A szerk.

Charlie Kirk halála óta számos olyan írás született, amelyek a konzervatív megmondóembert a demokratikus vita gyakorlójaként festik le, aki mindig készen állt a párbeszédre, és nem volt kérdés, melytől megfutamodott volna. De ez nem igaz.

Soltész Miklós megvette az utcát Budajenőn, elzárta a szomszédot a saját telkétől, szerencsétlen szomszéd meg hiába szaladt a bíróságra az igazáért.

Tisztességes, közmegegyezéses választási törvény nélkül nincsenek tiszta választások. Ha a Tisza Párt eltakarítja a Fideszt, az csak azért lesz lehetséges, mert addigra a társadalomnak a Holdról is látszó többségének totálisan elege lesz Orbánékból.

Takács Péter egészségügyi államtitkárról elmondható, hogy mostanában heti rendszerességgel áll elő olyasmivel, amiért bármelyik kabarészerzőnk a fél karját adná.

Amit látunk, az a mai Magyarország állampolitikája, amelyben a katolikus egyház – ugyancsak, mint annyiszor pályája során – épp megszolgálja a neki folyósított közpénzeket.

Orbán Viktor hajdan azzal nyugtatta a szárba szökkenő populizmusa miatt aggódó külföldi partnereit, hogy ne arra figyeljenek, amit mond, hanem amit majd tenni fog. Ez a magabiztos, pökhendi politikusi credo mára szimpla őszinteségi rohammá egyszerűsödött.

Rippl-Rónai és a maffiózók között nincs átjárás. Verjék el bár erre összes rájuk bízott forintjainkat.

Hatvanpuszta magától értetődően összeköthető Orbán Viktor családjának és intézőinek gyors gazdagodásával, az utóbbi néhány évben kivett tízmillárdos osztalékokkal, amelyek kizárólag túlárazott közvetlen vagy közvetett állami megrendelések folyományai.

Minden fronton harcban állnak, az eszközök személyre szabottak, úgyhogy nem csak alpári, alantas és a fizikai erőszaktól sem visszarettenő megoldások vannak.

E még csak provokatívnak sem nevezhető közjáték miatt tombol teljes fegyverzetében a fideszes propagandagépezet, és nemcsak a megafonos különítményesek vagy a NER rocknyugdíjasai.

A közös méltóságunkon szántszándékkal ejtett csorbákról. Hadházy most megúszta ép bőrrel, a vérszuzukin és Józsin, a kamikázén tényleg csak röhögni lehet.

"Most ott tartunk, hogy a közel 60 éves, mégis oly fiatalos Deutsch Tamás készít listát a megbízhatatlannak vélt zenekarokról."

Ha lenne budapesti népszavazás az augusztus 20-i tűzijátékról, nem úgy vélekedne-e a főváros kollektív bölcsessége, hogy legközelebb vigyék csak az egészet Hatvanpusztára?