A szerk.

A családi ezüst

A szerk.

Amikor 2006 táján felépült Orbán Viktor parasztháza a felcsúti futballpálya közvetlen szomszédságában, még az járta, hogy milyen jó, hogy a Fidesz elfoglalt elnökének csak a szomszédba kell átugrani, ha egy kis testmozgásra vágyik.

Akkor még rajongói sem gondolhatták, hogy Orbánnak sokkal merészebb álmai vannak a kertvégi focipályával, olyan álmok, amilyeneket legfeljebb 8–10 éves gyerekek szőnek, amikor filctollal ráfestenek egy 7-es számot a pólójukra és fölé írják, hogy Ronaldo. A többség ezt kamaszkorára kinövi, és talál magának valami rendes foglalkozást – hacsak nem lesz belőle labdarúgó vagy miniszterelnök.

Orbán nem tudta kinőni. Világos volt ez már 2011-ben, amikor a Bajnokok Ligája döntőjének díjátadóján ott virított a soros EU-elnök Magyarország képviseletében az UEFA vezetői mellett, hogy ő is lejattolhasson Messivel, Xavival, Iniestával – azoknak persze fogalmuk sem volt, hogy ki ez az ember –, és látszott rajta, hogy nem miniszterelnökként van jelen. Az elégedett gyereket láthattuk, aki valaha arról ábrándozott, hogy Maradonával meg Platinivel játszik majd egy csapatban, és lám, az utóbbi mellett neki is jutott a rivaldafényből.

Orbán erőlködését 2011-ben legfeljebb kínosnak éreztük, és sokan elhitték azt is, amit a felcsúti fociakadémia alapítójaként mondott, miszerint „az infrastruktúra, a szaktudás, a támogatói kör mind-mind a gyerekeket, a fiatalokat szolgálja”. Pár évre rá már mindenki láthatta, hogy az utánpótlás-nevelés csak álca, az igazi cél az, hogy a Puskás Akadémiára átkeresztelt egykori falusi csapat, ahol a miniszterelnök igazolt labdarúgó lett, ugyanarra a polcra kerüljön, mint a nagy múltú fővárosi csapatok, a Fradi vagy a Honvéd. Így hát a tao-támogatások bevezetése után (Orbán szerint az nem közpénz) a Felcsút csapata egyre többet és többet kapott, és külföldi játékosokat kezdett vásárolni. Amikor 2014-ben átadták a Makovecz Imre terve alapján épült, kacsalábon forgó felcsúti stadiont, a Puskás Akadémia már az NB I.-ben játszott. Két évre rá, 2016-ban még kiestek, de egy évvel később visszatértek, és azóta valósággal szárnyalnak. A pénz pedig csak úgy ömlik a csapathoz.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.

Hova haza?

A térkép sok mindent megmutat. Támpontot ad és útba igazít, ábrázol és leegyszerűsít, a megismerés lehetőségével kecsegtet. Hasznos szerszám, mégis mindig hazudik.

Régen is rossz volt

A Kádár-korszak túlérett periódusában, a diktatórikus rendszer először alig észrevehető, majd egyre gyorsuló bomlása közben már teret kaphattak olyan kutatások is, amelyek a rendszer működésére reflektáltak, néha egyenesen magára a rendszert működtető ipari-gazdasági-pénzügyi elitre koncentrálva.

„Sötétséget inni”

  • Domsa Zsófia

A regény egyszerre felkavaró, fájdalmas és mélyen elgondolkodtató. Nem elsősorban azért, mert újabb részleteket tudhatunk meg annak a házassági válságnak a történetéről, amelybe Karl Ove Knausgård önéletrajzi sorozatai révén több százezer, önmagát olykor kukkolónak érző olvasó kaphatott betekintést szerte a világon.