Tavaly szeptemberben, amikor a kormány már bejelentette, hogy az MTA támogatásának jelentős részét elvonja, szóbeli egyeztetés zajlott le az akadémiai átalakítást vezénylő Palkovics László miniszter és Lovász László, az MTA elnöke között. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium vezetője ekkor vázolta terveit az MTA küldöttségének, mely szerint egyes kutatóintézetek egyetemekhez kerülnének, más kutatócsoportokat egy más kutatóhálózat alá vonnának, de lennének olyanok is, amelyek végleg megszűnnének.
Ellenszenv
A megbeszélésről már távozóban lévő Palkovicsnak feltették a kérdést, hogy mi lesz a Közgazdaságtudományi Intézet (KTI) sorsa, amire a miniszter a legnagyobb természetességgel azt válaszolta: a KTI annyira rossz eredményességű intézet, hogy meg kell szüntetni. A miniszter néhány héttel később már arról beszélt a Narancsnak adott interjújában, hogy az MTA aktuálpolitizál, amikor a közgyűlése „kiad egy közleményt, hogy nem jó a kormány oktatáspolitikája” (lásd „Egy centit nem léptünk hátra”, Magyar Narancs, 2018. szeptember 20.).
| ||
Palkovics itt Az érettségi védelmében c. 2015-ös tanulmányra utalt, amely a kormány tervezett közoktatási reformjának várható hatásait vizsgálta. A tanulmány, amely részben a KTI-ben készült, arra jutott, hogy a kormány félreérti a duális képzés lényegét, amikor csökkenteni kívánja a közismereti tárgyak arányát és az érettségi szerepét a közoktatásban.
Komoly tüskét hagyhatott Palkovicsban egy 2017. februári fórum is, amelyet az MTA köztestületi tagjaiból álló Stádium 28 Kör szervezett a közoktatásról. Az eseményre elment az akkor oktatási államtitkár Palkovics is a helyetteseivel. Az első sorból hallgatták végig azt a három előadást, amelyekben keményen kritizálták a kormány közoktatási reformját és a Klik által levezényelt központosítást.
A három előadó közül kettő KTI-s volt, de az igazán kemény kritikákat és odamondásokat az előadások után a közönségtől kapták Palkovicsék. (Az eseményről annak idején Kiröhögték az oktatáspolitika vezetőit az akadémikusok címmel számolt be a 444.) KTI-s forrásaink egyértelműen ennek az epizódnak tudják be a miniszter intézettel szembeni ellenszenvét. Volt, aki ezt azzal egészítette ki, hogy Palkovics mérnök, aki a társadalomról is ekként gondolkozik, és emiatt nem is érti a társadalomtudományok gondolkodásmódját.
Matolcsy György jegybankelnök a parlamenti meghallgatásán a maga részéről azzal védte a kormánynak az MTA „megreformálására” irányuló politikáját, hogy az MTA „nem vesz részt a magyar pénzügyi tudás megújításában”.
Noha a KTI sosem kritizálta még indirekt módon sem Matolcsy tevékenységét, az Akadémia Közgazdaság-tudományi Bizottsága (amely független ugyan a KTI-től, de a kettőben többszörös személyi átfedés van) egy állásfoglalásában komolyan nekiment a jegybanki alapítványok oktatási tevékenységének, mondván, az általuk felhasznált közpénz „ellenőrizetlen forrásként jelenik meg a szigorúan szabályozott felsőoktatási piacon: felhasználásuknál sem a közpénzügyi, sem az akkreditációs szabályok nem érvényesülnek”.
És ami a fő: Orbán Viktornak sem különösebben fontos az intézet. Egy forrásunk szerint a miniszterelnök úgy véli, az elmúlt évek gazdaságfejlesztését, a kilábalást a válságból ő és Matolcsy jobban oldotta meg, mint azt bármelyik közgazdász tette volna. Még a Fideszen belül is kevesen hittek a sikerében, és ez volt az oka, hogy a 2010 utáni években szinte teljesen leépítette azt a gazdasági tanácsadói kört, amely korábban közel állt hozzá.
