Demszky fél éve az SZDSZ élén: A ló nélküli fejes

szerző
Kecskés Ágnes
publikálva
2001/24. (06. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Idén tavaszra 10, a 2002-es választásokra pedig 15 százalékos támogatottságot ígért Demszky Gábor, amikor tavaly decemberben az akkor 5-7 százalékon álló SZDSZ elnökévé választották. Ehhez képest a Szonda Ipsos májusi felmérése szerint a potenciális választópolgárok körében a szabaddemokraták támogatottsága 3 százalékos, s 4 a biztos pártválasztók körében; a Gallup 6 százalékot, a Medián 5, illetve 8 százalékot mért.

Idén tavaszra 10, a 2002-es választásokra pedig 15 százalékos támogatottságot ígért Demszky Gábor, amikor tavaly decemberben az akkor 5-7 százalékon álló SZDSZ elnökévé választották. Ehhez képest a Szonda Ipsos májusi felmérése szerint a potenciális választópolgárok körében a szabaddemokraták támogatottsága 3 százalékos, s 4 a biztos pártválasztók körében; a Gallup 6 százalékot, a Medián 5, illetve 8 százalékot mért.

A főpolgármester tavaly őszi eljövetelét a liberálisok közül sokan a parlamenti küszöbön egyensúlyozó SZDSZ

utolsó lehetőségének

tartották: a pártot a mélyrepülésből csak egy markánsabb, határozottabb politika, illetve stílus hozhatta fel. Demszky a lényeget tekintve nem mondott radikálisan újat elődjéhez, Magyar Bálinthoz képest, de azt jóval hangosabban és élesebben tette. (Felmerült az is: a szélesebb nyilvánosság - s elsősorban az SZDSZ-től elpártoltak - előtt nem tudná hitelesen megjeleníteni ezt a politikát a Horn-kormány egykori minisztere; továbbá a jelenlegi kormány mára szinte mindent felszámolt, amit Magyar kultuszminiszterként felmutathatott.)

Demszky mellett szólt az is, hogy tíz éve vezet egy világvárost: olyan erős és tevékeny vezetőnek bizonyult, aki mindig ura a helyzetnek, aki meg tudja valósítani, amit mond - s aki mindennek hangsúlyozására kitűnően tudja használni a sajtót. És mi más is kellett az SZDSZ kudarctól kudarcig botladozó, elbizonytalanodott, frusztrált tagságának?

A tavaly decemberi küldöttgyűlésen nagy többséggel győzött Demszky és programja, amely szerint az SZDSZ-nek a politikai mezőny centrumában kell megerősödnie, s az Orbán-Torgyán-kormány leváltása mellett az is célja, hogy megakadályozza az MSZP abszolút többségét a parlamentben. Az új elnök offenzívája azonban több vonalon is megtorpant. Miközben az elnöki poszt - és a diplomatikusnak legkevésbé sem mondható hangnem - rontott személyes népszerűségén, a főváros elvesztette a metrópert, a hannoveri villamosok ügyében Demszky meghátrálni kényszerült a szocialistákkal szemben, a választók megnyerésére irányuló országos kezdeményezései pedig nagyrészt visszhangtalanok maradtak.

Ami a népszerűséget illeti: azzal Demszky Gábor is tisztában volt, hogy jól felépített imidzsét kikezdi majd a vállalt konfrontációs politika. A pártok felett álló, összbudapesti érdekeket megszemélyesítő főpolgár hirtelen az SZDSZ elnökeként tűnt fel, keményen osztogatva mindkét irányba a csapásokat, amit a jobbos/balos érzelmű választók nem vettek jó néven. Sokkoló volt viszont a metróper elvesztése; a 4-es metró építéséből kihátráló kormány az 1998 óta tartó bírósági eljárás során négyszer vesztett Budapesttel szemben, ám ötödszörre a Legfelsőbb Bíróság úgy döntött, hogy az államnak nem kell kifizetnie a beruházás rá eső költségeit. A nyilvánosság előtt így zavarossá vált az a kép, hogy a főpolgármester igazságos harcát vívja a törvénytelenül eljáró, a fővárost bármi áron megtörni próbáló kormánnyal szemben. Demszky külön balszerencséje, hogy az ítélet már pártelnöksége idején született. Az SZDSZ megpróbálta ugyan azt kommunikálni, hogy mindez talán nem véletlen - a demokratikus intézményrendszer bedarálásának része a bíróságok kormányzati megfélemlítése -, de e fronton túl radikálisan nem támadhattak, ha nem akarták magukra haragítani a bírákat, illetve az igazságszolgáltatást alapvetően még tisztelő választókat.

