Interjú

„Az elején sokan mondták, hogy ez hülyeség”

Zacher Gábor orvos, toxikológus

Belpol

A hírekkel ellentétben nem vonul vissza sem a mentőorvosi, sem a sürgősségi ellátásból, bár elérte a nyugdíj­korhatárt. Viszont új könyve jelent meg, szóba került ez is, valamint beszélgettünk az egészségügy általános állapotáról, a társadalom pocsék közérzetéről, meg arról, mivel és hogyan kezeljük félre a rosszkedvünket.

Magyar Narancs: A minap azzal került be a hírekbe, hogy mentős kollégái nyugdíjba vonulása alkalmából elbúcsúztatták, és hogy lassan felhagy a mentőzéssel.

Zacher Gábor: Ez az egész egy kicsit furán jött le. Betöltöttem a 65. életévemet, és elmentem nyugdíjba. Amikor idefelé jöttem, a villamoson jött az ellenőr, úgyhogy megmutattam neki a személyi igazolványomat, ő bólintott, megköszönte. Összesen ennyi a változás az életemben, mert minden ugyanúgy megy tovább.

MN: Tehát tovább dolgozik majd a hatvani kórházban, a sürgősségi osztályon is?

ZG: Igen, marad továbbra is a hatvani sürgősségi osztály, ugyanígy a mentők, az előadások, az oktatás, az igazságügyi szakértés. Gyakorlatilag, mintha mi sem változott volna, csak éppen elmegyek nyugdíjba, amire a hatályos magyar törvények alapján a korom miatt jogosult vagyok. Nem is olyan régen volt egy változás a törvényben: december elsejétől már nyugdíjat kaphatunk úgy, hogy mellette az ember dolgozik – természetesen kapja a fizetését, és minden egyéb más juttatást. Rá­adásul, ha jól tudom, társadalombiztosítási járulékot nem vonnak le, hiszen azt fizettem 1978 ősze óta, amióta dolgozom, most pedig annak a gyümölcsét fogom visszavenni az államtól, remélem, jó sokáig.

MN: Milyen feltételei vannak, hogy valaki a nyugdíjkorhatáron túl tovább dolgozzon orvosként?

ZG: Első körben mindig a főnökömtől – jelen esetben ez a kórházigazgató, a mentőszolgálatnál pedig az Országos Mentőszolgálat főigazgatója – kell engedélyt kérni. Ha úgy gondolják, hogy számítanak a további munkánkra, akkor továbbadják, és a Belügyminisztérium bírálja el. Ez nálam pozitív volt. A mentőszolgálatnál egy évet kap mindig az ember, s évente újra kérvényezni kell, mert azért mondjuk 75 évesen valaki ne ugráljon már a mentő­autóba. A kórházban akad nem egy olyan kollégám, aki 70 fölött is aktívan dolgozik, legfeljebb nem ügyel már, vagy kint dolgozik a szakrendelőben, vagy csak nappali műszakokat vállal. Gyakorlatilag addig lehet folytatni, amíg az ember fizikálisan bírja. Mondtam is a kollégáimnak mind a két helyen: azért, ha majd látjátok, hogy már nem megy úgy, akár itt a „szoftverben”, akár a „hardverben”, akkor szóljatok, mert az ember ezt nem mindig akarja észrevenni.

MN: Ezt azért is kérdezem, mert az új könyvében (Zacher 3.0 – Az én mentőszolgálatom) is előkerül, hogy az orvosoknál is van egy speciális kiégés.

ZG: Más ember is kiég, el tud fáradni. Van olyan kollégám a mentőknél, aki elment nyugdíjba, és gyakorlatilag ezzel el is köszönt a kollégáktól, azóta semmit nem tudunk róla. Akad olyan kolléga, aki időnként visszajár még, van, aki esetleg nyugdíjasként, mondjuk gépkocsivezetőként, ápolóként elment az ügyeletbe dolgozni, de neki már nem kell a hatodikról lecipelni a 130 kilós embert. Nekünk, diplomásoknak, orvosoknak és mentőtiszteknek ebből a szempontból talán kicsit könnyebb a dolgunk. Nekünk is megvan a feladatunk: mi az, amit mi viszünk magunkkal. Ami rajtam lóg, az orvosi táska, nagyjából 18 kiló. Azért láttam már olyat, hogy idősebb kollégától átvették és a fiúk cipelték, ő csak saját maga ment föl. Ha egy nagy súlyú beteghez hívnak, akit lélegeztetünk, aki be van rendesen csomagolva, folyik neki az infúzió, lélegeztetőgép, monitor van rajta – ilyen esetben a tűzoltókat szoktuk hívni segítségül. Ők szívesen jönnek, ilyenkor nem is arról van szó, hogy be kell állni a tűzbe légzőkészülékkel. Legutóbb a hetedik emeletről hoztunk le daruval egy beteget. A társszervekkel való együttműködések nagyon-nagyon flottul működnek, ezzel nincsen gond.

 
Fotó: Sióréti Gábor 

MN: Ugyanilyen jól működik a rendőrökkel való együttműködés is?

ZG: Alapvetően én azt gondolom, igen. A rendőrökkel is jó a kapcsolatunk, örvendetes, hogy egyre több olyan rendőr van, aki részt vesz egészségügyi képzésen. Nemegyszer voltunk már úgy kint helyszínen, hogy például a kiérkező rendőrök megkezdték az újraélesztést.

MN: Az orvostudomány szédületes ütemben fejlődik. Hogyan lehet figyelemmel követni a szakirodalmat?

ZG: Héthavonta megduplázódik a szakirodalom. Amikor végeztem az egyetemen, akkor nagyjából tisztában voltunk vele, hogy mondjuk hol tart egy csomó szakterület. De hogy ma hol tart az onkológia, a fül-orr-gégészet, a mit tudom én, szemészet, halvány lila gőzöm sincs. Örülök, ha a saját szakterületemen up-to-date tudok maradni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.

Amerika kapitány menni

Lapzártánk után három nappal, pénteken találkozik Orbán Trumppal, így a találkozó érdemi részét és eredményeit jelen pillanatban tárgyalni nem, legfeljebb találgatni tudjuk. A magyar fél közlése szerint Amerika kapitány, Pókember és Vasember azért járulnak Trump elibe („Washington, jövünk!”), hogy meggyőzzék arról: engedje továbbra is, hogy hazánk háborítatlanul vásárolhasson nyersolajat és gázt Oroszországtól, különben… Hát ez az.