Jászai Gellért 1974-ben született Vácott, az Államigazgatási Főiskolát 1995-ben végezte el, de már a tanulmányai alatt dolgozni kezdett. A diploma megszerzése után az Inter Estate ingatlanügynökség értékesítési részlegét vezette, majd két év elteltével megalapította a Gordon & Webster Ingatlan Tanácsadót, ahol többek között az izraeli Plaza Centersnek dolgozott.
Ez abban az időszakban volt, amikor a cég megszórta plázákkal az országot. Matyi Dezső, az Alexandra könyvesbirodalom vezetője 2006-ban mesélte a Narancsnak, maga Jászai Gellért bírta rá, hogy merjen nagyban gondolkodni: béreljen nagyobb üzletet a győri plázában, áruljon hanglemezeket is. Jászai a többi könyvesbolttal is hajlandó volt felmondani a szerződését Matyi kedvéért. A húzás bejött, az Alexandra még tíz plázában nyitott boltot, nagy lendületet adva a hálózat szárnyalásához – más kérdés, hogy ez a diadalút az elmúlt években ért csúfos véget (lásd: Mindenét a könyvből, Magyar Narancs, 2006. december 21.).
Egy rejtélyes londoni postafiók
Jászai neve a 2000-es évek elején lett ismert üzleti körökben, amikor létrejött az SCD Group.
A társaságot 3 millió forintos alaptőkével alapította Jászai két üzlettársával, Szatmári Gáborral és Bajka Zoltánnal. A társaság arca és ügyvezetője Jászai volt.
| ||
Nem sokkal az alapítás után egy rejtélyes londoni postafiókcég, az SCD (UK) Ltd. lett a tulajdonos, mely cég mögött Jászaiék saját bevallása szerint angol pénzügyi befektető állt. A társaság kereskedelemmel, építőiparral és turizmussal foglalkozott, 2000-től kezdőden több százezer négyzetméternyi ingatlant fejlesztettek, köztük lakóházakat és szállodákat. Végül a balatoni turizmus lett a meghatározó az SCD tevékenységében. 2004-ben felvásárolták a Siotourt az állami vagyonkezelőtől (akkori nevén ÁPV) és a Somogy Megyei Önkormányzattól 3,12 milliárd forintért, egy évvel később pedig a Balatontouristot a Veszprém Megyei Önkormányzattól 4,04 milliárdért, és a Zalatourt a Zala Megyei Önkormányzattól 1,23 milliárdért.
Ezzel szinte az összes part menti kemping egy kézbe került. A cégeket az SCD rendre nyílt pályázaton nyerte el egyedüli vagy legjobb ajánlattevőként. A privatizációkor a társaság garanciát vállalt a kempingek fejlesztésére és arra is, hogy a későbbiekben is kempingként működteti azokat.
Az egyik cég eladási folyamatára rálátó forrás azt mesélte a Narancsnak, hogy Jászaiban határozott tárgyalót ismert meg, aki „véleményét értelmesen és úgy fogalmazta meg, hogy bizalmat ébresztett a tárgyalópartnereiben”. Pedig gyanakvásra épp lett volna ok. Forrásunk szerint Jászairól „nyilvánvaló volt, hogy valakit képvisel, de igyekezett annak kilétét homályban tartani. Az ezt firtató kérdéseinkre csak annyit válaszolt, hogy ő képviseli a londoni bejegyzésű céget”. Ugyanakkor nem is nagyon kutatták, ki állhat a vállalkozás mögött, mert örültek, hogy valaki végre fellendítené az akkoriban pangó turizmust, és a megyének is jól jött a bevétel.
„Fél évig vártunk, mire megjött a papír arról, hogy az SCD valóban fizetőképes”, folytatta a tárgyalásokat követő forrásunk, de nem aggódtak. Nyilvánvaló volt, hogy Jászai „pénzügyi körökben látja, milyen igazodási pontok vannak”, ám annak akkor nem adta jelét, hogy jobban húzna bármely politikai oldal felé. Az adásvételi szerződést pedig igyekeztek úgy megírni, hogy az garantálja a fejlesztések megvalósulását és a területek kempingként való további üzemeltetését.
