A kultúrafinanszírozás új koncepciója - Káosz, elmélet nélkül

szerző
Vári György
publikálva
2010/27. (07. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Egy friss kormányhatározat zárolta a központi költségvetés mindenkori állapotától elvileg független Nemzeti Kulturális Alap költségvetésének tekintélyes részét, mintegy kétmilliárd forintot. Az NKA Magyarországon a kultúra legfőbb finanszírozója - az intézkedés intézményeket, műhelyeket, alkotókat lehetetleníthet el. Vári György

Úgy tűnik, hiába hangsúlyozták az oktatási és kulturális területet irányító szakállamtitkárok, hogy a kultúra kiemelt nemzetstratégiai ágazat, és hogy támogatása már középtávon megtérülő, nélkülözhetetlen "befektetés". Ám abban, hogy a kevesebb pénzt központosítottabban, erősebb politikai kontroll mellett fogják elosztani, az új vezetés feltehetően hű marad eddigi, kissé homályos nyilatkozatainak szelleméhez.

Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) elnöke a kialakult helyzetre való tekintettel felmentését kérte megbízatása alól, amely egyébként év végével járt volna le. Kérdésünkre, hogy vajon hogyan érinti a kormányhatározat a kulturális intézményrendszer működését, lapunknak azt felelte: az alap természetesen megtartja szerződéses kötelezettségeit, a már megkötött szerződések után járó összegek rendben meg fognak érkezni továbbra is, de számos további pályázat kiírása kérdéses, és sok kulturális rendezvény eshet a döntés áldozatául. A kulturális alaphoz befolyó pénzek forrásai ez évig a kulturális járulékok voltak, de ez az összeg egyre inkább fogyatkozott a változó kultúrafogyasztási szokások miatt. Idén januártól ezért az ötös lottó játékadójából részesült volna 90 százalékban a testület: a tervek szerint ez biztosította volna a kulturális intézményrendszer finanszírozásának kiszámíthatóságát. Úgy tűnt, hogy a kulturális szféra lényegesen több pénzzel gazdálkodhat ezentúl, különösen most, hogy a lottóbevételek megemelkedtek.

Az elvont pénzt, amit a jelenlegi törvényi szabályozás szerint csak kultúrafinanszírozásra lehet felhasználni (ezért is beszélünk zárolásról), az alapnak jövő január 2-ától vissza kell kapnia - hacsak egy törvénymódosítás nem változtat a helyzeten. Sokan abban reménykednek, hogy az őszi pályázatok idejére már érkezik kompenzáció a lottóból. Az alap ez évi költségvetésének nagyobb részét, körülbelül 3 és fél milliárd forintot már elköltöttek a szakmai kollégiumok, a még rendelkezésre álló mintegy 2 milliárd 250 millió nagyjából felét pedig idén már nem tudják kiosztani. A Márai-program elindításához szükséges 600 millió szintén bennragadt, s ehhez jön még az úgynevezett "miniszteri keret" megnyirbálása: így kerekedik a hiányzó összeg kétmilliárdra. (A Márai-programról lásd korábbi cikkeinket: A polcnak vagy a kölcsönzőknek, Magyar Narancs, 2010. április 15. és A köz terei, 2010. június 10.)

Meg vannak ijedve

Bizonyossággá vált tehát az irodalom területén dolgozók legkomolyabb félelme, hogy a hányatott sorsú Márai-program elindítása súlyosan csúszni fog, feltéve, hogy egyáltalán lesz belőle valami. Szőcs Géza a döntést megelőzően informális megbeszéléseken és nyilvánosan is elkötelezte magát a program mellett, bár úgy vélte, sokat kell még alakítani az eredeti terveken. A program elsősorban az olvasáskultúra fejlesztését, a könyvtárak állománybővítését célozza. Kérdés, mi az, amit Szőcs még megtehet ígéretének betartásáért. Az NKA költségvetésének részét képező miniszteri keret összegével közvetlenül a tárcavezető rendelkezik, és a kisebb summa még mindig alkalmas volna elsősegélynek. De Szőcsnek a keret nem áll rendelkezésére, mivel a jelenlegi kormányzati struktúrában csak államtitkár, így feltehetőleg nem ő, hanem a csúcsminisztérium vezetője, Réthelyi Miklós diszponál fölötte. A keret fenntartása éppen a rendkívüli helyzetek kezelését szolgálja, a gyakorlatban azonban azt tette lehetővé, hogy a szakmai kollégiumok ne lássanak rá bizonyos pénzek elosztására - a távozó Hiller István MSZP-s kötődésű médiumoknak juttatott például milliókat utolsó intézkedései egyikeként.

