Taksony határában a kommunális szeméttelep hét hektáron terül el. Idén április 20-án a közeli üdülőtó tulajdonosa szokásos sétáján a taksonyi szeméttelep bejárata előtt, a műúton egy sárga műanyag csőre lett figyelmes. A cső vége a telep léckerítésének egyik résébe volt diszkréten elhelyezve, és gyanús lé ömlött belőle az árokba. Márpedig az árkok tartalma - a lövészárkokat kivéve - köztudottan a csatornahálózatba szokott folyni. Az üdülőtulajdonos tulajdonképpen már ezen az apróságon is felháborodhatott volna, ám indulatait valójában az a felismerés korbácsolta fel, hogy a cső a szeméttelep egy speciális sarka, a Biofeld Kft. elkülönített parcellája felől tekergőzött kifele: e parcellán állítólag tudós emberek veszélyes hulladékok komposztálására tesznek kísérletet. Az üdülőtulajdonos káromkodott egy cifrát, majd azonnal lakossági bejelentett, mire percek múlva két felháborodott önkormányzati képviselő jelent meg a tetthelyen.
"Kijött az egyik melós a szeméthegyek mögül, és azt kérdezte, mit a francot keresünk ott" - emlékezik vissza a sűrű pillanatokra Bencze Ferencné képviselő, aki társával együtt már ott, a helyszínen környezetszennyezésre gyanakodott. Válasz helyett inkább dátumos fényképezőgépért szaladtak. Mire visszaértek, a szeméttelepi alkalmazott már bő vízzel slaugolta az árok partját, amely tevékenység, valljuk be, első hallásra nem tűnik különös dolognak. Ám hivatásos környezetvédők szerint ez már kimeríti a "hígítás" tényállását.
Az árokbeli iszapból a képviselők mintát vettek, amit bevizsgáltattak egy hivatalosan akkreditált laboratóriumban. Ennek eredménye szerint a hígított minta kadmiumból a megengedett koncentráció-határérték háromszorosát, rézből és cinkből több mint másfélszeresét, higanyból majdnem háromszorosát, ólomból több mint kétszeresét tartalmazta.
Ronda lé
A környezetszennyezési ügyeket Magyarországon az illetékes környezetvédelmi hatóság szokta kivizsgálni, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség azonban eddig nem lépett semmit. Átvettek ugyan egy zsáknyi iszapmintát a polgármesteri hivataltól, a mintavétel precizitását azonban nem tartják kellően szakszerűnek. Igaz, éppen ők adtak engedélyt a Biofeld Kft.-nek, hogy a taksonyi szeméttelep bejárat felőli oldalán veszélyes hulladékokkal kísérletezzen, egészen ötezer tonna (!) mennyiségi határig. A tavaly kiadott engedély egyebek mellett veszélyeshulladékégető-művekből származó salak és pernye, valamint istállótrágya, humuszképző anyagok, iszap és gabonafélék szalmájának összekeverésére szólt, hogy aztán az így kapott "komposzt" anyaggal lefedhessék az egész taksonyi szeméttelepet. A "komposztálási" terv nagy vihart kavart, elsősorban a szakértők arca nyúlt meg, sehogy sem értették, hogy szervetlen anyagot, salakot, pernyét hogyan lehet komposztálni (a komposzt tudniillik szerves anyag). Még Pepó Pál minisztériuma is protestált, pedig az ilyesmi nagy dolog, és a Környezetvédelmi Főfelügyelőségnek továbbította a fantasztikus tervet, akik viszont az ügyészséghez fordultak, és részletes környezetvédelmi vizsgálatot indítottak a helyszínen.
Eddig sem az ügyészség nem válaszolt, sem a hatásvizsgálat nem készült el, viszont tonnaszám érkezett pernye és salak - részben Dorogról, az ország legnagyobb hulladékégetőjéből, és még ki tudja, honnan. A szürke színű, második, illetve harmadik ve-szélyességi osztályba sorolt pernyehegyek már ott magasodnak a szeméttelep "kísérleti parcelláján", és várják, hogy valaki szerves anyaggá alakítsa őket.