A nagy ígéret
Ígéretekből pedig nem volt hiány, az SCD ugyanis meghirdette a Balaton-fejlesztési tervet. Az ekkor még alig harmincéves Jászai százmilliárdos fejlesztést lengetett be, legalább 1500 új munkahelyet, tízmilliárdos extra adóbevételt ígért az önkormányzatoknak; kicsit sem visszafogottan azzal járta körbe a sajtót, hogy a „turisztika Molját” akarja megalkotni.
A kempingek fejlesztése mellett új szállodák és kikötők építése, fellendülő konferencia- és egészségturizmus, lovas- és horgászfalu, golfpálya kiépítése is szerepelt a KPMG-vel közösen kidolgozott tervekben, összesen 21 településen és 176 hektáron. Mintaként a Boden-, a Genfi- és a Garda-tavak szolgáltak a társaságnak. Az SCD mindezt nemzetközi befektetőtársak, hazai és külföldi bankok, valamint európai uniós pályázatok segítségével tervezte megvalósítani.
| ||
Noha a céget a tárgyalásokon és a nyilvánosság felé is Jászai képviselte elsősorban, a nyolcmilliárdos kempingfelvásárlás és a nagyratörő tervek láttán mindenki azt találgatta, vajon ki állhat az SCD mögött, hiszen az állítólagos angol befektetőről nem derült ki semmi. Valódi tulajdonosként felmerült Simicska Lajos, Csányi Sándor, Demján Sándor és Leisztinger Tamás neve is. Az említett üzletemberek közül, mint látni fogjuk, Demjánt kivéve mindenkivel üzleti kapcsolatba került Jászai, ám azt máig nem tudni, valójában kinek az érdekeltsége volt az SCD.
Könnyen megtalálja a hangot
„Az, hogy a tulajdonosok mikor akarnak megjelenni a nyilvánosság előtt, ez az ő saját döntésük, és azt hiszem, mindenkinek tudomásul kell venni, hogy a jogszabályok lehetővé teszik ezt a megoldást.” Ezt Tomcsányi Gábor, a cég vezérigazgatója felelte a tulajdonosok kilétét firtató kérdésre a Hetek című lapnak 2005-ben. Nem sokkal később azonban a menedzsment kivásárolta a rejtélyes angol befektetőt, akinek tulajdoni hányada 19 százalékra csökkent: Jászai 51, Bajka Zoltán felügyelőbizottsági elnök 24, míg Tomcsányi Gábor 6 százalékos tulajdonrészt szerzett. A találgatásokra az is okot adott, hogy nagyon úgy tűnt, Jászai politikusokkal is könnyen megtalálja a hangot.
A Heti Válasz írta meg, hogy 2005 nyarán Medgyessy Péter az SCD-től jutott hozzá egy Tihanyra néző vízparti telekhez a Balaton déli oldalán, amelyre villát is épített neki a társaság. (Mindebből azért lett ügy, mert a volt miniszterelnök vagyonnyilatkozatában nem tüntette fel a szerzeményt.)
2006-ban úgy módosították a Balaton-törvényt, hogy a vízparti kempingek beépíthetősége 8-ról 25 százalékra nőtt, és megemelték az engedélyezett építménymagasságokat is, mondván, az elavult szabályozás gátja a fejlődésnek. A módosítás bevallottan az SCD lobbijának volt köszönhető, meg is kapta a lex SCD nevet. Az új törvényt a négy parlamenti párt egy-egy képviselője nyújtotta be, a parlamentben pedig az összes párt mellette szavazott: ritkán tapasztalható nagykoalíció állt össze.
| ||
Úgy tudjuk, a szocialista kormányhoz Gyenesei István, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke protezsálta be Jászait, akivel a Siotour eladásakor ismerkedett meg. Jászai bejutott az akkori illetékes miniszterhez, Lamperth Mónikához is, Ujhelyi István pedig, aki akkor államtitkár volt, személyesen is részt vett az SCD fejlesztéseit bemutató fórumon. Itt Jászai mellett felszólalt Bánki Erik fideszes képviselő is, aki ma a parlament gazdasági bizottságában Rogán Antal utódja (és így például fontos szerepe volt a tízmilliárdos letelepedésikötvény-bizniszben is). Bánki akkoriban a sport- és turisztikai bizottság elnöke volt az Országgyűlésben, így fideszes oldalról Jászainak vele kellett tárgyalnia elsősorban, de újsághírek szerint Orbán Viktornak is prezentálta terveit.