Forrásaink egy része, ha egyetért is azzal, hogy a program számos sebből vérzik, taktikailag helytelennek tartotta, hogy az érintettek közül sokan megrohanták korrekciós javaslataikkal az új adminisztrációt, hiszen a program léte is veszélyeztetett. Mások szerint nem lehetett hagyni, hogy jelentős mennyiségű közpénzt rossz célokra fordítsanak. A kulturális élet szereplői szerint rossz üzenete van annak is, hogy a pénzigényes, súlyos gondokkal küszködő oktatással és egészségüggyel összekényszerített, kultúrát felügyelő minisztériumnak kell a legtöbbet, 11 milliárdot spórolnia a minisztériumok számára előírt 40 milliárdból. Ezt sokan jelzésnek tartják, és úgy gondolják, a Márai-program befagyasztásával együtt alapvető kétségeket ébreszt Szőcs szavainak komolyan vehetőségével kapcsolatban. Vannak, akik a megbeszélések bizalomkeltő légköre utáni "hatalmas pofonról" beszélnek. Megpróbáltuk Szőcsöt elérni, hogy oldja fel a szavai és az események közti ellentmondást, de a minisztériumból azt a választ kaptuk, hogy e kérdésekben még tart az egyeztetés. A kulturális államtitkár ígéretét, hogy a Márai-programot mindenáron elindítja, politikai ambíciói is erősen motiválják: a kultúrát a nemzeti identitás sarokkövének, egy "új ethosz" és "új közmorál" bázisának tekinti. Ahogy egyik forrásunk fogalmazott: "Tudja, hogy ha talpon akar maradni, valamit produkálnia kell."

A Szépirodalmi Kollégium kuratóriumának idei éve a döntést megelőzően is felette zaklatottan telt. Az év elején arról tájékoztatták őket, hogy az előző évben nem folyt be annyi pénz, amennyit kiosztottak, a hiány pedig idei keretüket terheli. Az NKA elnöksége arra számított, hogy a minden évben kiírt alkotói ösztöndíjpályázatokat a Márai-program keretéből tudják idén kifizetni, aminek a profiljába ilyen támogatások is beletartoznának, de a zárolás ezt az elképzelést ad acta tette. Valószínű, hogy idén elmarad a pályáztatás. Szintén a Márai-program keretéből remélték finanszírozni a "kisrendezvényeket": könyvbemutatókat, író-olvasó találkozókat, s így most ezek megtartása is veszélybe került. Az öszszes nagyobb irodalmi tábor, fesztivál, konferencia támogatásáról (25 milliós keretösszeggel) a közelmúltban született döntés. A kollégium most taktikát váltott, nem kívánt tartalékot képezni, igyekezett kiosztani a pénzt, éppen az elvonásoktól félve - információink szerint a fotókollégium és a színházi kollégium is ezt a megoldást választotta. A frissen megítélt öszszegekről még nem készültek szerződések, ezért kérdéses, hogy a pénz meg is érkezik-e azokhoz, akiknek kiosztották. A kiszámíthatatlanság és a tájékozódás nehézsége miatt azok is meg vannak ijedve, akiknek a támogatását szerződések garantálják.

Lényegében szünetel

Aggódó hangokat hallani a színházi intézmények irányából is, hiszen évadkezdés előtt (vagyis épp a zárolás következtében előállt forráshiány idején) érdemes pályázni, de a Színházi Szakmai Kollégium vezetője, Szabó István megnyugtat bennünket, hogy nincs komoly baj. Az NKA Bizottságának utolsó ülésén (amit Harsányi felmentési kérelme követett) született döntéseket még nem ismeri pontosan, mivel ezeket még nem írta alá az illetékes miniszter, de jelzi, hogy a kulturális alaptól érkező bevételek korántsem elhanyagolható, de aránylag kis részét jelentik a színházi infrastruktúra állami támogatásának. A 2010 januárjában életbe lépett színházi törvény az "alternatív" társulatokat és a kőszínházakat egyaránt pluszforrásokhoz juttatta. A kollégium ezért kompenzációs jelleggel működik, olyan színházi tevékenységeket segít, amelyek máshonnan nem jutnak pénzhez - ilyenek például a színházi kiadványok, az itthoni vendégelőadások, a külföldi vendégszereplések és a külföldi tanulmányutakat biztosító egyéni ösztöndíjak. Szabó abban reménykedik, hogy a legközelebbi pályáztatási időszakra már "tisztább lesz a helyzet", és nem lesz probléma továbbra sem, például a színházi folyóiratok megjelentetésével.

