A többször deklaráltan keresztényi férfiú úgy lehetett vele, hogy a válás az még csak-csak elmegy ebben a mai felgyorsult világban, de az azért túlzás lenne, hogy ágytól és asztaltól (továbbá a középröneszánsz sublóttól és a 142. Lajos korabeli nachtkasztlitól) is, hisz azok szinte hozzánőttek.
Persze már a kedves olvasó is tudja, hogy itt valójában Matolcsy György hálószobatitkairól lesz szó, mindenféle szabadkozás nélkül (hogy tudniillik, amúgy nem szoktunk beszélni ilyesmiről, de ez milyen már), hiszen a keddi Népszabadság megejtő alapossággal járt utána, hogy mennyibe is fáj a magyar adófizetőknek Matolcsy György ugyancsak válásban kiteljesedő kalandja a távol-keleti testkultúrával.
Ám mielőtt rátérnénk a mocskos anyagiakra, adózzunk tisztelettel az MNB sajtóosztályának, hisz nélkülük nyilván feleennyit sem tudnánk ma az ashtangáról. Ugye emlékeznek, a Népszabadság megkérdezte tőlük, hogy mennyit keres a Magyar Nemzeti Banknál egy jól képzett jógaoktató, mire az volt a válasz, hogy pukkadjatok meg, semmi közötök Matolcsy György válásához, az színtiszta magánügy. Jegyezzük fel e választ, ilyen dolgok ugyanis eddig maximum burleszkfilmekben fordultak elő, egy kicsit is magára adó banánköztársaságban elképzelhetetlen lenne a félreértések efféle vígjátéka.
Hogy a dolog végül is mennyire magántermészetű, az abból is teljesen nyilvánvaló, hogy előbb az derült ki, hogy a jóga végzettségű mesternő közel 1,8 milliót vitt haza a jegybankból (havonta). Majd az, hogy ugyanezen pénzintézet mára már legendássá vált alapítványai a nagy becsben tartott jógatanárnő kedves édesanyja szolgáltatásaira is milliós nagyságrendben tartottak, bocsánat, tartanak igényt (a némileg kevésbé romantikus könyvelői szakágban). Viszont a nemzeti jógázás már tart pár esztendeje, így a Matolcsy Györgyhöz közel álló főszereplőt kiszervezték időközben a mondott alapítványokhoz, mert olyan komoly szakértelemről tett tanúbizonyságot – ha nem is a jógában, de a mesés Kelet kutatójaként! Mindennek igazolására idézzünk is valamit Vajda Zita életművéből, úgymond véletlenszerűen: „A következő gyakorlat a kunjal, ami azt jelenti, hogy sós vizet kell meginni 4-6 bögrével utána meg sugárba kihányni. Fú katasztrofális íze volt a sós víznek, ha rá gondolok hányingerem van. Nekem még 5 után se jött semmi így a 6-at is meg kellett innom.” (sic!)
A vak is látja, az alapítványi utat megérdemelt előléptetésnek kell tekintenünk, annál is inkább, mert náluk valamivel még többet keres, mint az a közel 1,8 misi volt a banknál (havonta). A számok nyelvén mindez így néz ki: 600 ezer a PAGEO igazgatóhelyetteseként + 600 ezer a PAGEO Kutató Intézet kutatójaként + 555 ezer + költségek és rendkívül juttatások a PADI Alapítvány kuratóriumi tagságáért + Vízház Zrt. + az öreganyánk térgyekalácsa.
Mindez pedig abból a pénzből csorog, ami egyszer már kicsi híján elveszítette közpénz jellegét. Milyen szerencse, hogy végül mégsem veszítette el, mert így mi, magyar adófizetők is be vagyunk fizetve egy laza jógatanfolyamra!
