BLSZ-bajnokságok: Nagypálya

  • - vadak -
  • 1996. július 4.

Belpol

Emlékszünk például egy Donka nevű bíróra, aki játékvezetés közben effektíve az ellenfélnek szurkolt, 0:0-nál "na, lődd már be, bazeg" kiáltással biztatta az (azóta magasabb osztályokban játszó) KSC bénázó középcsatárát. A középcsatár nem lőtte be, és Donka, aki nyilvánvalóan nem volt híján némi dramaturgiai érzéknek, sőt, eleganciának, végül a 89. percben ítélt meg egy jogtalan tizenegyest; evvel lett 1:0, és, ha nem csal az emlékezetem, evvel jutott fel a KSC.
Emlékszünk például egy Donka nevű bíróra, aki játékvezetés közben effektíve az ellenfélnek szurkolt, 0:0-nál "na, lődd már be, bazeg" kiáltással biztatta az (azóta magasabb osztályokban játszó) KSC bénázó középcsatárát. A középcsatár nem lőtte be, és Donka, aki nyilvánvalóan nem volt híján némi dramaturgiai érzéknek, sőt, eleganciának, végül a 89. percben ítélt meg egy jogtalan tizenegyest; evvel lett 1:0, és, ha nem csal az emlékezetem, evvel jutott fel a KSC.

Mindez a blasz háromban, azaz a Budapesti Labdarúgó Szövetség III. osztályában zajló bajnoki találkozón történt, három, talán négy évvel ezelőtt, e sorok írójának aktív sportpályafutása idején; a bírónak - állítólag - azért volt fontos a KSC feljutása, mert az asszony működtette a pálya melletti büfét, márpedig a magasabb osztály magasabb színvonalat jelent, a magasabb színvonal több nézőt, a több néző pedig több nagyfröccsöt. És Donka nem az egyetlen színfoltja (volt?) a blaszban eltöltött éveknek! A nagy jellemek és a sunyi rugdosódók az ellenfél soraiban, a bonyolult viszonyrendszer a csapaton belül; a részvétel, hogy beleilleszkedni, funkcionálni valamiben; az együtt átélt traumák (egy 0:11, zuhogó esőben, a MAFC ellen, például); és a környezet, amiben a bajnokságok zajlanak; a Gamma olajos salakja, amit napokig nem lehet kimosni a horzsolásos sebekből, a partvonal felrajzolására szolgáló mészporos talicska, amelynek kacskaringóit a pályagondnokban dolgozó szesz diktálja, az örökös széngázszag a Duna Cipő öltözőiben; és a BLSZ idős, társadalmi munkás ügyintézői, akik még Orthot is látták, és "mi az, hogy hasba rúgod a játékvezetőt, fiam, én ´38-ban még vigyázzba álltam a bíró előtt, és engedélyt kértem, örök életedre eltiltalak, baszki", és persze, főként és mindenekelőtt, a játék; a gyep, ahogy az ember viszi felfelé a labdát, és körbenéz, és akkor tényleg ő a maldini. Szóval: nagypályán focizni.

A BLSZ mint szervezet

A magyar labdarúgás alsó régiójába a BLSZ, illetve a megyei labdarúgó-szövetségek által üzemeltetett bajnokságok tartoznak. Erőlködnünk sem kell nagyon, hogy a működő civil társadalom modelljének tekintsük az amatőr (szakszerűbben: szabadidős) futballt. (Hogy mennyire amatőr ez a futball, arról később még lesz szó.) A BLSZ feladata pontosan az, ami - elvben - az MLSZ-é: a bajnokságok lebonyolítása (a sorsolás, a játékvezető-küldés, a fegyelmi ügyek) és a válogatott(ak) fenntartása. Mint a Narancs Fa Sándortól, a BLSZ ügyvezető elnökétől megtudta, a budapesti szövetség 19 000 játékost tart nyilván, ebből 15 000-re tehető az aktívan sportolók száma, a serdülő hattól az ifiken és az öregfiúk százcsapatos mezőnyén át a BLSZ felnőtt első osztályáig (ami fölött már az NB III hósipkás csúcsai húzódnak). Ezt az irdatlanul soknak mondható sporttársat a BLSZ hatfős fizetett apparátusa mozgatja, meg társadalmi munkában a szövetség körül sertepertélő öregek (például a "beírók", akik, számítógépes rendszer ide vagy oda, még mindig kézzel vezetik rá keddenként a hétvégi eredményeket hatalmas árkusokra). A szövetség némi fővárosi önkormányzati támogatásból és az úgynevezett játékosengedélyekből, illetve a nevezési díjakból befolyó összegekből és apró baráti kölcsönökből, elsejéig, tartja fenn magát, az MLSZ-től függetlenül.