Csak akasztott embert nem
Magyarországon tradicionálisan puhán kezelik a környezetszennyezéseket. Árokba engedett mérgező folyadék vagy ehhez hasonló környezetszennyezési ügyek még nem érik el az ingerküszöböt, jelenleg nagyobb vihart kavar, ha mondjuk egy parlamenti képviselő tartózkodik egy szavazásnál, mint ha valaki abból gazdagodik meg, hogy évtizedekre elszennyezi a talajt. Talán Taksonyban sem lennének oly érzékenyek a lakosok, ha az egyébként lakosságiként nyilvántartott szeméttelep az elmúlt évek során nem vált volna illegális veszélyes hulladékok lerakójává. Ezen a hét hektáron ugyanis találtak már 1500 tonna aszfaltot vagy ugyancsak másodosztályúnak minősített, autóbontásból származó, shreddernek nevezett hulladékot, hogy csak az egyértelműen aznosítható anyagokról beszéljünk. (A shredder úgy keletkezik, hogy a roncs autókból kiszedik az olajat, akkumulátort, majd a maradékot egy az egyben ledarálják, a darálékból pedig mágnessel kiszedik a fémet. A magyar gyakorlat ettől némileg különbözhet, mifelénk költségmegtakarítási megfontolásokból előszeretettel tekintenek el az előszelektálástól, mindent az autókban hagyva darálnak, amitől a keletkezett hulladék egyes részei akár a legveszélyesebb, legmérgezőbb kategóriát, az első osztályt is elérhetik.) Hivatalosan húsz tonna shreddert találtak a taksonyi telepen, nem hivatalosan, az illetékes környezetvédelmi hatóságtól kapott információink szerint legalább 2900 tonna van ott, miután az egyik erre szakosodott cég több hónapos produktumát csempészte be a lakossági szemétlerakóra.
Ebben az ugyancsak lakossági bejelentés nyomán kirobbant márciusi környezetszennyezési botrányban a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség a húsz tonnára becsült lefedetlen shredder után kemény 1,2 millió forintra büntette a taksonyi telepet üzemeltető Aries Kft.-t, az aszfalt után pedig nyolcmillióra. De ez csak aprópénz ahhoz képest, amennyit a szabályos elhelyezésért fizetni kellene. A többi tonna shredder mérgei avatatlan szemek elől eltakarva, a szeméthegy gyomrából lassan szivárognak a talaj felé. Az üzletfelek így legfeljebb ötödét, tizedét fizették a veszélyes hulladék elhelyezéséért. A nehézfémekkel teli, olajtól csöpögő, soha el nem bomló shredder-hulladék környezetkímélő feldolgozási technológiáját amúgy már régen feltalálták. Csakhogy ez pénzbe kerül a shredderező cégnek, előválogatás után információnk szerint tonnánként 80 ezer forintot kell fizetni a szabályos feldolgozásért. Ám ha a shreddert szép csendben ledobják egy lakossági lerakóra, hirtelen extraprofit keletkezik, amiből sok felelős ember szemét lehet lecsukni, és amiért megéri küzdeni a helyi civilekkel is.
Le a talajvízig
A taksonyi telepen gyakorlatilag semmiben sem térnek el a magyarországi gyakorlattól. A teherautók egy része letakarva érkezik a lerakóra, a kapunál bemondásra nyugtázzák, hogy melyik autó mit hoz. A taksonyi lerakón még mérleg sincs, a súlyt a sofőr önbevallásos módszerrel közli a jövés-menés iránt láthatóan nem nagy érdeklődést tanúsító kapuőrrel.
