A szerk.

A fájdalomdíj

A szerk.

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Az épülettel kapcsolatos vitát több mint negyven évvel később, Budapest ostroma idején a katonák zárták le. A súlyosan megsérült, méregdrága épület aztán évtizedekig egy emberibb léptékű formában szolgálta a közt – például kollégiumként –, eredeti formában történő helyreállítása a legutóbbi időkig nem merült fel. A Budai Vár felújítása az 1960-as évektől kezdve az építész szakma széleskörű összefogásával valósult meg – nehéz körülmények között, nagyokat hibázva, de tisztességes szándékkal. S persze azzal az egyértelmű céllal, hogy Budapest egyik kulturális centrumát hozzák létre.

A vári koncepciót Orbán Viktor hatalomra kerüléséig nem vitatta senki. Aztán Orbán már első miniszterelnöksége idején magának szerette volna a Sándor-palotát, 2010 óta pedig a legnagyobb sebességre kapcsolt. Többször megírtuk, de valójában elfogynak a szavak annak láttán, hogy súlyos százmilliárd forintokból építik vissza a századfordulós épületeket – vasbetonból. A „régi” Pénzügyminisztériumot az év elején adták át, számos határidő-módosítást követően, a tervezettnél sokkal drágábban, 55 helyett 69 milliárdért. A beruházás fináléjában már tudni lehetett, hogy a másolt házat nem lesz kinek átadni, hiszen a Pénzügyminisztérium tavaly megszűnt, pontosabban beolvadt a Nemzetgazdasági Minisztériumba.

A hatalom cinizmusának, a választók semmibevételének tökéletes példája, hogy az így feleslegessé vált épületbe a sokkal nagyobb hely­igényű Belügyminisztériumot költöztették. Mindez azért is volt meglepő, mert a tárcát eredetileg az Országház utca 28–32. és az Úri utca 49–51. szám alatti, jóval nagyobb ingatlanegyüttesben kívánták elhelyezni a távolabbi jövőben, s ezekre a tervekre el is költöttek több mint 600 millió forintot. Pintér Sándor úgy vitte az embereit egy vadonatúj, de a pénzügyminisztériumi igényekhez igazított kvázi-munkahelyre, hogy tudnia kellett: az épület erre (is) alkalmatlan. Mindezt az utolsó pillanatig titokban tartották, s kisvártatva, a múlt év végén kiderült az is, hogy a Belügyminisztérium üresen maradó belvárosi épülettömbjét – Budapest egyik legértékesebb ingatlanát – dobra verik. Ezt erősítette meg nyáron a Válasz Online információja is, amely szerint az állam még a választások előtt „történelmi léptékű, műemlékeket is érintő” ingatlaneladásra készül az V. kerületben. „Néhány napos kiírással, szinte titokban tartva hirdetik, hogy a közpénzből felpumpált magánvagyonokból szerezhessék meg” – kommentálta a hírt Magyar Péter.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.