Forrásunk szerint Orbán úgy gondolja, a kutatók, elméleti közgazdászok provinciálisak, nem látnak ki a könyveikből, míg ő a gyakorlatban sikert sikerre halmoz: ha pedig ő jobban csinálja, mint az akadémikusok, teljesen felesleges drága pénzen fenntartani egy ilyen intézményt.
| ||
A ballaszt elhagyása
Mit veszítene az ország az intézet beszántásával? Egy jelentős szellemi műhelyt, amelyben a szakmai szempontok már az 1954-es alapítás utáni évtizedekben is felülírták a politikaiakat; a rendszerváltozás után pedig egyértelműen a tudományosság lett a fő szempont. A KTI feladata „közgazdaság-tudományi elméleti alapkutatások végzése”, illetve a piacgazdaságba való átmenet segítése lett: Tardos Márton vezetésével az intézet több munkatársa is részt vett az ezzel foglalkozó, az Antall-kormány által felállított bizottság munkájában. (Az intézet történetéről lásd Saját lábra állni című keretes anyagunkat.)
Megindult a kapcsolatfelvétel az egyetemekkel is: 1996-ban kötöttek együttműködési megállapodást a (volt Marx Károly) Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemmel, 1998-ban pedig a Közép-európai Egyetemmel is.
A CEU-val máig szoros a kapcsolat, több mint egy tucat KTI-s tanít vagy tanított ott. A 2000-es évek elején KTI-s kutatók egy csoportja kidolgozott egy koncepciót a közgazdaságtan megújítására. Chikán Attila, a Közgáz rektora támogatta is az elképzelést, ám utódja, Mészáros Tamás már nem. Ezért a reformot kezdeményező KTI-sek otthagyták az egyetemet, és megalapították az ELTE közgazdászképzését (ELTEcon).
Ma már a legtöbb KTI-s kutató tanít valamelyik egyetemen (CEU, BME, Corvinus, ELTE, Pécs, Debrecen stb.), az intézet közreműködik több egyetem doktori képzésében (CEU, Corvinus, Szeged, Veszprém stb.), de kutatói külföldön is oktatnak (University of California San Diego, University of Manchester, UK Open University).
Ezzel párhuzamosan tudatosan zajlott a fiatalok beépítése a KTI-be: olyan frissen végzett diákokat kezdtek asszisztensként alkalmazni, akik kutatóként képzelték el a jövőjüket. Ők pár év elteltével jellemzően a CEU-ra vagy külföldre mentek tovább PhD-hallgatónak. A 90-es évek végétől közülük egyre többen tértek vissza a KTI-be, 10–15 év alatt lecserélődött a kutatói kar.
Nagy lökést jelentett ebben a folyamatban az MTA által a külföldi kutatók hazacsábítására indított Lendület program is. Ma öt ilyen munkacsoport működik a KTI-ben, ami kimagaslónak számít társadalomtudományi vonalon. A KTI összesen tíz munkacsoportjában alapvetően kétféle kutatás zajlik. Vannak a mikroadatokra épülő, erős matematikai háttértudást igénylő kutatások (játékelmélet, hálózatkutatás stb.), illetve a hagyományosabbnak számító empirikus társadalomtudományi kutatások.
Mindezek támogatására egy olyan egyedülálló adatbankot is kialakítottak, amely a legkülönbözőbb forrásokból (KSH, nagy méretű panelkutatások eredményei, népszámlálások adatai, különböző anonimizált állami adatbázisok, vállalati szintű adatok stb.) könnyen kereshető formában állnak rendelkezésre, így olyan kutatásokat lehet elvégezni, amelyekre másutt nincs lehetőség.
Ezt az adatbázist – ellenőrzött körülmények között – külső kutatók is használják, belföldi intézmények (Magyar Nemzeti Bank, Tárki, CEU stb.) éppúgy, mint külföldiek (Oxford, Cambridge stb.) Az MTA komoly összegeket fordított az adatbank létrehozására, ahogyan arra a kísérleti laborra is, amely a modern játékelméleti és viselkedési közgazdaságtanhoz kapcsolódó kutatásokat segíti.
