A szerk.

A megmentő

A szerk.

A 90-es évek közepén, az első MSZP–SZDSZ-kormány idején röppent föl Csurka István környékéről a hír, hogy Solymárra 200 ezer zsidót telepítenek be. Csurkának amúgy nagyon beakadt ez a sztori, az ezredfordulón végeérhetetlen sorozatot indított a „nem szokványos” izraeli „tőkeáramlásról”, amelynek a célja – el nem hinnék! – Magyarország elzsidajítása lett volna, a nemzeti pártok kiszorítása örök időkre, végső soron pedig a magyarság és kultúrájának a megsemmisítése.

Csurkát azért idéztük föl, mert hétvégi kötcsei beszédében Orbán Viktor miniszterelnök is az ő egyik hajdani eszdéeszezését citálta mondandója megerősítésére. (Ami persze pontosan az, aminek látszik: zsidózás.) A kormányfői gondolatkísérlet, ha lehet, a Csurkáénál is alacsonyabb nívón szállt. Ám míg Csurka a partvonalon kívülről ordibált – hiszen amikor a valódi hatalom sáncain belül kezdett el ebben a tenorban lamentálni, Antall József kormányfő a maradék erejével még a földre vitte –, addig Orbán egy uniós tagállam vezetőjeként osztotta meg hasonértelmezését a menekültkérdés lényegéről. Hogy ti. a menekültek befogadását támogató európai baloldali és liberális politikusok, új nevükön a nihilisták célja az, hogy muszlimmá változtassák Európát, mégpedig azért, mert a muszlimizált Európában senki nem fog nemzeti gyökerű jobboldali pártokra szavazni – és akkor ezek a nihilisták „megsemmisíthetik” a nemzetekből álló keresztény Európát.

Félreértések elkerülése végett: mindenki liberális, aki a világot másként látja, az életből mást tart fontosnak vagy kevésbé fontosnak, mint Orbán Viktor. (Ha valaki kételkedne ebben, jó szívvel ajánljuk tavaly novemberi kötcsei beszédét, amelyben amiatt kesereg, hogy a nyugat-európai konzervatívok valójában liberálisok, pontosabban a liberális „eszközrendszer” túszai. Jelentsen ez bármit is. Amúgy ugyanazt jelenti, mint megboldogult Csurka liberózásai.)

Nos, 2016. szeptember közepén itt tart Orbán Viktor – a miben is? Az egyre zavarba ejtőbb mentális leépülésben? Akár erre is gondolhatunk, ha a fölszólamlás itt-ott idézett egybefüggő részleteit tanulmányozzuk. Ezek – hogy is fogalmazzunk tapintatosan – erősen asszociatív szövegmenete már-már Kádár János utolsó beszédének a kohéziójára emlékeztet. Vagy a tudatosan gerjesztett gyűlölködésben jutott el Orbán az újabb mélypontig? Abban a technikában, amely a saját politikai céljai eléréséhez a gonoszságot használja, és a legsötétebb emberi emóciókra játszik? Abban múlta alul korábbi önmagát is, hogy nyílt fenyegetőzései az abszurditás határát súrolják? (Hétfőn a parlamentben azt mondta: ha a baloldali vezetésű városok nem produkálnak érvényes „nemet” október 2-án, akkor az EU hozzájuk pakolja majd a menekülteket.) Nehéz megmondani. De akármi is a valós indíték, Orbánnak és propagandagépezetének a jelek szerint a társadalom nem csekély hányadát sikerül átformálni. Valóban elérték, hogy az az ország, amely másfél-két éve még segített volna a háború elől menekülőkön, egy szűk év alatt megtanult rettegni tőlük. Beszédei, akár csak az utolsó két kötcsei fölszólalása is pontosan mutatják, mit tart magáról Orbán Viktor. Egyes szám első személyben vallott tavaly arról, hogyan tágult a horizontja; hogy a magyar nemzet megmentése után ráébredt, az ő igazi küldetése Európa, a keresztény civilizáció megmentése. Idén már csak ez utóbbi volt a témája Kötcsén. Épp csak ki nem mondta: én vagyok a Kiválasztott.

Majd jövőre.

 

Neked ajánljuk