A csúcson az SCD-csoport 25 cégből állt (köztük több luxemburgi bejegyzésű leányvállalattal), mintegy 36 milliárdos értéket képviselt és több mint ezer embernek adott munkát. 2005-ben a társaság az OTP-vel közösen megalapította az OTP–SCD Lízing Zrt.-t, mely az országban először kezdett lakáslízinggel foglalkozni.
A két cég kapcsolata azonban nem ekkor kezdődött, mert a Csányi Sándor vezette bank milliárdos hitelekkel segítette az SCD balatoni terjeszkedését. A lakáslízinges együttműködés azonban nem tartott sokáig, az SCD kevesebb mint egy év elteltével kiszállt a társaságból.
2007 végén érkezett az ír Quinlan Private ingatlanbefektető, amellyel közösen létrehozták a luxemburgi SCD Quinlan Private Balaton nevű céget, és abba szervezték ki a balatoni projektet. Ezzel egy időben megkezdődött az SCD átalakítása: a cég megszabadult kereskedelmi részlegétől, Jászaiék pedig megvásárolták az angol befektető megmaradt 19 százalékos tulajdonrészét is. 2009–2010-től már az SCD tőzsdei bevezetését tervezték; erdélyi, bolgár és horvátországi projektek is szóba kerültek (több százmillió eurós értékben), Jászai pedig rendre felkerült a leggazdagabb magyarok listájára 7–8 milliárdosra becsült vagyonával.
| ||
Ám teltek az évek, és a fejlesztések csak nem akartak beindulni. Néhány szálláshelyet ugyan felújítottak, és a cégcsoport bevallása szerint milliárdos nagyságrendben költöttek a program kidolgozására, a projektek előkészítésére is, ám ebből semmi nem volt látható. Bár a 2008-as válság után a hitelezés leállt és az ingatlanpiac befagyott, az SCD-nél mindvégig kitartottak amellett, hogy a projekt pár éven belül megvalósul, és további fejlesztésekben gondolkodtak.
| ||
Megszereztek egy sor különösen értékes budapesti ingatlant a Rogán Antal vezette V. és a szintén fideszes Láng Zsolt irányítása alatt lévő II. kerületi önkormányzattól (köztük például a Párisi udvar épületét vagy a déli Klotild-palotát), több tízmilliárdos értékben. Pár irodaházat felhúztak, és ahogy arról lapunk annak idején beszámolt, a Közbeszerzések Tanácsa 2011-ben úgy döntött, egy ilyen irodába teszi át a székhelyét – azt viszont, hogy az SCD-től bérelnek ingatlant, közbeszerzés nélküli eljárásban döntötték el (lásd: Felújítás, közbe’ szerzés, Magyar Narancs, 2012. február 23.). A cég politikai kapcsolatairól sokat elárul, hogy az SCD-vezér Tomcsányi Gábor testvére és a cégcsoportot a kezdetektől képviselő Tomcsányi Tamás ügyvédi irodája 2010-ben felbukkant a felcsúti Puskás Akadémia támogatói között – és egészen 2016-ig ott is maradt.
Száll ide, szálloda
2010-ben az SCD megvásárolta a sármelléki repteret, majd az ekkor már Fidesz-közeliként emlegetett Jászai nagy hírverés közepette bejelentette: megveszi a Hunguest Hotel szállodaláncot. A Hunguest Leisztinger Tamás érdekeltsége volt; a két üzletember korábbról ismerte egymást, hiszen a 2000-es évek elején az SCD több szállodát is épített a Hunguestnek.
