A szerk.

Ebben nem lesz dicsőség

A szerk.

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Még a vele nem kifejezetten rokonszenvező közvélemény is csettintett, jó, Trump egy szörny, de az érdemei ebben tagadhatatlanok, a gázai háborút leállította. Nem beszélve magáról az elnökről, aki ismét meggyőződve saját zsenialitásáról, bő kézzel halmozta a dicséretet önfejére.

És valóban: az a 20 pontos dokumentum, amelyről a Fehér Ház kész „peace deal”-ként beszélt, a maga nemében és műfajában hibátlan. Helyeslendő a kétállami megoldást kilátásba helyező perspektívája, a Hamász lefegyverzését és Izrael Gázából esedékes kivonulását előíró pontjai, és esztétikus, kompromisszumokon alapuló megoldásokat javasol egyéb fontos kérdésekben is. Egy baj van vele: hogy nem az, aminek Trump elnök és a Fehér Ház mondja. Nem békemegállapodás. Legfeljebb egy – sok helyen homályos és elnagyolt – keretterv. Még csak nem is keretmegállapodás. Ugyanis nem írta alá – nem tárgyalta meg, nem fogadta el – egyik érintett fél sem. Sem az izraeli kormány, sem a Hamász. A jelek szerint a „túszokat foglyokra” cserében valóban megállapodtak, és még az is lehet, hogy Izrael kész lenne – vagy inkább: elképzelhető olyan izraeli választói többség, amely kész lenne – e szép tervek kivitelezésére. A Hamász viszont idejekorán jelezte, hogy esze ágában sincs sem leadni a fegyvereit, sem feladni katonai és politikai hatalmát Gázában; sem valamiféle ideiglenes nemzetközi békekormánynak, sem másnak. Ja, és nem tervez lemondani végső céljáról, Izrael megsemmisítéséről sem. Hogy ki és hogyan fogja ezek közül bármire a Hamászt rábírni, azt nem tudja senki – márpedig, ha ez nem történik meg, akkor Izrael, más választása nem lévén, folytatni fogja a Hamász elleni hadműveleteit, és akkor a 20 pontos, amúgy tényleg remek béketerv is maga alá fog csinálni. (Még az is lehet, hogy az arab pajtások, akiknek a Hamászt kellett volna szállítaniuk az átfogó megegyezésbe, egyszerűen felültették Trumpot.)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.