A mikromobilitás makroproblémái

Egész nap rolleroznék

Belpol

Nem a legszimpatikusabb közúti figura az e-rolleres. Sokszor ön- és közveszélyes, vagy csak szanaszét hagyja a rollerét. Az e-rollerezés nincs normálisan szabályozva, a kölcsönzőcégek pedig kihasználják a kiskapukat. De hogyan kellene szabályozni? Lehet-e egyáltalán?

Néhány héttel ezelőtt este egy kerthelyiségben ültem a belvárosban. Elsuhant mellettem egy rolleres. Mögötte irdatlan csattanás. Elsőre azt hittem, felborított valamit, aztán kiderült, hogy a mögötte haladó barátnője rollerét megdobta a fekvőrendőr, a lány pedig arccal, állal, orral landolt a viacoloron. Tört minden, ami törhetett, fogak, állkapocs, mentőt kellett hívni. Fogyasztott-e alkoholt? Nem tudom. De ez nem is mindig számít.

A Bethesda kórház július közepén tett ki a közösségimédia-oldalára egy friss esetet, s mellé egy ad hoc, de megdöbbentő statisztikát: a 17 éves tinédzser a vállát, a térdét és a könyökét ütötte be, a roller kormánya belenyomódott a hasába, aminek következtében sérült a veséje és a lépe. Több hetet töltött a kórházban, elmondása szerint az idő alatt napi öt-hat gyerek érkezett az osztályra hasonló ok, vagyis rollerbaleset miatt.

Számszerűen sok

Hogy ez mennyire valós statisztika, nem egyértelmű, a KSH adatai szerint mindenesetre folyamatosan emelkedik a rollerbalesetek száma. 2024-ig ezeket nem is tartották nyilván, a múlt évre és az ideire azonban már nevesítve vannak az elektromos rollerrel elszenvedett balesetek. Az idén az első négy hónapban 115 esetet jegyzett fel a hivatal, tavaly április végéig 84-et, egész évre pedig 367-et. Mivel a főszezon csak tavasszal indult, nem lenne meglepő, ha az idén meghaladná az ötszázat a bejelentett rollerbalesetek száma.

Közülük sokan gyerekek, de emelik a balesetek számát a bulinegyedben cirkáló turisták, a fülhallgatóval száguldozók és a párban rollerező romantikázók. Mivel sehova se tartoznak igazán ezek a járművek, mindenkit idegesítenek, akár a piaci legyek. A gyalogost, mert a járdán kiszámíthatatlanul szaggatnak el mellette, akár fel is boríthatják az embert. A kerékpárost, mert adott esetben a kerékpárnál is sokkal gyorsabban haladnak, cikáznak, amire nem számít a bringás. Az autóst, mert sok esetben a KRESZ szabályait figyelmen kívül hagyva vágnak ki és át, szlalomoznak a kocsisor mellett vagy előtt.

A hagyományos roller a kétezres években kezdett a hipszterkultúrában elterjedni mint alternatív közlekedési eszköz. Kisebb, mint a kerékpár, állítólag menő is, főleg, ha pörge bajusz és valamilyen Apple-termék is kapcsolódik hozzá.

Ez a kicsiny csapat nem sok vizet zavart, lassabbak voltak a bringásoknál, így a járdán és a kerékpárúton is kikerülhető forgalmi akadályokként funkcionáltak. Később azonban megjelentek az elektromos hajtású rollerek – és azok leágazásai, mint a Segway, az elektromos monocikli és a hasonlók –, amelyek igazi hibrid jószágokként komoly népszerűségre tettek szert. És ezekkel adódtak a problémák. (Érdekes, hogy az e-bringa nem hozott ekkora változást, a kerékpár ma is az, ami száz éve volt.)

Kerékpárral esni nagyon kellemetlen, de a becsapódás rendre oldalirányú. Ehhez képest egy elektromos rollerrel teljesítménytől függően akár 30–40-nel is lehet haladni és esni. És miközben a kerékpáros a rizikós szituációk jelentős részében tud menteni – mert erre a jármű lehetőséget ad –, addig ez az e-rollerrel alig lehetséges. A pici kerék bármiben elakadhat, kifordulhat, az egyensúly kibillenhet, onnan pedig kontrollvesztett módon repül a jármű és rajta az ember tovább.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.