Amiatt is rosszkor jött ez az áprilisi ítélet, mert nem sokkal korábban a fővárosban

a hannoveri villamosok

ügyében az SZDSZ vereséget szenvedett a szocialistáktól. Februárban a média azzal volt tele, hogy Demszky és Bőhm András, a fővárosi SZDSZ frakcióvezetője bejelentik: felmondottnak tekintik a budapesti koalíciót, ha a szocialisták megszavazzák a villamosok megvásárlását. Az MSZP azonban - részben Demszky pártelnöki bírálatai miatti sértődöttségében - megszavazta. Felbontani a koalíciót, megpróbálni egyedül vezetni a várost, vagy belemenni az előrehozott helyhatósági választásokba a szabaddemokraták számára kiszámíthatatlan politikai kockázatot jelentett volna. A főpolgármester végül Kovács Lászlóval, az MSZP elnökével abban tudott megállapodni, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság határozatát tekintik irányadónak. A testület nem emelt kifogást, a koalíció nem bomlott, az első villamos pedig hamarosan elindul felénk.

"Elvállalom, ez az én tévedésem volt - mondta a Narancsnak Bőhm András, aki a főpolgármester egyik legközelebbi munkatársaként decemberben az SZDSZ ügyvivői testületének tagja lett. - Nem gondoltam, hogy az MSZP-frakció koalíciós megállapodásunkat figyelmen kívül hagyva képes a költségvetés elfogadása előtt egy héttel a Fidesszel együtt megszavazni a 25 éves villamosok megvásárlását." Kérdés persze, miért nem figyeltek fel arra, hogy Vajda Pál szocialista főpolgármester-helyettes már hónapokkal korábban bejelentette egy sajtótájékoztatón: Budapest villamosokat vásárol Hannovertől. A fővárosi SZDSZ csak az utolsó három hétben kezdte kongatni a vészharangokat, a közbeszerzési törvény megsértését és a nem megfelelő műszaki konstrukciót emlegetve, de akkor ezek már előrángatott kifogásoknak tűntek a romló tömegközlekedéstől egyre idegesebb budapestiek számára.

Az SZDSZ-re visszahulló fővárosi bukták és a vártnál kevésbé sikeres országos akciók azt a több forrásból is megerősített információnkat támasztják alá, miszerint az SZDSZ vezérkarának azért nem megy az összjáték, mert nézetkülönbségein, belső ellentétein, jogos vagy jogtalan sértettségein nem tudott túljutni, s sokan passzív rezisztenciába vonultak. A magát gyakran fegyelmezetlennek minősítő pártban a Narancs érkezésének hírére szorosra zártak a sorok, így csak egy dolgot állíthatunk biztosan. Az elméleti szakember Atkári János, a szervező diplomata Bőhm András és a főpolgármesteri választási kampányokat irányító Bruck Gábor nevével fémjelzett fővárosi csapat - amellyel a főpolgármester sikeresen vezeti a várost - és

a párt régi embereinek

a többsége nem találta meg egymással a közös hangot.

Demszky tavaly őszi pártbírálatának jogosságát lényegében senki sem vitatta, bár sokan bántónak tartották a módját (lásd: Kifutó fiúk, Magyar Narancs, 2000. október 5.). Ám Demszky múltjára való tekintettel ezt még lenyelték volna; az általa hozott "újak" bírálata azonban sokakat vérig sértett, miután véleményüket "partvonalon kívüli beszólásnak" tekintették. A háttérben folyó csatározások a Gizella utcai pártszékház napi munkáját is megzavarták. Az elmúlt hónapok úgy teltek, hogy valakinél mindig elszakadt a cérna, értesüléseink szerint mostanában éppen Wekler Ferenc pártigazgató a soros.

