A szerk.

A családi ezüst

  • A szerk.
  • 2021.05.12 21:00

A szerk.

Amikor 2006 táján felépült Orbán Viktor parasztháza a felcsúti futballpálya közvetlen szomszédságában, még az járta, hogy milyen jó, hogy a Fidesz elfoglalt elnökének csak a szomszédba kell átugrani, ha egy kis testmozgásra vágyik.

Akkor még rajongói sem gondolhatták, hogy Orbánnak sokkal merészebb álmai vannak a kertvégi focipályával, olyan álmok, amilyeneket legfeljebb 8–10 éves gyerekek szőnek, amikor filctollal ráfestenek egy 7-es számot a pólójukra és fölé írják, hogy Ronaldo. A többség ezt kamaszkorára kinövi, és talál magának valami rendes foglalkozást – hacsak nem lesz belőle labdarúgó vagy miniszterelnök.

Orbán nem tudta kinőni. Világos volt ez már 2011-ben, amikor a Bajnokok Ligája döntőjének díjátadóján ott virított a soros EU-elnök Magyarország képviseletében az UEFA vezetői mellett, hogy ő is lejattolhasson Messivel, Xavival, Iniestával – azoknak persze fogalmuk sem volt, hogy ki ez az ember –, és látszott rajta, hogy nem miniszterelnökként van jelen. Az elégedett gyereket láthattuk, aki valaha arról ábrándozott, hogy Maradonával meg Platinivel játszik majd egy csapatban, és lám, az utóbbi mellett neki is jutott a rivaldafényből.

Orbán erőlködését 2011-ben legfeljebb kínosnak éreztük, és sokan elhitték azt is, amit a felcsúti fociakadémia alapítójaként mondott, miszerint „az infrastruktúra, a szaktudás, a támogatói kör mind-mind a gyerekeket, a fiatalokat szolgálja”. Pár évre rá már mindenki láthatta, hogy az utánpótlás-nevelés csak álca, az igazi cél az, hogy a Puskás Akadémiára átkeresztelt egykori falusi csapat, ahol a miniszterelnök igazolt labdarúgó lett, ugyanarra a polcra kerüljön, mint a nagy múltú fővárosi csapatok, a Fradi vagy a Honvéd. Így hát a tao-támogatások bevezetése után (Orbán szerint az nem közpénz) a Felcsút csapata egyre többet és többet kapott, és külföldi játékosokat kezdett vásárolni. Amikor 2014-ben átadták a Makovecz Imre terve alapján épült, kacsalábon forgó felcsúti stadiont, a Puskás Akadémia már az NB I.-ben játszott. Két évre rá, 2016-ban még kiestek, de egy évvel később visszatértek, és azóta valósággal szárnyalnak. A pénz pedig csak úgy ömlik a csapathoz.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.