A legsúlyosabb elvonások a Mozgókép Kollégiumot és a nagy fesztiválok (például a Budapesti Tavaszi és 'szi Fesztivál) szervezését támogató Kiemelt Kulturális Programok Kollégiumát sújtják, igaz, a filmfinanszírozásnak nem az NKA az első számú forrása. A leginkább költségigényes művészeti ág anyagi helyzete azonban ettől függetlenül is katasztrofális: az Origo színészekhez intézett körkérdéséből például kiderült, hogy a nyár folyamán lényegében szünetel a magyar filmek forgatása. Ez újabb súlyos kihívással szembesíti Szőcsöt, akinek a filmmel különösen nagyszabású tervei vannak. Forrásaink szerint a minisztériumban amúgy is kaotikus állapotok uralkodnak, az OTKA (Országos Tudományos Kutatási Alapprogram) például kompetenciaproblémák miatt nem utal: nem világos, kinek kéne szignálnia a döntéseket. A káoszt feltehetően a tisztviselők elbocsátása miatt hiányzó rutin, terepismeret is növeli; egy kiadó vezetője arról számolt be, hogy jóformán egyetlen ügyben sem tudja, kihez kell fordulnia információért.

A kultúrafinanszírozás helyzete nemcsak pillanatnyilag, távlatilag is labilisnak tűnik. A Bárka irodalmi folyóirat főszerkesztője, Elek Tibor megjegyzi, hogy a kultúrafinanszírozásra az utóbbi évtizedekben amúgy is roppant kevés pénz jutott, az irodalom intézményrendszerére botrányosan kevés, s míg a film, a színházak és a múzeumok biztos állami támogatásban részesültek, addig a folyóiratok, kiadók, írószervezetek pályázati támogatásokra voltak utalva. Ha tovább romlana a helyzet, az teljesen ellehetetlenítené az irodalom infrastruktúráját. Ezt számos folyóirat-szerkesztő megerősíti, és a kiadóvezetők is biztosak benne, hogy rengeteg könyvcég "dől majd be" a következő évek folyamán. Mások attól is tartanak, hogy az állami vállalatok frissen kinevezett és kinevezendő vezetői még kevésbé lesznek fogékonyak a kultúra iránt, mint elődeik. Megint mások attól, hogy a pénzelvonás csak az első lépés az alap önállóságának megszüntetése felé. A Népszabadság hasábjain N. Kósa Judit teszi fel a kérdést, miért épp a relatíve kis költségvetésű kulturális szférát sújtja igen erőteljesen az elvonás, amikor itt egy ilyen húzás az alapvető működést veszélyezteti. Bár Szőcs Géza úgy nyilatkozott az Indexnek adott interjújában, hogy nem tervez ilyen lépést, ugyanakkor megjegyezte, hogy egy minisztérium dolgozóinak tudniuk kell dönteni kultúrafinanszírozási kérdésekben. Ez pedig felveti a kérdést, hogy akkor mi szükség van szakmai testületekre. Gács Anna, a kulturális alap bizottságának tagja úgy gondolja, az elvonás nincs összefüggésben ezekkel az esetleges tervekkel, de a központosító ambíciókat ő is érzékeli, és emlékeztet arra, hogy az első Orbán-kormány alatt a kulturális alapprogrammá alakított intézménnyel valami hasonló történt.

Jelenleg tehát teljesnek tűnik a bizonytalanság - ámbár lehet, hogy addig jó, amíg nem lesz "tisztább a helyzet".

szerző
Vári György
publikálva
2010/27. (07. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

Kormányzati manőverek
Mi lesz a Corvinusszal?
Interjú a Libri vezetőivel
Halmos Ádám és Sárközy Bence a könyvkiadásról
Interjúk
Rév István, Baki Péter, Ligeti Gyuri
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra