A szerk.

Templomok és stadionok

A szerk.

Orbán Viktor megnyilvánulásainak mindenkor elengedhetetlen kelléke valamiféle magvas megjegyzés a „magyar emberekről”, mondandója mindig oda fut ki, hogy miért vagyunk különbek mi a többieknél. 

Noha ezen aranyköpéseknek nem szoktak különösebb jelentőséget tulajdonítani, de annyit érdemes megjegyezni, hogy Orbán „magyarjai” többnyire olyan tulajdonságokkal bírnak, amelyek cseppet sem hízelgőek azon honfitársaink számára, akik „tisztességes élet” alatt nem nagyképűsködést, mások lesajnálását és átverését, pálinkázást és iskolakerülést értenek. S akiknek az elmúlt tizenöt év keserű tapasztalatai után is meggyőződésük, hogy Magyarország boldogulása továbbra is csak az európai alapértékek mentén lehetséges (úgy, mint emberi méltóság, szabadság, demokrácia, jogállamiság, emberi jogok), mely alapértékek betartása amúgy minden uniós állam számára kötelező is a 2009. december 1-je óta hatályos Lisszaboni Szerződés értelmében.

Csakhogy Magyarországon a hatalom nyilvánvalóvá tette (legkésőbb a 2015-ös menekültválság idején), hogy valami mást ért európai alapértékek alatt. „Szellemi ostrom alatt állnak az európai alapértékek, a kereszténység és a nemzeti gondolat, politikai ostrom alatt állnak a nemzetállamok, és migrációs ostrom alatt áll maga Európa is” – nyilatkozta tíz éve Kövér László. Két évvel később Hölvényi György európai parlamenti képviselő már arról beszélt, hogy „a vallástalan Európában” egy kereszténydemokrata politikus legfőbb feladata az, hogy felhívja a figyelmet a keresztények szenvedésére. Azóta pedig a kormánypárt csak fokozta a tempót, egyre gyakrabban és egyre hisztérikusabban kapaszkodik a keresztbe.

És mintha Orbán Viktor aranyköpései ehhez idomulnának. Az utóbbi időben a miniszterelnök elképzelt magyarjai kevésbé harciasak, inkább a kereszténység felé fordulnak.

„A magyarok azt vallják, hogy a kereszténység egész Európát, sőt az egész világot is képes megtartani, a magyar ma is templomépítő nemzet, amire a mostani, templomromboló időkben igencsak büszkék lehetünk” – mondta 2020-ban. Ám az, hogy szó szerint értette a templomépítést, csak idén májusban lett nyilvánvaló. „Az elmúlt években több mint három­ezer templomot újítottunk meg, és kétszáz új templomot építettünk a Kárpát-medencében. Ez siker, megbecsülés és támogatás a vallásos világnak, de minden magyar büszke lehet arra, hogy megbecsüljük a múltunkat” – mondotta a Tihanyi Bencés Apátság és a Szent Kristóf Zarándokház avatásán, ami vélhetően csak azért nem kapott nagyobb figyelmet, mert a show-t elvitte a magyarfaló román elnökjelölt, George Simion melletti kiállása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.