynek a mai Tankcsapda nagyon ritkán tesz egyidejűleg eleget. Noha a mindkét fronton elszenvedett kudarcra kevés a példa (ilyen a legborzalmasabb öngyújtós Edda-lírákat idéző Lejárt lemez), az is pont elég csüggesztő, ha az egyik láb bicsaklik ki. Hiába rokonszenves például a Pokol a mennyből motörheades alapja, ha a rockzenét éltető szöveg kimerítően esetlen, míg a Hatalom nélküli rendet komikusan kapkodós lumpenpunkbetéttel sikerül alaposan hazavágni - és így tovább. Akárhogy forgatjuk, telitalálatnak egyedül a hörgéssel feldobott Számolj vissza mutatja magát a Rockmafián - ezen a vérbeli sokadik lemezen.

Tankcsapda Music, 2012

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.