Az intézetben alap- és alkalmazott kutatásokat is folytatnak, a megrendelők között előfordul a Pénzügyminisztérium, a Költségvetési Tanács, de az Európai Bizottság vagy éppen a Világbank is. Sok más mellett van agrárgazdasági kutatócsoport, vizsgálják a különböző uniós politikák hatását, kiterjedt munkaerőpiaci kutatások zajlanak, folynak egészségügyi, oktatás-gazdaságtani kutatások, de vállalatokkal és versenyképességgel foglalkozó kutatócsoportok is.
Kiadványaik (a Közoktatási Tükör, a majd’ húsz éve minden évben a pénzügyi tárcával együttműködésben megjelenő Munkaerőpiaci Tükör vagy a Gazdasági Versenyhivatallal közösen kiadott Verseny és Szabályozás című évkönyv) ingyenesen hozzáférhetők az intézet honlapján.
Dolgozni
A KTI-ben folyó kutatásoknak vannak szakpolitikai következtetései, hiszen jelentős részüknek éppen az a célja, hogy megvizsgálja, mi volt egy-egy intézkedés társadalmi hatása (például a közmunkaprogram bevezetésének hatása a foglalkoztatásra, a tankötelezettség korhatárának leszállítása és a tinédzserkori terhességek számának összefüggése, a vállalati támogatások hatása).
Noha ez a munka aligha tekinthető aktuálpolitizálásnak, könnyen lehet, hogy az ilyen kutatások miatt került célkeresztbe a KTI, de az intézmény megszüntetéséről szóló indoklásban felmerült a KTI állítólagos eredménytelensége is. Az eredménytelenségi érvekre válaszul a KTI részletes írást tett közzé honlapján, bemutatva az intézet teljesítményét. (Például a RePEc/IDEAS szerint a KTI a legjobb 7 százalékban van Európában és az EU-ban a közgazdaság-tudományi intézetek rangsorában.)
| ||
Sorolják pályázati sikereiket is, amelyek a presztízs mellett bevételt is termelnek Magyarországnak – az intézet fennmaradása körüli bizonytalanságok miatt azonban ez utóbbi is veszélybe került.
A KTI költségvetésének körülbelül 40–50 százalékát teszi ki az MTA-tól kapott alapellátás, 20–25 százalék körüli az MTA-tól elnyert pályázati pénzek (Lendület, Prémium posztdoktori stb.) aránya, 20 százalék az egyéb hazai kutatási támogatásoké (a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal – NKFIH – pályázatai, más állami szervektől – GVH, PM – nyert összegek). Végül 15 százalékot tesznek ki a külföldről elnyert kutatási pénzek (Horizon 2020, Európai Bizottság stb.).
A kormány már az év elején felfüggesztette bizonyos támogatások kifizetését, de a KTI-től kapott tájékoztatás szerint az „eddigi megvonások még nem érintették a normál működést, de vannak olyan rezsiköltségek (portások bére, üzemorvos bére stb.), amiket nem tudunk projektre terhelni, mert az elszámolási szabályok nem engedik, függetlenül attól, hogy van-e pénzünk rá vagy sem. Ha ezekre nem kapunk pénzt, akkor a beszállítókat nem tudjuk kifizetni.”
Az ITM terve szerint most már az alaptámogatásra is pályázni kell, ám 2019-re összesen 3 milliárd van előirányozva a társadalomtudományok támogatására, míg 2018-ban 4,2 milliárd forint jutott e területre. Pusztán ez is 40-50 százalékos csökkenés, ráadásul erre az összegre más kutatóhelyek is pályázhatnak, azaz a KTI arányaiban még kevesebb forráshoz jutna.
Az NKFIH ráadásul nem írta ki a kutatási témapályázatokat sem, pedig ezt decemberben kellett volna megtennie. Emiatt egy sor kutatás leállhat 2020-tól, vélekednek az intézet munkatársai. Az itthoni bizonytalanságok miatt nemcsak egyre nehezebb külföldről hazacsábítani a kutatókat, de van olyan KTI-s, aki már az idén külföldre megy kutatni. A Palkovics László és Lovász László által aláírt szándéknyilatkozat (amely elvileg garantálja a kutatóhálózat egyben tartását, ám az MTA-tól függetlenül) egyáltalán nem nyugtatta meg az intézet dolgozóit.
| Saját lábra állni Az első magyarországi konjunktúrakutató intézményt, a Magyar Gazdaságkutató Intézetet Varga István alapította 1927-ben, és 1949-es megszüntetéséig ő is vezette. A „polgári” intézet fölszámolása után 1949-ben létrehozták a kis létszámú Közgazdaságtudományi Intézetet is, amelynek célja marxista közgazdasági kislexikon létrehozása volt, ám 1953-ban ezt is feloszlatták.
