Tokaj-Hegyalját is fenyegeti az új szőlővész

Elaludt a hatóság és a szakma

Belpol

Zalában teljes ültetvények estek áldozatul az országban évtizede jelen lévő, de csak most igazán elhatalmasodó szőlőbetegségnek, az aranyszínű sárgaságnak. Tokaj-Hegyalján viszont javában zajlik a késői szüret. Miként védekeznek azon a vidékünkön, amelynek borait mindenhol elismerik, s amely egyszer már elszenvedett egy pusztító kórt, a filoxérát.

„Igen megnehezíti a szőlők átvizsgálását az a körülmény, hogy a községi elöljárók, de különösen a köznép azt állítják, hogy az egészet csak az urak találták ki. (…) Nem csak a hatóságok, a parasztok, a szőlőkapások és a tulajdonosok sem hittek a vész bekövetkeztében, ezért nem készültek rá” – írta Szabó Lajos, a tarcali Vincellérképző Intézet igazgatója 1872-ben. „A lakosok és extreneus szőlőbirtokosok tehetetlen kétségbeesése és lelki vergődése közepette a szőlőkerteket meglepte a filoxéra és az 1873-as 6409 katasztrális hold nagyságú határban díszlő 1436 katasztrális holdnyi szőlőterületet elpusztította.” 

Szabó Gyula patikus, maga is földbirtokos és szőlőtulajdonos a francia példán okulva elkezdte tanítgatni Tállya lakóit a filoxéravész elhárítására, de a minden újtól idegenkedő helybéliek megmosolyogták megszállottságát. A filoxéra tíz év alatt 14 ezer hold szőlőt pusztított el csak Hegyalján. Az ingatlanok ára hirtelen leesett, és viszonylag nagy területek cseréltek potom pénzért gazdát. Megváltoztak az alkoholfogyasztási szokások, teret nyert a borral szemben a sör, a tömény alkohol – ismerteti a következményeket Kovács András Tállya című helytörténeti kötetében.

A szőlőnövény betegségeivel mindig is együtt éltek a gazdák, ám ilyen jelentős pusztulásra azóta sem volt példa. A hasonló vésszel fenyegető aranyszínű sárgaság most Tokaj-Hegyalján is megjelent. Amikor a helyi szőlősgazdákat, borászokat kérdezem, nyomban leszögezik, csak akkor beszélnek, ha nem derül ki a nyilatkozó személye. Az elmúlt években alaposan megváltoztak a környék tulajdonviszonyai; kormányközeli vállalkozók sokasága „látta meg a lehetőséget” a földekben és ingatlanokban, a tősgyökeres helyieknek gyakran szőlőszomszédjaivá, mindennapi életük meghatározó szereplőivé váltak a korábban csak a hírekből ismert nevek.

 
A szerző felvétele

„Ma is minden felülről indul. Mindig így volt. Azt nem értem, eddig miért hallgattak? Miért most, hirtelen, a szüretkor jutott eszébe a felső vezetésnek, hogy lépni kell? Volt idejük, mégsem csináltak semmit. Erről soha nem beszélt a tévé, nem jelent meg semmilyen információ. Csak mellébeszéltek, elterelték a figyelmet. A szakemberek már korábban is jelezték a problémát, megkeresték a politikusokat. Azok pedig azt mondták, ha megnyerjük a választást, majd foglalkozunk vele. Aztán megnyerték, és többé rá se néztek. Úgy tűnik, az volt a cél, hogy a betegség végigsöpörjön az országon, hogy mindenhová elérjen. Így három évig nem lehet újratelepíteni, utána, ha újratelepíted, öt év, mire termőre fordul. Ezt már csak a nagyobbak bírják ki. És hogy miért kell ez az egész? Azért, hogy végül azok szerezzék meg a földet, akiknek igazán kell” – mondja az egyik neves, sok hektáron gazdálkodó családi borászat vezetője, amikor a kilenctételes kóstoló közepette arról kérdem, hogyan érinti őket az aranyszínű sárgaság. Túl a másláson és a fordításon – a tokaji aszúbor emblematikus melléktermékeiből készült borokon – nehéz elképzelni, hogy jöhet idő, amikor nem lesz elérhető ezek egyike sem.

Délnyugaton újratelepítenek

Serfőző Szabolcsné hegybíró Tállya-Golop Hegyközségért felel. Nem mondhat semmit arról, hogyan érinti a helyi közösséget, az ültetvényeket az országban terjedő szőlőbetegség. Csak a felettese, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának illetékese engedélyével tájékoztathatná lapunkat, de azt mondja, nem szeretne engedélyt kérni, mert ő maga nem akar nyilatkozni, hiába ő az egyike azoknak, akik a legjobban ismerik a hegyaljai viszonyokat.

Tokaj városában a helyiek által Szerelmi pincesornak nevezett kanyargós utcában az egyik takaros, családi pincészetben kérdezősködve a tulajdonos asszony azt mondja, ők nem foglalkoznak az aranyszínű sárgasággal. Szomszédságában nagygazdaságok vannak, jó viszonyt ápolnak, rájuk hagyatkoznak hát. „Ők majd megmondják, mit kell tenni” – láthatóan nem aggódik.

 
Lesz még?
Fotó: Tóth István 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.