A szerk.

Részvétlenül

A szerk.

A közteret uraló egyre kaotikusabb (elsősorban kormánypárti) zsivaj közepette, a valóban botrányos adatlopások ügye, vagy az orbáni pánikkommunikáció újabb lájtos zsidózása (a nemzetközi bankárvilág a Tisza mellé áll, értik, ugye, nemzetközi meg bankár, ajvé!) mellett jószerével elsikkadt az a hír, hogy Magyarország egyedüli tagállamként nem írta alá az Európai Unió azon részvétnyilvánító közleményét, amelyet az újvidéki tragédia első évfordulójára fogalmaztak meg.

2024. november 1-én 16 ember halt meg az újvidéki vasútállomás felújított előtetőjének leomlása miatt. (Amúgy a Belgrád–Budapest vasútvonal kínai bábáskodással zajló modernizálásának részeként renoválták az újvidéki állomás épületét.) Azóta gyakorlatilag folyamatosak a demonstrációk Aleksandar Vučić elnök rendszere ellen, Újvidék az első pillanattól annak a szimbóluma lett, hogy hova vezethet a nagyüzemi méretekben űzött állami korrupció és az ezzel magától értetődően együtt járó felelőtlenség.

Az uniós részvétnyilvánító közlemény azon túl, hogy megemlékezik az áldozatokról, felhívja a figyelmet az alapvető emberi jogokra, a méltóságteljes emlékezésre és az erőszak elkerülésére. Utóbbi kitétel címzettje nyilvánvalóan a szerb hatalom, amely az egy éve tiltakozó egyetemisták ellen egyre brutálisabb eszközökkel lép föl.

Orbán Viktor és a beosztottai semmivel nem indokolták azt, hogy miért nem csatlakoztak az közleményhez. Ahogyan arra is csak valami vérforraló általánosságot nyökögtek, hogy a szerb határőrök az újvidéki megemlékezésre tartó magyar egyetemistákat fordítottak vissza a határról; némelyiküket emberi méltóságában is megalázták. (Talán ha focimeccsre igyekeztek volna, a magyar állam is erőteljesen emel szót értük.)

Szekunder szégyent 2010–2011 táján kezdtünk érezni a magyar kormány miatt, amikor Szijjártó Péterék először beszéltek vissza abban a stílusban a diplomáciai udvariasság szabályait betartó külföldi bírálóiknak, ahogyan csak lepattant falusi kocsmákban szokás emberkedni. És ahogyan a tahóság, a macsó kivagyiság és pöffeszkedés nyelve vált az Orbán-állam hivatalos beszédrendjévé, ez a szekunder szégyen – még ha ezt a bagázst oly sok honfitársunkkal egyetemben soha a hátunk közepére se kívántuk – lassan átalakult szimpla szégyenérzetté: hiszen ezek a kalandorok a magyar haza becsületét erodálják óráról órára.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.