Az egyre hosszabb Orbán-beszédekkel egyre nehezebb mit kezdeni – már ha az ember (a választópolgár) azok alapján próbálna például a közpolitikák várható irányáról tájékozódni. De sok mindent megtudhattunk most is – még ha ezek közül egyik sem mellbevágó újdonság. A gyermekded hasonlatok, az önellentmondások lajstromozását ezúttal (is) hagyjuk – pusztán két motívum erős jelenlétére hívnánk föl a figyelmet.
A gonoszság elúrhodása az egyik. Orbán, aki aktuális önmeghatározása szerint „játékosedző”, arra adott utasítást harcosainak, hogy legyenek minél kíméletlenebbek és gonoszak az ellenünk – köznyelvi magyarra fordítva: az ellenem, Orbán Viktorra – támadókkal szemben. Az indoklási szakasz persze homályban maradt, de erre aligha volt is szükség, mert e körben jó ideje fölösleges bármit is alaposan megindokolni; elég a kohéziót biztosító közös és ködös érzület előhívása a megfelelő kulcsszavakkal. Ez az érzület a tisztán látó kiválasztottak, a mindent jobban tudók összetartozásának az érzete, amelyet az „ostromlott vár” pszichózisa erősít. Hiszen Magyarország a soha nem látott fejlődés éveit éli 2010 óta, és ez csak a külső és belső ellenség, „a rossz emberek gyülekezete” miatt nem nyilvánvaló az ország minimum felének (és a nagyvilág egy részének). Azt, hogy az Orbán politikáját és hatalmát elutasító magyar polgárok per definitionem az ország rosszabbik feléhez tartoznak, nem mi magyarázzuk bele, ez Orbán direkt kinyilatkoztatása. („Az ellenfeleink gyülekezetének a magja az rossz emberek gyülekezete.” „Olyan ember, aki rossz ügy szolgálatába állt, véresszájú, agresszív, és meg akar téged félemlíteni.”)
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
