Felcsúti szellemvasút: hét napon üresen közlekedtek a vonatok

  • narancs.hu
  • 2017. július 4.

Belpol

Kilenc hónap alatt 53 olyan nap volt, hogy egyetlen egy jegyet sem adtak el.

Az Átlátszó rávette a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványt, hogy annak ellenére, hogy korábban megtagadták, válaszoljanak az utasforgalomra vonatkozó közadatigénylésre. Az Átlátszó az első adatigénylést még januárban küldte, a válasz kikényszerítéséhez az is kellett, hogy panaszt tegyenek a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatóságnál.

Mindenesetre az derült ki, hogy 2016. április 30. és 2017 január 20. között átlagosan napi 113 jegyet váltottak a kisvasútra. Összesen 53 olyan nap volt, amikor 0, azaz nulla darab jegyet adtak el, ebből hét napon mégis közlekedtek vonatok.

Üresen.

Ezen a ponton eresszük el a képzeletünket és lelki szemeink előtt jelenjenek meg a felcsúti kisvasút szerelvényei — a 600 millió forintos EU-támogatással együtt —, ahogy napkeltétől napnyugtáig csont üresen zakatolnak fel és alá! A táj baljósan csendes, mint egy zombiapokalipszis után. De mit hallunk? Egy oszló-foszló arcú kalauz cserepes szája kaján vigyorra húzódik: pöfögve gázt ad, izgatottan ugrál a mozdonyában és azt kiabálja: itt jön Viktor és senki sem állíthatja meg!

Figyelmébe ajánljuk

„Mi nem ítélkezünk, aki úgy érzi, hogy segít neki ez az ételadomány és rászánja az időt, annak adunk”

2014 óta kéthetente száz-százötven embernek ad főtt ételt és tartós élelmiszert Makón a Heti Betevő, a kezdeményezést önkéntesek mellett pékségek, éttermek, vállalkozók éltetik. Az ételosztásra érkezők főleg idős és rossz körülmények között élő emberek, de az önkéntesek mindenkinek adnak, aki úgy érzi, segít neki az ételadomány. 

Ungvári Tamás: A dandyt elfogadom

  • Urfi Péter

Teljesen legális, belügyi bárcával vártak a legszebb lányok – dicsekedett az író, fordító majd' tíz évvel ezelőtt, amikor egy fotó történetét is alaposan körbejárta Urfi Péter kérdésére. Idézzük fel az Ungvári Tamással készült interjút egy 2016-os lapszámból!

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.