A Narancs által folytatott háttérbeszélgetésekből leszűrhető: a legtöbben úgy látják, hogy az alapvető problémát a politikai és stílusbeli véleménykülönbségek jelentik. Az új pártelnök megválasztása óta ugyanis élesedett a vita: létezik-e ma Magyarországon reális esély a harmadik pólus megteremtésére, s megvannak-e a feltételei az erős, 10-15 százalékos támogatottságú liberális párt létrehozásának? Avagy stratégiai hiba volt a harmadik út meghirdetése? "Azért szálltam be decemberben a párt vezetésébe, mert meggyőződésem, hogy a közép >>megerősítésével<< az SZDSZ visszaszerezhetné elvesztett választóinak legalább egy részét - fejtette ki lapunknak Haraszti Miklós, az ügyvivői testület tagja. - Az SZDSZ az elmúlt években csontig lesoványodott azokra, akik soha nem bánták a koalíciót a szocikkal. Sajnos értetlenül és ellenségesen fogadták a balliberális hangadók, hogy

Demszky megpróbálta a >>jobbliberálisokat<< is

megszólítani." Haraszti szerint fegyelmezett, közös munkával "megszerezhető" az a pár százezer szavazó, akiket megijesztett a Fidesz agresszív üressége, viszont a szocialistákkal szemben erőteljes fenntartásaik vannak. "Orbánék malmára hajtja a vizet az, akinek egyetlen mondanivalója van: no Fidesz, tehát ne bíráld a szocikat. Ha mi is azt erősítjük, hogy csak két választás van, akkor a szocikhoz küldjük, aki már amúgy is megvan, miközben az alternatívát kereső liberálisok inkább ott maradnak a jobboldalon. Ezzel a leváltó szavazat összmennyisége nem nő, mindössze az SZDSZ tűnik el a színről. Ha az SZDSZ nem nyit azok felé, akik 1998-ban megijedtek Horn Gyula esetleges újraválasztásától, ha nem kísérli meggyőzni őket, hogy ezentúl keményebb dió leszünk, miért szavaznának ránk? Legalább az őszig hiperaktív és hiperegységes kommunikáció kellene ahhoz, hogy a megcélzott régi-új szavazó számára közhellyé egyszerűsödjön: az SZDSZ-re szavazva újfajta kormánytöbbséget kaphatunk, amelyben szocialisták mellett kritikus súlya lehet a polgári liberális elemnek." Haraszti úgy látja: Demszky nehezen viseli, hogy nem kap segítséget a hangadóktól és a médiától. A népszerű "hosszú fiúk" távolságot tartanak, miközben a balliberális militánsok azt sulykolják, hogy Demszky a Fidesszel kokettál, holott csak a Fideszből kiábrándultaknak udvarol. Demszkynek tehát, ahogyan az utóbbi időben is tette, befelé is udvarolnia kell. Eközben új energiát kell csiholnia magából, hiszen az Orbán-kormány eltávolítása nem lehetséges, ha az SZDSZ nem hozza el jobbról is a leváltó szavazókat, és ezeket a szavazókat egyedül az SZDSZ nyerhetné meg. Haraszti szerint ez a választás döntő kérdése, az egyetlen esély még a szocialisták számára is.

"A közvélemény-kutatásokból kiderül, hogy a küldöttgyűlésen meghirdetett politika nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket" - mondta lapunknak

Fodor Gábor

ügyvivő. A tavaly decemberben az elnöki posztra is aspiráló Fodor kérdésünkre úgy fogalmazott: ez a választás arról szól majd, hogy megy-e az Orbán-Torgyán-kormány, vagy hatalmon marad. Szerinte a választók előbbre helyezik a kormány leváltását az MSZP bírálatánál; az az üzenet, hogy a Fidesz is szóba jöhet koalíciós partnerként, elviszi az SZDSZ-től a gátlástalan hatalomgyakorlást megelégelő, kormányváltásra váró szavazókat. "Nem figyel a tényekre, aki azt állítja, hogy a szocialistákkal kötött koalíció miatt pártoltak el tőlünk a választók. Népszerűségünket 1996-tól vesztettük el, amikor nem tudtuk már befolyásolni a kormány politikáját, nem tudtuk érvényesíteni liberális alapelveinket, és mégsem jöttünk ki a koalícióból." Az ügyvivő szerint az SZDSZ-nek nem azzal kellene foglalkoznia, hogy az MSZP-hez képest meghatározza magát. "Az ország alapvetően fontos kérdéseiről - a gazdasági növekedés lehetőségeiről, a szegénység elleni küzdelemről, a korrupció elleni harcról, a jogállamiság helyreállításáról - kellene beszélni, mindenki számára közérthető módon."

