Nos, a főalak a mögöttünk álló héten a magyarországi kórházakat ellenőrizte, leginkább csak saját Facebook-oldala számára. Hála azonban a sajtó kitüntető figyelmének, az ellenőrzéseket megörökítő kisfilmek revelatív erejűnek bizonyultak a fővezető rajongói körén kívül is: hisz minden kiderül belőlük, ami ma Magyarországon zajlik járványkezelési és úgy en général egészségügyi fronton. Beleértve a védekezés főalakjának hozzáállását, felkészültségét is. Ezeket főként.
Már a felütés is nagyon erősre sikeredett, amikor a pár napja a parlamentben bőszen mellét verő miniszterelnök („én magam varrom otthon a szájmaszkot”) „váratlanul” megjelent a Korányi fogadóbizottsága előtt, a legdrágább elérhető maszkban. A megtiszteltetéstől valamelyest alélt ellenőrzötteken viseltes, orr alá csúszó sebészmaszk a legolcsóbbik fajtából, a háttérben működésképtelen lift és leesett csempék hűlt helyének foltjait mutató fal. De a főorvos azért derűlátó. „Valamikor nekünk is lehet szerencsénk, magyaroknak”, mondja a legteljesebb őszinteséggel. Vágás, majd a véderő kapitánya közli, hogy ha baj van (árvíz, migránsok), megjavulunk. Szintúgy mi, magyarok. Tehát a tüdőgyógyász a szerencsében bízik. Milyen szerencsében vajon? Meggondolja magát a vírus, és lelép? A miniszterelnök pedig vagy abban bízik, hogy levonul ez is, mint általában az árvizek, vagy meg lehet oldani az egészet egy kerítéssel meg némi éheztetéssel – ehhez tényleg szükség volt a korlátlan idejű főalaki mandátumra.
De ne törjünk pálcát idő előtt a véderő felett. Hisz mindez csak fád előjáték volt a szekszárdi nagyvizithez képest, ahol tényleg a napnál is világosabbá vált minden tudnivaló a járvány ellen a világ élvonalában küzdő Magyarországról – már a bejárat előtt. Amikor meghőmérőzték a főalakot. A műszer 34,5 Celsius-fokot mutatott, mire a vizsgálatot végző doktornő azt tudta mondani, már-már ordító öniróniával, hogy „ilyen jó kis hőmérőnk van”. Ez egyfelől maga a feltett kéz, a beismerés, hogy tökéletesen alkalmatlan felszereléssel próbálják gyógyítani az embe-reket – de tényleg, ha egy szerencsétlen lázmérő ennyit tud, mit várjunk a bonyolultabb masináktól? Másfelől viszont maga a ritkán tapasztalható bátorság, a derék kiállás. Itt állok Magyarország teljhatalmú urával, s a szemébe mondom, hogy ilyen szarral a kezünkben küzdünk nap mint nap a halálos járvánnyal. Orbán mellett állva persze a bátorság hiábavaló, hiszen a miniszterelnök a füle botját sem mozdította a rossz hír hallatán. Egy semmire sem jó vacakkal próbálnak itt lázat mérni, kit érdekel, nekem „azonnal pálinkát kell innom”.
„Azonnal pálinkát kell innom” – ennyit tud mondani egy semmire nem jó lázmérő láttán a védekezés főalakja. S ebben az orvosnő is megerősíti – okkal feltételezzük, hogy immár nem is szolid iróniával, hanem maró gúnnyal –, mondván, „az jó egyébként a vírusra is”. Ja, tök jó, talán Fehéroroszországban próbálkoztak ezzel a módszerrel a napokban, s meg is lett az eredménye (bár ott mintha savanyú uborkát is adtak volna a gyógyerejű vodkához).
Ehhez képest már tényleg csak cuki levezető kör volt, amikor másnap Orbán a János-kórházban már teljes harci díszben inspiciált. Fehér kapucnis műanyag kezeslábas, a csodamaszk, szinte a szeme sem látszott ki, fő a biztonság. Pont úgy nézett ki, mint a Helyszínelők című lejárt szavatosságú tévésorozat egyik tolakodó statisztája, aki mindig belesétál a képbe. Ez ma Magyarország védekezési stratégiája, így irányítja a járványvédelmet annak a korlátlan időre felhatalmazott vezetője.
