Nyakig a forróságban vágtázunk egy olyan területen, amelyről nem igazán emlékeznek meg az útikönyvek. Tápióság, mondjuk így, átlagos magyar táj, az egyetlen igazi vonzereje, hogy a fővárostól ötven, legfeljebb száz kilométerre fekszik (vö. Expressz, ingatlanrovat), de a települések annyira, de annyira hasonlítanak egymáshoz, hogy az még a lokálpatriótákat is zavarba hozza. Olyan vidék ez, amire jó és rossz értelemben egyaránt használható a vidék szavunk, csend és béke, másfelől viszont ideg-összeroppantó egyhangúság: ha tél lenne és lelkünkben lombfűrészelne a depresszió, mondhatánk, Twin Peaks sík változatban, de most, napon ötven fokban legfeljebb annyi perverzitás szorul belénk, hogy be kéne dobni valahol egy deci házipálinkát.
Különben meg pörögni mennénk, ha lehet még ilyet mondani harmincöt fölött és 2000 nyarán. Motorostalálkozó Újszilváson, a Devils klub szervezésében: egyszerű és mindenképpen tiszta ügy,
semmi sznobság, semmi Budapest,
lelkem rajta, de nincs jobb kifejezés: őszinte, kőkemény rock.
Ráadásul este a Mystery Gang nyomja a rockabillyt, de ne szaladjunk előre.
Már csak azért sem, mert alig vánszorgunk. Úgy tűnik, a 31-es úton minden járműre pótkocsit aggattak, még a biciklikre is, a menetszél nulla, és fáj a fény, ráadásul a Born To Be Wild kazettát már Ecseren átpasszoltuk egy árokba fordult robogósnak vigaszképpen, majd mobilon felhívtuk a ceglédi cimborákat, hozzanak friss ceruzaelemet lemerült sétálómagnójába. A lelkiismeretünk tiszta, de nincs használható zenénk. Jobb híján az Ûrslágerek diszkóváltozatban szól, Sülysápon a benzinkutas azt mondja, "a faszomat, milyen kibaszott meleg van, hogy baszná meg, bazdmeg", de azért megmutatja a helyes útirányt. Átvergődünk egy falun, ahol a temető mellé építették az általános iskolát, elgondolkodunk, milyen lehet Nagykátán lakótelepen lakni, közben folyamatosan füstöl a környék. Nem vennénk rá mérget, hogy erdőtüzek, de egy ezrest csak megérne, fogadásból.
Nénike sétál az út szélén, rőzsével a hátán, a laptop alatt vizes lesz a combom. A
Devils Motoros Klub
site-ja (www.devilsmc.hu) takaros, lelkes munka, címoldalán tizenkét legény meg két Harley Davidson. Logójuk egy Bud Spencerre hasonlító vörös ördög, vidám darab. A Devils története több mint tízéves: a tagok még MZ-s kamaszokként kezdték, aztán 1992-ben jött a találkozó ötlete. Leküzdve a kezdeti nehézségeket - "Mindenhonnan kirúgtak bennünket, nem kellettek a motorosok, de szerencsére a Gyurinak Újszilváson van telke, és a kocsmában ledumálta a dolgot a polgármesterrel" és a többi - szinte karriertörténet kerekedett a dologból: először négyszázötvenen voltak, tavaly már hatezerötszázan, kell ennél több?
Az idei program kapcsán ezt olvasom: "Egyébként fásítunk. A tavaly elültetett 150 fából csak 3 maradt meg, de nem csüggedünk. Idén az összes megmarad. Elhatároztuk! Továbbá tavat is építünk, és ez csak kettő a sok különlegesség közül." Timur ugrik be meg a csapata, de nemsokára megérkezünk.
Újszilvás csak annyiban különbözik az eddig látottaktól, hogy egy sor villanypóznán virít a Devils felirat, irányjelző nyilak társaságában. Ha nem vesszük figyelmbe azt a - még a Jászberényi úton velünk szembe jövő - bácsikát egy 250-es Jawán, akkor utunk során most látunk először motorokat, csillogó japán holmik, német rendszámmal, a falusi kocsma teraszán hatalmas sörökkel pedig egy fél tucat, még hosszú hajú változatban pompázó Jeremies-hasonmás üldögél meg egy idősebb krapek, aki tiszta Rudi Völler.
