Hegyi Norbert 24 évig tanított, mielőtt szerdán otthagyta a magyar közoktatást. Amikor a Belügyminisztérium múlt héten bejelentette nyolc fővárosi pedagógus kirúgását, a soproni tanár előbb úgy döntött, szolidaritása és tiltakozása jeléül határozatlan ideig nem tartja meg az óráit, végül maga adta be a felmondását. A hvg.hu-nak adott interjújában elmondta, a karinthys tanátrok kírúgása volt az a pont, amikor világossá vált számára, hogy nem maradhat tovább csöndben, ezért egyedül kezdett határozatlan idejű polgári engedetlenségbe.
Mint elmondta, az iskola igazgatója megértette és elfogadta a döntését, kollégái kérdésére pedig, hogy jól meggondolta-e a dolgot azt felelte: „nincs más lehetőségem, mert az írott törvény nem egyeztethető össze a belső, erkölcsi meggyőződésemmel”. Hozzátette, bár nem ismerte a kirúgott tanárokat, akkor is így cselekedett volna, ha a saját tantestületéből küldek volna el ilyen méltatlanul valakit.
„Egyszerűen nem legitimálhattam a Belügyminisztérium döntését a maradásommal.”
Kiállásával azt remélte, mások is követik majd a példáját, ugyanakkor hangsúlyozta, senkit nem akart hasonló döntésre kényszeríteni. A magányos akció utáni felmondással kapcsolatban Hegyi Norbert úgy fogalmazott, bár sokan támogatták, „elkezdtem azt érezni, hogy az egyéni akcióm sarokba szoríthatja a kollégáimat és még inkább a feletteseimet. Nem akartam bűnbak lenni.”
„Mire kedden megkaptam a saját figyelmeztető levelemet a tankerülettől, világossá vált, hogy ha végigviszem ezt, az ugyan nagyobbat szólna, de mivel egyedül vagyok, az lehet az ára, hogy a morális dilemmát másokra terhelem rá: vagy engem rúgnak ki, vagy ők távoznak, kizárólag miattam” – válaszolt a soproni pedagógus arra kérdésre, miért nem várta meg elbocsátását.
Hegyi Norbert 2018 óta dolgozott a Lackner Kristóf Általános Iskolában, ahol a nyelvtan és az irodalom mellett nem szakos tanárként tanított éneket, drámát és etikát is. Idén egy hatodikos osztálynak volt az osztályfőnöke, diákjaitól és a kollégáitól is könnyek között búcsúzott. Mint elmondta:
„Szerettem őket tanítani, de azt éreztem, hogy ha csak olvassuk A walesi bárdokat, és közben a tetteim nincsenek összhangban azzal, amiről ez a mű szól, akkor azt üzenem, hogy a szó csak írott malaszt és semmi több.
Szerintem nemcsak olvasással, de példamutatással is lehet tanítani, én most az utóbbit tettem.”
Hozzátette, egy ideig még bejár az iskolába, hogy segítse a távozása utáni átmenetet: elmondja a helyettesítőknek, hogy hol jártak az anyagban, hogyan kellene folytani, sőt, már az osztálya új osztályfőnökével és a szülőkkel is egyeztetett, akiktől egyébként csak pozitív visszajelzéseket kapott. Hegyi Norbert az interjúban arról is beszámolt, hogy volt olyan kollégája, aki csak miatta ment fekete ruhában az iskolába a felmondása után.
(Címlapképünk illusztráció)
