Főpolgármesteri Hivatal: „A Pesti úti idősotthon rendelkezett főállású orvossal”

  • narancs.hu
  • 2020. április 19.

Belpol

Hollik István kérdéseire reagáltak.

A Pesti úti idősotthon mindvégig rendelkezett főállású orvossal – közölte a Főpolgármesteri Hivatal Hollik István, a Fidesz kommunikációs igazgatója pénteken feltett kérdéseire válaszolva vasárnap az MTI-vel. Válaszukban azt írták: volt az otthonnak fő állású orvosa, akinek „kötelessége volt – sok egyéb mellett – az otthonban gondozottak egészségi állapotának folyamatos felügyelete”.

Hollik Istvánnak arra a kérdésére, melyben arról érdeklődött: hagyták-e távozni a korábbi főállású orvost, úgy, hogy már voltak betegek az idősotthonban, nemmel feleltek, és megismételték, hogy az intézmény mindvégig rendelkezett fő állású orvossal.

Arra is nemmel válaszoltak, hogy titoktartásra kötelezték-e a korábbi főállású orvost. „Semmilyen ilyesmi” nem történt – közölte a Főpolgármesteri Hivatal. Tájékoztatásuk szerint „természetesen nem” maradt fővárosi fenntartású szociális intézmény személyes orvosi jelenlét nélkül a járvány idején. Ezen „nincs mit tisztázni” – írták.

MTI

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.