Arról persze nem csak a parlamenti SZDSZ-frakció tehet, hogy kezdeményezéseik nem voltak átütőek. Ahogyan egy szkeptikus honatya fogalmazott: "A Parlament egy izzadságszagú fitneszteremmé vált. Az SZDSZ teker rettenetesen, de észre kellene vennie, hogy nem jut előre, mert szobabiciklin ül." A bébikötvényről szóló javaslatát lesöpörték. Kínos malőr, hogy az ugyancsak fontos, várhatóan nagy társadalmi támogatottságot jelentő 40 plusz program meghirdetése után a fideszesek egyből kiszúrták, hogy épp a főváros tulajdonában lévő Budapesti Közlekedési Részvénytársaság jelentetett meg 25 és 40 év közötti BKV-ellenőröket kereső álláshirdetéseket. Abban lényegében egyetértés van, hogy ami a Házban történik, már rég nem jut el a nyilvánossághoz. Az SZDSZ-nek más megszólalási formákat kellene keresnie, de ennek mikéntje már megosztja a párt vezetését. A korrupció elleni népszavazás kezdeményezését például Demszky és Magyar Bálint támogatása ellenére a többség elvetette.

"Nagy lendülettel nekirugaszkodtam, aztán azt vettem észre, hogy egyedül futok" - mondta lapunknak

Demszky Gábor

"A küldöttgyűlés decemberben elfogadta a programomat. Nyílt vita a vezetésben azóta sincs, de a többség mintha nem vette volna észre, hogy már nem lehet kivárásra játszani." Hogy a pártelnök meglátása saját magányos futásáról nem egészen alaptalan, azt lapunknak egymástól függetlenül három ügyvivő is megerősítette. Magyarázat - az egyszemélyes párttól való idegenkedéstől kezdve Demszky rosszul sikerült belépőjén át politikai stratégiai tévedéséig - többféle akadt. Volt azonban néhány dolog, amit szinte mindenkitől hallottunk. "Nagyon nagy a nyomás, ez össze fogja tartani a társaságot." "Ha az SZDSZ nem akar kiesni a parlamentből, illetve nem akar 5-6 százalékos kis pártként vegetálni és felmorzsolódni, akkor össsze kell szednie magát, s ez a csapat képes erre." "Ilyen szellemi hátországa, programja és ilyen felkészült emberei talán egy pártnak sincsenek."

De akkor miért nem jutnak el az üzenetek a választókhoz? "Az SZDSZ konfliktuskerülő, passzív, unalmas, szürke, nincsenek látványos akciói." A gyakorlatban viszont, úgy tűnik, mégsem egyszerű az összerendeződés. Az elmúlt héten a pártelnök összeült az ügyvivői testület és a frakció több vezető személyiségével, s aktív együttműködésre kérte őket. Értesülésünk szerint a megbeszélés hangulata jobb volt, mint amire sokan számítottak, de az összhangtól még messze van a "vének tanácsa". A helyzet érdekessége, hogy a hírek szerint Magyar Bálint - akit ma is a párt motorjának tartanak - Demszky mellé állt, holott az elnökváltás körülményei miatt neki lenne a legtöbb oka megsértődni. A Narancs által folytatott háttérbeszélgetésekből annyi még kiderült, hogy az SZDSZ helyi szervezetei - ez nem újdonság - nem értik, mi történik a pártvezetésben, ám egyre idegesebbek az állandó önmarcangolástól és helybenjárástól.

Demszky nem szépíti a valóságot: pártja ugyanott tart, ahonnan fél évvel ezelőtt elindult. "Célunk egyértelmű: ennek a korrupt kormánynak mennie kell, de egy legalább 10 százalékos SZDSZ nélkül erre nincs esély. Ha ehhez a 10 százalékhoz én kellek, akkor maradok, pedig Budapest is sok energiámat köti le. Ha azt látom, hogy másnak nagyobb esélye van az SZDSZ megerősítésére, akkor én magam fogom kérni, hogy vegye át az elnökséget."

Kecskés Ágnes

szerző
Kecskés Ágnes
publikálva
2001/24. (06. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra