Az intézmény, amely a kedden, augusztus 12-én 95. születésnapját ünneplő Soros György támogatásával indult el, Budapest öntudatának és szabadságának is fontos letéteményesévé vált.
„A Szabad Európa Rádiót és a Szabadság Rádiót működtető amerikai kormányhivatal jóváhagyta azt a javaslatot, hogy Soros György, magyar származású amerikai üzletember kezébe kerüljön a két rádióállomás kutatóintézete és archívuma” – közölte 1994. június 2-án a Világgazdaság a The Wall Street Journalra hivatkozva. Mint írták, a kormányhivatal Sorossal egy „új Közép- és Kelet-Európával foglalkozó kutatóintézet felállításáról egyezett meg”, az archívum „megőrzését és számítógépesítését” Soros Nyílt Társadalom Alapítványa finanszírozza. „A közép-európai szerepvállalásáról ismert üzletember legalább 15 millió dollárt költ majd az elkövetkezendő négy évben a terv megvalósítására” – írták a cikkben, hozzátéve, hogy a Szabad Európa müncheni rádióállomásait és stúdióit bezárják, az intézmény Prágába költözik és „takaréklángon” folytatja; az új kutatóintézetet és archívumot az 1991-ben alapított, és ekkor már Budapesten működő Közép-európai Egyetemre (CEU) bízzák. „Nem vitás, hogy a hírt nem fogadják majd nagy örömmel azokban az országokban, ahol alapítványaim működését és kiállását a sajtószabadság mellett összeesküvésként fogják fel” – nyilatkozta a Világgazdaságnak Soros, aki arról is beszélt, hogy tapasztalatai nyomán fel kellett adnia a korábbi „romantikus” stratégiáját.
A rendszerváltás csalódása
Az 1984-ben életre hívott budapesti Soros Alapítvány a rendszerváltásig a demokratikus átalakulásnak, a kommunizmus ellenzékének a legnagyobb támogatója volt. Ám az alapítónak a rendszerváltás után csalódottan kellett tudomásul vennie, hogy a szabadság rövid eufóriájában nem az általa támogatott nyílt társadalom ideája erősödött meg. (Amelyben – Kis János egykori definíciója szerint – „egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra”, és alapvető emberi jog, hogy „magunk döntsük el, milyen meggyőződésekkel, milyen kulturális mintákkal azonosulunk, és milyen célok jegyében vezetjük életünket”.) A kommunizmus éveiben a szőnyeg alá söpört szélsőséges nacionalista, antiszemita eszmék és ideológiák meglepően rövid idő alatt éledtek újjá, s teljesedtek ki először a délszláv háborúban.
„Azt reméltem, hogy nemzetközi intézmények és nyugati államok is csatlakoznak hozzám. Meg is tették, csak nem olyan mértékben, mint ahogy reméltem. És emiatt, a forradalmi lehetőségeket elmulasztó helyzetben megerősödtek a nacionalista és többé-kevésbé megint csak zárt társadalom irányába mutató tendenciák. Amiről úgy hittem, hogy pár év alatt megvalósítható, arról kiderült, hogy hosszú folyamat lesz, és végső eredménye teljesen bizonytalan” – nyilatkozta az üzletember a Magyar Hírlap 1995. június 24-i számában, hangsúlyozva, hogy legfőképp a „nyugati demokráciákban” csalódott.
De Soros számára tanulságos lehetett az 1994-es magyar választások eredménye is.
A szocialisták („az utódpárt”) győzelme után bizonyossá vált, hogy a lakosság többségének a rendszerváltás előtt valójában nem a sajtószabadság vagy például a betiltott könyvek megjelenése hiányzott, hanem a jólét és az árubőség. Ennek tükrében a Szabad Európa Rádió hatalmas archívumára – amely végül Budapestre került – úgy is lehetett tekinteni, mint a szocializmus ellen felhozott többtonnányi vádiratra.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