Az MTA ma is működő Közgazdaságtudományi Intézete (KTI) párthatározat alapján egy 1954-es minisztertanácsi rendelet nyomán állt fel – a szovjetekkel való előzetes egyeztetés után. Első igazgatója Friss István lett, aki a Magyar Dolgozók Pártja államgazdasági osztályának irányítójaként az ország második számú gazdasági vezetőjének számított Gerő Ernő után. A KTI fő feladata nem csupán a „szocialista gazdaságpolitika tudományos megalapozása” volt, hanem a „kapitalista gazdaság új fejlődési jelenségeinek” tanulmányozása is. A munkatársakat elsősorban politikai kritériumok alapján választották ki, ám idővel ez a szigor lazult, és már az első években is bekerülhettek olyanok az intézetbe, akik kritikusan viszonyultak a pártvezetéshez, és inkább reformernek számítottak. Az utóbbiak Kornai János vezetésével még a forradalom előtt elkezdtek kidolgozni egy reformjavaslatot is; ezt Friss István is támogatta. Részprogramok el is készültek, és azokat 1956 augusztusában az intézet vezetése elfogadta. A forradalom nem kerülte el a KTI-t sem, az intézetben működő forradalmi bizottság Friss helyére Varga Istvánt nevezte ki. A forradalom leverése után a Központi Bizottság vizsgálatot indított Marosán György vezetésével, hogy kiderítse, az „ellenforradalom előkészítésében” a KTI részt vett-e. Az intézet megszüntetése is felmerült, amit a KTI vezetése csak úgy tudott elkerülni, hogy Kornait és Nagy Andrást elbocsátották (később mindkettőjüket visszavették). Idővel, ha bizonyos korlátok között is (például a KTI munkatársainak jelentős része nem taníthatott az MKKE-n, nehogy „megfertőzzék az ifjúságot”), de javult a helyzet. Megfértek egymás mellett azok a kutatók, akik a marxizmust próbálták összepárosítani a keynesi makroökonómiával, a modern mikroökonómiával vagy éppen matematikai nyelven leírni. Amikor a 60-as évek közepén a párt a gazdasági reform beindítása mellett döntött, az azt előkészítő bizottság titkára a KTI egyik legfontosabb embere, Nagy Tamás lett, és így az egész reformmozgalom egyik vezető műhelyévé a KTI vált. Az új gazdasági mechanizmus 1968-as startja után pedig még nagyobb lett a gazdasági kutatók mozgástere. „Az a rendszer elfogadta, hogy a saját keretein belül szükség van kritikára. Ezt még Kádárék is jobban értették, mint Palkovicsék” – fogalmazott a KTI egyik jelenlegi munkatársa. A 70-es évektől a világelitbe tartozó közgazdászok jártak az intézetbe: szabadon adhatott elő Roy Radner, Joan Robinson, a későbbi Nobel-díjas Tjalling Koopmans, Káldor Miklós vagy Balassa Béla. A rendszerváltozás idején Sipos Aladár állt az intézet élén (1980-tól), aki korábban az MSZMP Politikai Főiskolájának rektorhelyettese volt, de a KTI munkatársai amellett álltak ki, hogy Sipos utóda csak olyan személy lehet, akit ők is megszavaznak. Így 1990-ben Koltay Jenő – aki maga is intézeti kutató volt – már pályázat útján került az intézmény élére. 1989-ben nem rúgtak ki senkit politikai alapon az intézményből, pedig jó néhány olyan kolléga dolgozott ott a rendszerváltás előtt, akiknek inkább szolgált egyfajta menedékként az intézmény, mint a kutatásra lehetőséget biztosító műhelyként. Húsz-harminc ember inkább nyugdíjba ment vagy tanítani a felsőoktatásba. | |||
