A szerk.

A fájdalomdíj

A szerk.

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Az épülettel kapcsolatos vitát több mint negyven évvel később, Budapest ostroma idején a katonák zárták le. A súlyosan megsérült, méregdrága épület aztán évtizedekig egy emberibb léptékű formában szolgálta a közt – például kollégiumként –, eredeti formában történő helyreállítása a legutóbbi időkig nem merült fel. A Budai Vár felújítása az 1960-as évektől kezdve az építész szakma széleskörű összefogásával valósult meg – nehéz körülmények között, nagyokat hibázva, de tisztességes szándékkal. S persze azzal az egyértelmű céllal, hogy Budapest egyik kulturális centrumát hozzák létre.

A vári koncepciót Orbán Viktor hatalomra kerüléséig nem vitatta senki. Aztán Orbán már első miniszterelnöksége idején magának szerette volna a Sándor-palotát, 2010 óta pedig a legnagyobb sebességre kapcsolt. Többször megírtuk, de valójában elfogynak a szavak annak láttán, hogy súlyos százmilliárd forintokból építik vissza a századfordulós épületeket – vasbetonból. A „régi” Pénzügyminisztériumot az év elején adták át, számos határidő-módosítást követően, a tervezettnél sokkal drágábban, 55 helyett 69 milliárdért. A beruházás fináléjában már tudni lehetett, hogy a másolt házat nem lesz kinek átadni, hiszen a Pénzügyminisztérium tavaly megszűnt, pontosabban beolvadt a Nemzetgazdasági Minisztériumba.

A hatalom cinizmusának, a választók semmibevételének tökéletes példája, hogy az így feleslegessé vált épületbe a sokkal nagyobb hely­igényű Belügyminisztériumot költöztették. Mindez azért is volt meglepő, mert a tárcát eredetileg az Országház utca 28–32. és az Úri utca 49–51. szám alatti, jóval nagyobb ingatlanegyüttesben kívánták elhelyezni a távolabbi jövőben, s ezekre a tervekre el is költöttek több mint 600 millió forintot. Pintér Sándor úgy vitte az embereit egy vadonatúj, de a pénzügyminisztériumi igényekhez igazított kvázi-munkahelyre, hogy tudnia kellett: az épület erre (is) alkalmatlan. Mindezt az utolsó pillanatig titokban tartották, s kisvártatva, a múlt év végén kiderült az is, hogy a Belügyminisztérium üresen maradó belvárosi épülettömbjét – Budapest egyik legértékesebb ingatlanát – dobra verik. Ezt erősítette meg nyáron a Válasz Online információja is, amely szerint az állam még a választások előtt „történelmi léptékű, műemlékeket is érintő” ingatlaneladásra készül az V. kerületben. „Néhány napos kiírással, szinte titokban tartva hirdetik, hogy a közpénzből felpumpált magánvagyonokból szerezhessék meg” – kommentálta a hírt Magyar Péter.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.