A taksonyi szeméttelep létezésének tulajdonképpen egyetlen célja van: hogy oda különféle háztartási hulladékokat, például salátaleveleket, tejfölösdobozokat és ehhez hasonló dolgokat dobjanak le. Ebbéli minőségében nincs is különösebb védelemmel ellátva, mondjuk nincs az alján szigetelés. Rögtön mellette szántóföldek kezdődnek, azokon meg búzakalászt lenget a szél. Egy geológiai szakvélemény szerint a szeméttelep alatt agyaglencse húzódik (Magyarországon minden hulladékégető-mű és veszélyeshulladék-lerakó alatt előbb-utóbb találnak egy agyaglencsét), ezért állítólag a víz nem szivárog gyorsan le a mélybe, csak lassan. Azt pedig egyelőre senki sem tudja megmondani, még a környezetvédelmi hatóság sem, hogy a heggyé növekedett szemét mikor szakíthatja át a vízzáró lencsét, és a mérgező lé mikor lesz kimutatható a Pest környéki házak mosdótálaiban. A környezetvédelmi hatóság mindenesetre 1997-ben egyszer már nyomatékosan felhívta a taksonyi telepet üzemeltető Aries Kft. figyelmét, hogy ha az ammóniatartalom továbbra is kiemelkedően magas lesz a figyelőkutakban, akkor akár százezer forintra is megbüntetheti a céget. A felügyelőség határozata állítólag nem okozott nagy pánikot a cég berkeiben.
A Biofeld parcelláján épült ugyan egy betonteknő, ám a pernyehegyek le- és kifolynak onnan, és érintkeznek a kommunális lerakóval. A két terület között gyakorlatilag nincs éles határvonal, az egyik átfolyik a másikba, ami végül is mindegy, hiszen a kommunális lerakó már régen csak nevében az.
A telepőr füzete
A szemétüzletben az fizet, aki a szemetet átadja, és az kap pénzt, aki a hulladékot átveszi. A legfontosabb mutató a súly. A telep üzemeltetőjének ez alapján fizet a szállító. A kényesebb, ezért nagyobb értékű hulladékoknál, például a veszélyes hulladékoknál milliós bevételek vagy kiadások múlhatnak a pontos mennyiségen. Talán ezért vette útba néhány teherautó a taksonyi tüzéptelepet: ott ugyanis van mérleg. A telep vezetője tavaly áprilisától egy kockás füzetben vezeti a mérlegelési adatokat, és azokat a Narancsnak is megmutatta. E szerint tavaly decembertől kezdődően 22,6 tonna kórházi hulladékot szállítottak a Biofeld Kft. részére a taksonyi lakossági szeméttelepre, vélhetően komposztálási célokból, jóllehet a Biofeldnek kórházi hulladékok komposztálására nincs engedélye. Az első, 5,3 tonnás kórházi szállítmány november 30-án érkezett a telepre. Idén január 14-én egy újabbfajta veszélyes anyaggal ismerkedtek meg a telep szakmunkásai: a zirci égetett festéklakkal. Először 33,4 tonna érkezett ebből a gyakorlatilag csak nehézfémeket tartalmazó, rendkívül agresszív veszélyes anyagból, aztán márciusban és áprilisban még 19,7 tonna. A festéklakk természetesen komposztálási célokból érkezett, és persze erre az anyagra sem volt engedély. Márpedig nem engedélyezett veszélyes hulladékok lerakása, tárolása bűncselekménynek minősül, és öt évig terjedő börtön járhat érte. Börtönnel azonban senkit nem sújtottak még ebben a honban, csak pénzbüntetéssel, amit nevetve kifizetnek a szemetescégek. Hogy kitől kerültek ide ezek a veszélyes anyagok, és mennyi pénzt takarított meg a feladó azzal, hogy illegálisan helyezi el, és ebből mennyi pénz ütötte a Biofeld Kft. tulajdonosainak a markát, egyelőre nem tudni. Az ügyben rendőrségi és ügyészségi feljelentést tett a taksonyi önkormányzat, Illés Zoltán, a parlament környezetvédelmi bizottságának fideszes elnöke pedig felkérte a Legfőbb Ügyészséget, vizsgáltassa ki az ügyet.