A találkozó helyszíne
a faluvégi préri,
sárga kordonnal bekerített terep, egy rakás apró meg egy méretes sátor. A bejáratnál vásári hangulat, meleg húsok, mézeskalács, testfestés és militária. Egyre csak jönnek a motorok, akik pedig már a kapun belül vannak, félmeztelenül vagy nyakig bőrdzsekiben ólálkodnak a büfék környékén. A hiteles figurákat onnan lehet kiszúrni, hogy atlétatrikó- vagy T-shirt-mintájúra vannak lebarnulva.
A közönség meglehetősen vegyes, százezreket érő bőrcuccok és szegecsekkel kivert plasztikdzsekik, dögös westerncsizmák és magas szárú Pumák, a motorok hasonlóképpen, mivel a műfaj minden súlycsoportja képviselteti magát: Harley Davidsonok és Simson robogók, gyorsasági motorok és veteránok.
"Közép-Európában ma már ez a legnagyobb létszámú motoros esemény.
Itt nincsen klikkesedés,
hogy japán motoros meg Harley-s meg MZ-s, hogy így meg úgy. Persze vannak beszólások, de itt mindenki együtt van, az évek során úgy alakult a dolog, hogy ide már csak az jön, akinek itt a helye" - mondja Somfai Péter, a Devils klub vezetője, akitől azt is megtudom: azért lett a nevük Devils, mert "Margarétavirág mégsem lehettek".
Nincs jobb kifejezés, meghitt a találkozó, bár faültetőket nem látok. A tábornak Devil Dollar néven saját fizetőeszköze van - "hogy gyorsabban pörögjön a sor a büfében", így az indoklás -, a hangfalakból az AC/DC dübörög, néhányan pedig ugyanezt teszik saját járművel. A többség mégis a ponyvák alatt piheg. Egyelőre.
Már-már ott tartunk, hogy "lemegyünk a faluba körülnézni", de aztán csak a nap megy le, sőt még szél is kerekedik, és ettől egyszerre megváltozik minden. Szinte mindenki motorra kap, és tényleg fantasztikus látvány, ahogy tökéletes rendezetlenségben jönnek-mennek a gépek. Persze akik nincsenek nyeregben, azok sem biztos, hogy talpon vannak, sok ital elfogyott a délután óta. Egy tizenhat évesnél biztosan nem idősebb lány ül egy asztalon, hiányzik az első két foga, öltözéke a Blaha Lujza téri aluljárót idézi 1980-ból, mellette egy ötvennek tűnő, ősz hajú, copfos faszi. "Jössz a sátramba?" - kérdezi a lányt, de az őszintén felháborodik. "Figyeejj, még olyan koráán van, baaazmeeeg!"
Ötven méterre tőlük viszont már elkezdődik minden motorostalálkozók legjellegzetesebb szertartása,
a gumibuli,
ami annyit tesz, hogy a kör közepére beáll valaki motorral, behúzza a féket, és addig pörgeti a cuccot, amíg le nem ég a gumi a kerékről. A hatás leírhatatlan. Kiszúrok egy fiatal srácot, akinek szinte könnyes a szeme, és csak annyit bír kinyögni: "Hát ez gyönyörű." A vállalkozó kedvűek hatalmas tapsot kapnak, és hogy haza is tudjanak menni, az eseménytől alig pár lépésre egy élelmes kereskedő abroncsokat árul.
A gumizás szinte minden másról eltereli a figyelmet, pedig közben megkezdődik a show is: a színpadi sátorban a
Mystery Gang
nyomja a rockabillyt. Számomra ma ők jelentik az egyetlen hitelképes produkciót a magyar szórakoztatóiparban, annak ellenére, hogy ezek a fiatal srácok csupán alszanak, és azt álmodják már évek óta, hogy ez itt az ötvenes évek és Amerika. És szarnak rá, hogy tizenöt kilométerre innen nem a Sun Records négysávos magnókkal és krómozott Shure mikrofonokkal berendezett stúdiója, hanem egy Farmos nevű település terül el, ahol... de nem is folytatom, mert szarnak arra is, hogy lehetünk maximum öten a közönség, igaz, néha bejön valaki motorral is a sátorba.
Mi, puhány civilek persze idejekorán lefáradunk, és különben is úgy érezzük, a következő fellépőre, Deák Bill Gyulára már nem szorulunk rá. Tépünk haza a Tápióságon át, ötpercenként megfogadjuk, hogy holnap visszajövünk a motorosfelvonulásra, a leszbi-showra meg a faszverő versenyre, de aztán hirtelen holnap lesz, másnap, és mozdulni sem tudunk.
Legát Tibor