Azt, hogy Leisztingernek valóban szándékában állt-e megválni szállodáitól, nem tudni. Az tény, hogy a Fidesz 2010-es elsöprő győzelme után nehéz helyzetbe került az MSZP-közeli milliárdos, aki még a diósgyőri focicsapatot is megvásárolta – feltételezések szerint azért, hogy jó pontokat szerezzen a miniszterelnöknél. Az SCD és a Hunguest egyesülésével az ország legnagyobb turisztikai cége jött volna létre, 50 milliárd forint értékű vagyonnal.
| ||
Jászai közben megvette a pécsi Zsolnay Porcelánmanufaktúra felét 230 millióért, és további 500 milliós tőkeemelést is beígért. 2011 elején a Magyar Nemzeti Autósport Szövetség elnökségébe is bekerült Rogán Antal társaságában, majd a Jászai befektetéseit kezelő Fortis Private Equitybe beszállt Lantos Csaba, az OTP Bank volt vezérigazgató-helyettese.
Vár a NER
Azonban 2011 tavaszán megingott a birodalom, majd gyorsan össze is omlott. A Zsolnayt Simicska Lajos a Közgépen keresztül átvette Jászaitól, nem sokkal később pedig bejelentették, a nagy balatoni beruházásoknak csak a töredékét fogja tudni megvalósítani az SCD – már ha talál hozzá forrást. Jászaiék állami segítségben bíztak, ám az nem érkezett. A Hunguest Hotels felvásárlásából ekkor nem lett semmi, az SCD pedig kénytelen volt megválni a balatoni portfóliótól. A tóparti ingatlanokat és a repteret négy bank (MKB, CIB Bank, Raiffeisen, Hypo Alpe-Adria) jelzáloga terhelte az 58,5 millió eurós hitel (mintegy 17 milliárd forint) biztosítékaként. A nagyjából 30 milliárd forint értékűre becsült portfóliót 2011 júliusában egy, az adásvétel előtt néhány nappal mindössze félmillió forintos tőkével bejegyzett társaság vásárolta meg.
A Turisztika Hungária Kft. tulajdonosa az addig ismeretlen Nagy Gábor volt. Nagynak volt pár vállalkozása korábban is, ám ezek semmilyen szempontból nem voltak a balatoni projekthez mérhetők. Nem lehetett tudni, miből fizette a többmilliárdosra becsült vételárat. Első nyilatkozataiban Nagy azt mondta, a társaság nem a tulajdonosai által szeretne megjelenni a hazai médiában, később azonban már valódi tulajdonosként mutatkozott be. Később „tanácsadónak” bevette a projektbe Varga Jenőt, aki a Vectigalis felszámolócég alapítója. Ez abból a szempontból érdekes, mert miután Nagy sem tudott mit kezdeni a balatoni ingatlanokkal, a portfólió 2012-ben felszámolásra került, és éppen a Vectigalis lett a balatoni társaságok felszámolója (a cég olyan bizalmi feladatokat is ellátott, mint a Malév vagy a Quaestor felszámolása).
Jászai az eladás után arról beszélt, hogy az SCD-csoport mostantól a budapesti fejlesztéseire koncentrál. Ezek közül a legértékesebb – a belvárosiakat is megelőzve – a pasaréti Akadémia Park lett volna, ahol a „főváros történetének egyik legnagyobb ingatlanfejlesztési beruházásaként” A kategóriás iroda- és szolgáltatóházak, valamint pihenésre és kikapcsolódásra alkalmas sport- és szabadidős, illetve kulturális intézmények is létesültek volna. Ezek egy része el is készült, ám 2012-ben az SCD budapesti ingatlanait birtokló társaság is felszámolás alá került. A Rogán-féle önkormányzattal kötött szerződések nem tudtak életbe lépni, a pasaréti Akadémia Park területe pedig a hitelező bankoké lett.
Jászai az SCD bedőlése után eltűnt a nyilvánosság elől, a következő években pénzügyi tanácsadással foglalkozott, de végül megtalálta útját a NER-hez. 2012-ben a válság után nehéz anyagi helyzetben lévő állami Eximbank kötvénykibocsátás mellett döntött. Ezt végül a Deutsche Bank és a Jefferies amerikai befektetési bank bonyolította le két körben.
Jászai éppen ez utóbbinál dolgozott és vett részt az 500 millió dolláros és a 400 millió eurós kibocsátásban. Ekkor az Exim vezérigazgató-helyettese az a Puskás András volt, aki Rogán alpolgármestere volt abban az időben, amikor az SCD az V. kerülettel üzletelt. Ez a kapcsolat magyarázhatja, miért esett az Exim választása a Jefferiesre annak ellenére, hogy a banknak nem voltak megfelelő referenciái.
| ||
A 444 írta meg, hogy 2013-tól Jászai Gellért és Tomcsányi Gábor is feltűnt abban a luxemburgi offshore cégben is, amellyel Giró-Szász András volt kormányszóvivő kezdett szállodaépítésbe a főváros V. kerületében. 2015-ben Jászai Schmidt Máriával is kapcsolatba került. „Keleti parti amerikai befektetők” képviselőjeként megkereste a BIF ingatlanfejlesztő céget, és ajánlatot tett Spéder Zoltán, Nobilis Kristóf és Schmidt Mária részvényeinek felvásárlására. A vételi szándéknak akkor a cég – elsősorban Schmidt ellenállása miatt – ellenállt (lásd: A gazda áldásával, Magyar Narancs, 2017. július 20.).
A hazai nyilvánosságba viszont akkor került vissza Jászai, amikor 2015-ben felvásárolta a valaha szebb napokat látott tőzsdei céget, a Konzumot. Mire Jászaihoz került, addigra a Konzum csupán egy pécsi belvárosi irodaházat és a veszteséges Tüzépkert működtette. Megérkezése után Jászai azonnal nekikezdett a Konzum átalakításának, a társaság nevet és profilt váltott (Konzum Befektetési és Vagyonkezelő Nyrt.). Már ekkor megkötötte első „saját” üzletét: közös céget alapított a cseh Královopolská energetikai céggel, amely a Roszatom egyik beszállítója.
Útban Lőrinchez
Gyorsan meg is indultak a találgatások, ezúttal vajon kinek dolgozik az üzletember. 2016 szeptemberében a Konzumon keresztül Jászai végre megvehette a Hunguest szállodaláncot Leisztingertől; a mintegy 20 milliárdos vételárat az állami Eximbank és az ekkor már Mészáros- és Matolcsy-közelbe került MKB hiteléből fedezte a Konzum. Az üzletember eközben úgy alakította át a Konzumot, hogy annak valódi tulajdonosa a háttérben maradhasson: a formálódó cégbirodalom fő tulajdonosa a Konzum PE Magántőkealap lett.
Ennek befektetési jegyeit ugyan Jászai jegyezte le, ám hogy aztán azokat kinek adta tovább, teljes titokban maradhatott. A következő hetek mozgásai azonban semmi kétséget nem hagytak afelől, kinek dolgozik Jászai. A Hunguest igazgatóságában Mészáros Lőrinchez köthető emberek jelentek meg, nem sokkal később pedig Mészáros szállodái is csatlakoztak a Hunguest láncához. Ezt a felcsúti szupervállalkozó azzal magyarázta, hogy szállodái így sikeresebben működhetnek. („Megkértem Jászai Gellért barátomat, hogy ezeket a szállodákat is vegye be a rendszerébe.”)
Két hónappal később a Schmidt Mária tulajdonában lévő Figyelő már Jászaival a címlapján jelent meg, az üzletember neve alatt pedig a „Mészáros Lőrinc jobbkeze” felirat díszelgett. Azóta kiderült, hogy e titulus egyáltalán nem túlzás – már ha megengedjük azt a feltételezést, hogy Mészáros önálló szereplő. Az elmúlt években a Konzum lett a Mészáros-birodalom központi cége, azt pedig Jászai Gellért vezeti, aki a volt felcsúti polgármester további három tőzsdei cégének (Opus – volt Opimus –, Appeninn, 4iG) igazgatóságában is ott ül.
| ||
Jászai immáron nem csupán Orbán mellett tűnik fel a felcsúti arénában, de ősszel a HVG felvette, amint kiszáll abból a Garancsi Istvánhoz kötött magánrepülőből, amelyet Orbán is használ. A repülő Jászai mellett olyan illusztris vendégeket szállított haza a Mol Vidi londoni, Chelsea elleni meccséről, mint Mészáros Lőrinc, Szíjj László (Mészáros üzlettársa), Vida József (a Mészároshoz köthető Takarékbank vezére), Balog Ádám (a Mészároshoz tartozó MKB vezére), Vörös József (Mészáros ügyvédje) és Mészáros László (Felcsút új polgármestere).
Új utakon a birodalom
Azzal, hogy Jászai bevallotta, ő Mészáros jobbkeze, látványos folyamat indult be a NER Simicska utáni korszakában. Az elmúlt években hatalmas vagyont felhalmozó üzletemberek ugyanis kezdik nyilvánosan is vállalni, mi mindent gyűjtöttek be (saját megfogalmazásuk szerint: „építettek fel”). Mészáros Lőrinc elárulta, ő és felesége állnak az óriási vagyonokat birtokló Metis és Konzum PE magántőkealapok mögött. Ráadásul Mészáros szerzeményei többségét tőzsdei cégekbe kezdte összevonni, ami szintén új felfogást tükröz.
A tőzsdei cégek sikerének egyik elengedhetetlen eleme az átláthatóság, ám úgy tűnik, a NER már érzi magát annyira megerősödve, hogy ezt is be merje vállalni. Mi több, az utóbbi időben a legújabb szerzeményekről már nem oknyomozó cikkekből lehet értesülni, hanem a tulajdonosok, menedzserek saját közléseiből.
Azt, hogy mivel jár a Mészáros-birodalom tőzsdei jelenléte, tavaly járta körbe a Magyar Narancs. Lényegében arról van szó, hogy amint a nemzet gázszerelője feltűnik egy tőzsdei cégben, annak árfolyama kilő, sokszorosára növelve a társaság értékét. A jóval drágább részvényeket pedig fel lehet használni további vásárlásokra anélkül, hogy valódi pénzt költenének a terjeszkedésre (lásd:
A nagy begyűjtés, Magyar Narancs, 2017. szeptember 21.).
A jelen politikai helyzetben Mészáros neve garancia a sikerre. De most már az is számít, hogy e tőzsdei társaságoknak valós teljesítményük is legyen, hiszen a cél intézményi befektetők bevonása, akiknek azért mégiscsak a számok a legfontosabbak. Azok pedig elég jól fognak mutatni: októberben bejelentették, hogy a két legnagyobb Mészáros-cég, a Konzum és az Opus egyesül. A társaságok becslése szerint a fúzió után az együttes árbevétel meghaladhatja az évi 200 milliárd forintot, a társaság konszolidált saját tőkéje a 320 milliárd forintot, a tőzsdei kapitalizáció pedig akár a 400 milliárdot is elérheti. A vezetőség 30 milliárd forintos adózás előtti nyereséggel (EBITDA) számol 2019-re. Ennek 70–80 százaléka személyesen Mészáros Lőrincé.
Az új cég az egyik legnagyobb lesz a Budapesti Értéktőzsdén, csak az OTP, a Mol, a Richter és a Magyar Telekom fogja megelőzni. De nemcsak a számok szédítők, hanem a portfólió kiterjedtsége is. Az új társaság nem csak jelen lesz számos iparágban, de szinte mindegyikben meghatározó is.
A turizmusban megvalósulhat Jászai régi álma, hiszen végül sikerült megvásárolni a Hunguestet és mellé a Balatontouristot majdnem az összes balatoni kempinggel (Mészárosék balatoni terjeszkedéséről lásd: Az ellopott Balaton, Magyar Narancs 2018. február 8.).