Saját porta
Ezek után már érthető, miért is kelt akkora felháborodást a sárga műanyag csőből kivezetett gyanús lé Taksonyban. Vörös Erzsébet, a Biofeld Kft. ügyvezetője a Narancsnak határozottan cáfolta, hogy tőlük eredt a méreg, és nyomatékosan felhívta a figyelmünket, hogy a képviselők mintavétele nem volt szabályos, a locsolás ellenben köznapi, szabályos tevékenység. Az árokról és annak partjáról kifejtette, hogy nem az ő területe, a komposztálási kísérletről meg azt, hogy elege van az újságírók tájékozatlanságából, ezért, ha valaki valamit tudni akar, forduljon rögtön az ügyvédjéhez. Végül felhívta a figyelmünket arra, hogy a komposztálási kísérletek kifejezetten jól alakulnak, jelenleg már félmázsányi eredményt tudnak felmutatni.
A helyszínen mindenesetre jól láthatók a mérgező pernye- és salakhegyek körüli gyanús tócsák. A kiszivárgó, csurgalékvíznek nevezett folyadék egy része nyilvánvalóan a szomszédos szántóföld ásványianyag- és nyomelemtartalmát növeli. Ami nem rossz dolog, főleg, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a Biofeld Kft. tulajdonosai, köztük Vörös Erzsébet ügyvezető, valamint férje tulajdont szereztek a taksonyi szeméttelepet közvetlenül övező 27 hektáros szántóból. Rajtuk kívül még három ember szerzett résztulajdont a jó fekvésű földekből, így összesen heten fogadták el a szomszédos Szigetszentmiklós önkormányzatának gáláns, 90 millió forintos vételi ajánlatát. A szigetszentmiklósi önkormányzat tehát jó pénzért megvette a biofeldesektől a földet, ami nem is meglepő, hiszen 80 százalékban az övé a taksonyi szeméttelepet üzemeltető Aries Kft., a cégnek pedig jól megy a bolt. Ráadásul úgy keresnek jó pénzt Taksonyban, hogy még a saját szemetüket is oda hordják, ami valószínűleg megédesíti számukra az üzleti sikert. Egyedül a taksonyi jegyző nem akar rábólintani a földüzletre, így a szigetszentmiklósi önkormányzat költségvetésében vélhetően "hulladékgazdálkodás és környezetvédelem" címszóval szereplő 90 milliós beruházás sikeréről egyelőre nem lehet napirend előtt beszámolni a szigetszentmiklósi képviselő-testület előtt.
Kovács Róbert
A nehézfémek
A kadmium (Cd) akkumulátorgyártás, rézkohászat, korrózióvédelem, csapágyfém- és PVC-gyártás során kerül a környezetbe. A mezőgazdasági területekre a legveszélyesebb nehézfém-forrás. Közepes tartózkodási ideje az emberi szervezetben 18 év. Idült mérgezés során tüdő- és vesekárosodást, dülmirigyrákot és csontelváltozásokat okozhat.
Az ólom (Pb) az akkumulátorgyártás és -bontás, a fénycső- és festékgyártás, a színesfémkohászat, a kerámia- és üveggyártás során, az ólomtartalmú festékekből azok felvitele és leszedése esetén kerülhet a környezetbe. Az emberi szervezetbe illékonyságuk (ólomgőz), porlódásuk (ólompor), egyes szerves vegyületeik illékonysága vagy vízoldhatóságuk következtében (ólom-nitrát) juthatnak. Az ólom kumulálódó méreg, amely kezdetben a májban és a vesében, később pedig a csontokban mint tercier ólom-foszfát rakódik le. Az emberben a keringésbe kerülő ólom 90 százaléka a vörösvérsejtekhez kapcsolódik, és ezáltal gátolja a hemoglobin bioszintézisét. A szervezetben felhalmozódott ólom ólombetegséget, ólommérgezést okoz, amely a vörösvérsejtek elroncsolásában, gyomor- és bélgörcsökben, bénulásokban, izom- és májbántalmakban, általános gyengeségben és étvágytalanságban jelentkezik, az idült ólommérgezés kóros magas vérnyomást okozhat. A gyerekek szervezete érzékenyen reagál rá, ők tartós, akár élethosszig tartó idegkárosodást szenvedhetnek.