Az elmúlt években sorra szűntek meg egykor BLSZ-ben játszó csapatok, leginkább azok, amelyeket egy-egy vállalat tartott fenn. Ennek ellenére még a budapesti harmadosztályban, azaz a magyar labdarúgás hatodik vonalában (ez alatt már csak egy van) is akad csapat, amelyik szerény meccspénzt tud fizetni a játékosainak (és van ilyesmire példa a megyei kettőben is). Egy- és ötezer forint körüli összegekről van szó fejenként, amit szponzorok adnak össze, kft-k, a futballt szerető nouveau rich-ek vagy olyan cégek, amelyeknek megéri reklámozni ezen a szinten (a Nemzeti Sportban például hetente megjelenik a csapat neve; "még mindig óriási értéke van ennek a rossz magyar labdarúgásnak", állítja Fa Sándor); vidéken gyakran előfordul, hogy a helyi kocsmáros "dob fel ötven rongyot a fiúknak". Megélni ebből persze nem lehet, de még mindig jobb, mint egy másodállás, és otthon sem hörög az asszony, ha pénz áll a házhoz, nem kell a vasárnapi rántott húst a földhöz vágni, hogy "már a focit is elvetted tőlem, szemétláda". Van, ahol a helyi önkormányzat csönget egymilliót az éves működésre, de ez is tiszta ügy: ha a falu fölösleges luxusnak tartja a futballt, a polgármestert nem választják újra. A rendszer tehát működik, van benne egy kis pénz is, pont annyi, amennyi kell; a dolgozók testedzenek, adott esetben külföldre utaznak, Szlovákiába mondjuk, vagy Olaszba, vendégjátékra egy ugyanolyan kiscsapathoz, bérelt busszal, együtt a családdal, aztán azok jönnek ide, és az idény végén bankett van, amikor mindenki megint együtt lehet; és ez így helyes.

Hogy működőképes is marad-e ez a dolog vagy sem, kérdés. Ahhoz, hogy futballozni lehessen, mindenekelőtt pályára van szükség. A budapesti "kiscsapatok" pályáinak tulajdonjoga pont annyira zavaros, mint minden, a tulajdonlással kapcsolatos kérdés ebben az országban. A bezárás és/vagy privatizálás előtt/után tartó vállalatok számára a céghez tartozó futballpálya több tízmilliós érték, hiszen a telekre építkezni lehet: ehhez képest kit érdekel, hogy heti néhány alkalommal pár elmeháborodott épp ott akar rohangászni? Rohangásszanak az erdőben vagy a spájzban. A sporttörvény tervezete ugyan tartalmaz egy olyan kitételt, amelynek értelmében az új tulajdonosnak 15 évig eredeti funkciójában kell működtetnie a sportpályát, ám ez a rendelkezés könnyen kijátszható. Fa Sándor szerint a pályákat a kerületi önkormányzatoknak kellene megvenniük, ez jelenthetne garanciát a fennmaradásukra. De akár így lesz, akár magánkézbe kerülnek, arra már most fel kell készülnünk, hogy egyszer, nem is olyan soká, a szabadidősportból Magyarországon is jól menő üzlet lesz, és az, aki focizni akar, vagy azt akarja, hogy a gyereke focizzon, fizetni fog.

- vadak -


Benne lenni

Vegyük azt az esetet, hogy tizenöt fiatalember úgy gondolja, már idén szeptembertől nagypályás bajnokságban szeretne futballozni. Ehhez semmi esetre sem árt, ha valaki vagy valami állja a szórakozás költségeit; ellenkező esetben saját maguknak kell kiköhögniük fejenként 10, de inkább 15 ezer forintot (egy szezonra). Ezután a leglelkesebb közülük (ő lesz az intéző, ami szép, de hálátlan feladat, neki kell járnia majd meccseket lekötni, igazolásokat intézni, fegyelmi tárgyalásokra stb.) most rögtön telefonáljon be a BLSZ Curia utca 3. alatt székelő irodájába (118-1338), és keresse Koszta Tibi bácsit: a BLSZ IV. osztályú bajnokságainak sorsolását július 15-én készítik el, szólni kell, hogy lesz még egy csapat, ki ne hagyják őket. A Curia utcában aztán elégséges felvilágosítással látják majd el arra vonatkozóan, hogy hogyan kell megcsináltatni az igazolásokat, meg hogy mi a játékengedély, hol kell sportorvosit intézni, hol vehet egy garnitúra szerelést, meccsjelentőt, jegyzőkönyvet. (Ugyanitt kaphat útmutatást az érdeklődő arra vonatkozóan is, hogy hol indulhat kispályás bajnokságban.) Ezután már csak pályát kell találni: Budapesten némi utánjárással (elsősegély abszolút kezdőknek: térkép, telefonkönyv, ebben a sorrendben) meccsenként 3000 forintért már lehet füves pályát találni. Aztán egy erős augusztusi alapozás, és szeptember elején, ahogy egy jelentős magyar sportfilozófus, K. Jenő mondaná, útjára indulhat a pettyes.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.