A szerk.

A megmentő

A szerk.

A 90-es évek közepén, az első MSZP–SZDSZ-kormány idején röppent föl Csurka István környékéről a hír, hogy Solymárra 200 ezer zsidót telepítenek be. Csurkának amúgy nagyon beakadt ez a sztori, az ezredfordulón végeérhetetlen sorozatot indított a „nem szokványos” izraeli „tőkeáramlásról”, amelynek a célja – el nem hinnék! – Magyarország elzsidajítása lett volna, a nemzeti pártok kiszorítása örök időkre, végső soron pedig a magyarság és kultúrájának a megsemmisítése.

Csurkát azért idéztük föl, mert hétvégi kötcsei beszédében Orbán Viktor miniszterelnök is az ő egyik hajdani eszdéeszezését citálta mondandója megerősítésére. (Ami persze pontosan az, aminek látszik: zsidózás.) A kormányfői gondolatkísérlet, ha lehet, a Csurkáénál is alacsonyabb nívón szállt. Ám míg Csurka a partvonalon kívülről ordibált – hiszen amikor a valódi hatalom sáncain belül kezdett el ebben a tenorban lamentálni, Antall József kormányfő a maradék erejével még a földre vitte –, addig Orbán egy uniós tagállam vezetőjeként osztotta meg hasonértelmezését a menekültkérdés lényegéről. Hogy ti. a menekültek befogadását támogató európai baloldali és liberális politikusok, új nevükön a nihilisták célja az, hogy muszlimmá változtassák Európát, mégpedig azért, mert a muszlimizált Európában senki nem fog nemzeti gyökerű jobboldali pártokra szavazni – és akkor ezek a nihilisták „megsemmisíthetik” a nemzetekből álló keresztény Európát.

Félreértések elkerülése végett: mindenki liberális, aki a világot másként látja, az életből mást tart fontosnak vagy kevésbé fontosnak, mint Orbán Viktor. (Ha valaki kételkedne ebben, jó szívvel ajánljuk tavaly novemberi kötcsei beszédét, amelyben amiatt kesereg, hogy a nyugat-európai konzervatívok valójában liberálisok, pontosabban a liberális „eszközrendszer” túszai. Jelentsen ez bármit is. Amúgy ugyanazt jelenti, mint megboldogult Csurka liberózásai.)

Nos, 2016. szeptember közepén itt tart Orbán Viktor – a miben is? Az egyre zavarba ejtőbb mentális leépülésben? Akár erre is gondolhatunk, ha a fölszólamlás itt-ott idézett egybefüggő részleteit tanulmányozzuk. Ezek – hogy is fogalmazzunk tapintatosan – erősen asszociatív szövegmenete már-már Kádár János utolsó beszédének a kohéziójára emlékeztet. Vagy a tudatosan gerjesztett gyűlölködésben jutott el Orbán az újabb mélypontig? Abban a technikában, amely a saját politikai céljai eléréséhez a gonoszságot használja, és a legsötétebb emberi emóciókra játszik? Abban múlta alul korábbi önmagát is, hogy nyílt fenyegetőzései az abszurditás határát súrolják? (Hétfőn a parlamentben azt mondta: ha a baloldali vezetésű városok nem produkálnak érvényes „nemet” október 2-án, akkor az EU hozzájuk pakolja majd a menekülteket.) Nehéz megmondani. De akármi is a valós indíték, Orbánnak és propagandagépezetének a jelek szerint a társadalom nem csekély hányadát sikerül átformálni. Valóban elérték, hogy az az ország, amely másfél-két éve még segített volna a háború elől menekülőkön, egy szűk év alatt megtanult rettegni tőlük. Beszédei, akár csak az utolsó két kötcsei fölszólalása is pontosan mutatják, mit tart magáról Orbán Viktor. Egyes szám első személyben vallott tavaly arról, hogyan tágult a horizontja; hogy a magyar nemzet megmentése után ráébredt, az ő igazi küldetése Európa, a keresztény civilizáció megmentése. Idén már csak ez utóbbi volt a témája Kötcsén. Épp csak ki nem mondta: én vagyok a Kiválasztott.

Majd jövőre.

 

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.