| ||
Az óriás beszippantja az építőipari közbeszerzések urait, a Mészáros és Mészáros Kft.-t, az R-Kordot és az Euro Generált, valamint a Wamsler kandallógyárat. A mezőgazdasági és élelmiszeripari vonalat erősíti a Csabatáj (tojástermelés, növénytermesztés), a KALL (a régió egyik legnagyobb izocukorgyára) és a Viresol (búzakeményítő-üzem). Az ingatlanpiaci jelenlétet a szintén tőzsdei Appeninn képviseli (miközben Mészáros a Schmidt-féle BIF-be is betette már a lábát). Az energetikában meghatározó a Mátrai Erőmű (az ország legnagyobb szénerőműve a hazai villamosenergia-fogyasztás 13 százalékát termeli), a Geosol (az erőműhöz kapcsolódó hulladékhasznosító), valamint atomerőművi fejlesztésekkel is foglalkozó KPRIA, mellyel Paks2-t célozza Mészáros. Az információtechnológiai szektort a tőzsdei 4iG, valamint a Takarékcsoport informatikai hátterét biztosító Takarékinfo képviseli.
Meghatározó, és talán az egyik legfontosabb a pénz- és tőkepiaci ágazat; idetartozik az egykoron Járai Zsigmond volt pénzügyminiszterhez köthető CIG Pannónia biztosító, a Status Capital alapkezelő és az MKB (a bank 38 százaléka Mészárosé a Metis Magántőkealapon keresztül, ezt a Konzum kezeli); s minden jel arra mutat, hogy hamarosan hozzá vándorolhat a takarékszövetkezetekből és az FHB-ból összegyúrt Takarékbank is.
A Konzum igazgatósága, amely az eddigi tőzsdei szárnyalást megvalósította, és jelenleg a fent leírt konglomerátum felépítésén dolgozik, Mészáros Lőrinc gyerekeiből (Mészáros Beatrix, Homlok-Mészáros Ágnes, ifj. Mészáros Lőrinc), valamint Jászai Gellértből és Linczényi Aladin Ádámból áll. A valódi munkát inkább e két utóbbi menedzser végezheti Fekete Péter vezérigazgató-helyettessel kiegészülve, a nyilvánosság felé is ők képviselik a Konzumot. Az ő feladatuk a stratégiaalkotás, a pénzügyi tervezés, hiszen a részvállalkozásokban jobbára megtartották a korábbi menedzsmentet.
Maga Jászai a Konzum és az Opus fúziójáról úgy fogalmazott, hogy bonyolult jogügyletről van szó, melyben kiemelt gondossággal, a befektetők és a részvényesek számára is a lehető legátláthatóbb módon kívánnak eljárni. Az átláthatóság bár új elem, valódinak kell lennie, mert a Konzum nemzetközi intézményi befektetőket is vár. A társaság vezetősége két komoly befektetési bankház, a Goldman Sachs és a Renaissance Capital szervezésében nemzetközi roadshow-ba kezdett, hogy Frankfurtban, Stockholmban, Londonban, Helsinkiben és Tallinnban is bemutassa, milyen potenciált rejt a Mészáros-birodalom. Itthon mindenesetre két fontos szereplő is úgy döntött, érdemes ide befektetni. Csányi Sándor OTP-csoportja részesedést vásárolt az Appeninnben, majd az Opusban és a Konzumban is pár százalék erejéig. A miniszterelnöki vő, Tiborcz István pedig együttműködési megállapodást kötött a Konzummal, és BDPST nevű cégén keresztül 20 százalék feletti részesedést szándékozik vásárolni az Appeninnben – az Orbánhoz legközelebb álló két szereplő először üzletel egymással.
A Simicskával való szakítás után úgy tűnt, az a cél, hogy a kormányzati segítséggel összegyűjtött gazdasági vagyon biztonságát minél szórtabb tulajdonosi szerkezet biztosítsa. Mára ez megváltozott: úgy tűnik, sikerült megtalálni a kellően megbízható tulajdonost és menedzsmentet. De ha valami változna, arra is könnyebben lehet reagálni ebben a felállásban. Az egy kézben összpontosuló irányítás gyorsan átruházható, és a tőzsdei jelenlét, a kisrészvényesek jelenléte egyfajta biztosíték is: ha fordulna a politikai széljárás, egy ilyen szerkezetű vállalatot nehezebben lehet törvényes eszközökkel visszaszerezni.
