A szerk.

Csellel, gánccsal

A szerk.

Az elmúlt években a Fidesz az esetek többségében biztos fölénnyel nyerte a választásokat.

Mindehhez az eleve saját érdekeik és szándékaik szerint kialakított választási törvény, az átrajzolt választókörzetek, a vég nélkül kampánycélokra fordított közpénz, a független vidéki sajtó gyakorlatilag teljes felszámolása és hasonlók segítették hozzá. Csupa olyasmi, amit a rájuk ruházott hatalommal, s magával a választói bizalommal tudatosan visszaélve valósítottak meg. Lehet, hogy éppen az urnákba dobott cédulák összeszámolásakor nem csaltak, de azt már nem mondhatjuk, hogy demokratikus jogaik gyakorlásában sem korlátoztak senkit, hiszen a kistelepüléseken alig is burkoltan folyó ellenőrzött, irányított tömeges láncszavaztatás, vagy egy jó kis buszoztatás ugyan mi másnak nevezhető, mint a demokratikus jogok korlátozásának. Mindezekért különösebb lelki háborgás nélkül nevezhetjük az utóbbi idők szavazásait elcsalt választásoknak – csupán a pontosság kedvéért: a Fidesz keze által elcsalt választásoknak.

Ám a 2019-es önkormányzati választásokra megváltozott valami. S e változás – érthető okokból – leginkább a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban érzékelhető főként. Mert hiába a harsány médiafölény, hiába a tenger közpénzen vásárolt kampányelőnyök, azokban a városokban, ahol nem nullázható le vagy iktatható ki az információáramlás, ott a hatalom pánikban van, hiszen disznóságaik nyilván nem teljes, de így is elképesztő tömege már rég kiderült, s napról napra kerülnek felszínre újabb és újabb sötét ügyek, törvénytelenségek – ott, ahol már a törvényeket is a bűnösök eszkábálják, gyakran önös igényeikhez igazítva.

De a Fidesz mindezt láthatóan kevésnek érzi hatalma megtartásához, ezért ráküldi a rendőrséget politikai ellenfeleire. „Annak, hogy ilyen gyorsan reagáltak (ti. a rendőrség), nem feltétlenül szakmai okai vannak, hanem politikai, mert valaki nyomja őket felülről” – mondja lapunk belső felében a VIII. kerületi ellenzéki koalíció kampányfőnöke. Valaki posztolt valamit a Facebookon, abból írt egy cikket a kormánypropaganda napilapja, minek alapján a kerületi választási bizottság feljelentést tett, s a rendőrség pedig azonmód kiszállt – ez Putyin Moszkvájának a tempója. Ám csak egy a Fidesz új eszközei közül, hisz soha ennyi áljelölt, kamuellenzéki még nem lépett pályára, mint ezúttal. A IX. kerület polgármesterének tanácsadója ellenzéki jelöltként lép szorítóba, Berki Krisztián és Puzsér Róbert úgy összegyűjtötték a szükséges ajánlásokat, mint annak a rendje. Hogy is? Miből is? Kikkel is?

Persze, még sincs új a nap alatt, láttuk már ezt egyszer, pontosabban ennek a főpróbáját, mert Orbán Viktor egy választást sem veszíthet el. E főpróbát a kivétel nélkül büntetett előéletű kopaszokkal tartották, amikor 2016-ban (még csak három esztendeje) nevezettek erőszakkal megakadályozták Nyakó Istvánt abban, hogy leadja a vasárnapi boltzár feloldásáról szóló népszavazásra vonatkozó kérelmét a Nemzeti Választási Irodán. A főpróba kétségtelenül nem sikerült, mert ugyan Nyakót taccsra tették, s magát a népszavazást is megúszta végül Orbán, de a boltzárat kénytelen volt visszavonni.

Az előadást most tartják, s eddig sikeresnek is tűnik. Minden további nélkül le lehet kapcsolni az ellenzéki jelölt beszéde előtt az áramot, minden további nélkül közös plakátra lehet rakni az áljelölteket az igazival, a választási bizottság természetesen nem hajlandó összevetni a kamujelölt és a fideszes jelölt támogatóinak aláírásait, és sorolhatnánk még jó hosszan.

S mindezt mi végre? A Fidesz szempontjából csupán azért, hogy Orbán Viktor ne veszítsen választást. Hogy úgy legyen, ahogy a vezér szerint lennie kell. De mihez kezd ezzel, s az ennek nyomán kialakuló állapotokkal az Orbán ellen szavazó választópolgár? Mi lesz vele akkor, ha – feltételezve, de nem megengedve – e gyalázatos praktikák termőre fordulnak, s a bömbijébe tébolyodottan óbégató Tarlós István jön ki újra polgármesternek, ha elbukik Karácsony, Pikó, Baranyi és mindenki? Mit mond, mit tesz akkor, s hogyan tér nyugovóra? Mint anno a komcsiban, azzal, hogy: hát, így élünk? Azzal, hogy sikerült, mi nyertünk, csak elcsalták, de legközelebb még keményebbek leszünk? Azzal, hogy megpróbáltuk, s legközelebb is megpróbáljuk? Azzal, hogy most már tényleg húzok innen? Ezek a válaszok majd pontosan kijelölik az ország jövőjét. Mert ne tévedjünk, azt csalja el épp a Fidesz – nem először, de egyre durvább módszerekkel.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.