A pár utcából álló kisközség valahol félúton van a "klasszikus vidék" és a zöldövezeti lakópark között: egyetlen "csomópontjában" a templom áll. Vasútállomás nincs, baromfi annál inkább, de a takaros házaknak legalább a felét palotának is nevezhetnék tulajdonosaik. Kitty egy átlagos épületben lakik családjával, a ház berendezése egyszerű, de otthonos. És a lány tényleg ugyanolyan, mint a filmben: kicsit félszeg, de nagyon udvarias. Elmondása szerint nem várták tőle, hogy színészkedjen, sőt. Mundruczó direkt kérte, hogy legyen önmaga, kicsit se próbáljon meg másnak tűnni. Kitty persze lát különbséget filmbéli és valóságos önmaga között: "Én egyáltalán nem csinálnám azt, amit a filmben csináltam. Ha kedvelném a fiút, lehet, hogy nem jelenteném fel, de nem is bújtatnám el. Hozzámenni meg főleg nem mennék hozzá!"
A lányt egy tatabányai szakmunkásképzőben fedezték fel a szereplők után kutató filmesek, csakhogy eleinte Kittynek esze ágában sem volt részt venni bármiféle fotózáson, próbán. "Nem is figyeltem, mikor szóltak, hogy miről lenne szó, mert engem az ilyesmi sosem érdekelt. Én szeretek a háttérben meghúzódni, nem szoktam szerepelni." Végül pedagógusi nyomásra csak elment a fotózásra, és nem sokkal később már értesítették, hogy a rendező szeretne találkozni vele. Mundruczó neve nem sokat mondott a lánynak, de miután megismerkedtek, a Deltába belenézett: "Hát, olyan, nem tudom.
Én inkább a tinifilmeket
szeretem, a vígjátékokat, a szerelmes filmeket és főleg a horrort." Utóbbit nemcsak nézni, olvasni is szereti: szobájában egy kisebb könyvesboltnyi rémtörténetet tart; elmondása szerint csak a démonos, vámpíros, alakváltós és vérfarkasos könyvek tudják lekötni, de azok nagyon. A Frankenstein-történetet egy mesefilmből ismeri, könnyedén elmeséli a párhuzamot az eredeti és a Mundruczó-féle feldolgozás között, ám abban, hogy mi a film üzenete, hozzánk hasonlóan ő is kicsit tanácstalan: "Egyetértek azzal, hogy a Rudi mindenkit megöl. Az, hogy megvédett a nevelőapámtól, szép volt tőle, bár azt nem értettem teljesen, hogy miért kellett az anyját is. Kornél biztos tudja, mit akar ezzel a filmmel mondani."
Mundruczó többször próbált a lánnyal, mielőtt végleg eldöntötte, hogy neki adja a szerepet. "Mikor kiderült, hogy megkaptam, először nagyon féltem, hogy ugyanaz lesz, mint amikor elmentem például hiphopolni, és két hónap után meguntam. Végül nem ez lett, elejétől a végéig nagyon jól éreztem magam." A forgatás meghozta a lány kedvét a filmezéshez, de amíg nem fejezi be az iskolát, amiből pár év még hátravan, nem akar ilyesmivel foglalkozni. "Majd meglátjuk, mi lesz, hívnak-e még valahova. Mindenesetre varrónő biztosan nem leszek." Ha összejönne a színésznői karrier, Kitty akkor is csak filmekben akar szerepelni, a színház világa nem vonzza túlságosan, és véleménye szerint könnyebb kis részletekben eljátszani egy szerepet, mint egyben az egészet.
Csíkos Kitty nem az első amatőr, akit Mundruczó fedezett fel: Polgár Tamást (az Afta és a Szép napok főszereplőjét) ugyanúgy egy nevelőintézetben "találta", mint a Frankenstein főszerepét játszó Frecska Rudolfot. A 19 éves fiú azóta Mundruczó több színházi rendezésében is feltűnt, egyebek mellett a film alapjául szolgáló színdarabban.
Noha a stáb többsége profi szakemberekből állt, nem éreztette senki a lánnyal, hogy nem egyenrangú a többi szereplővel. "Mindenki nagyon kedves volt, Monori Lili rengeteget beszélgetett velem, és mindig rám szólt, hogy vegyek kabátot, ha vége volt a felvételnek, a szünetekben meg szinte mindig Polgár Tomival hülyéskedtünk, aki nem szerepelt, de a stábban benne volt." Kitty gyorsan megszokta a kamerát és azt, hogy rengeteg mindenre kell figyelni egyszerre. Egy dologra pedig különösen büszke: "Mindig mondták, hogy melyik részt kell másnapra betanulni a szövegkönyvből, a felvétel előtt felmondtam Kornélnak, aki csak azért is az egészet megváltoztatta. De nem volt gond, mert ha valami érdekel,
egyből megjegyzem
anélkül, hogy tanulgatnám." Csupán akkor ijedt meg, amikor viszontlátta magát a moziban: "Cannes-ban láttam először a filmet, és nagyon kemény volt egy hatalmas vásznon nézni saját magamat. Sokszor el is kellett fordulnom, anynyira nem bírtam."
A vetítést leszámítva Kitty remekül érezte magát a fesztiválon, bár egy kicsit csalódott volt, hogy a kedvenc színészei közül egyet sem látott: "Robert Pattinsonnak (az Alkonyat tinivámpírját játszó színésznek - I. Zs.) azért örültem volna...".
A lány az iskolában sokáig nem jelezte, hogy próbákra jár, így azt hitték, hogy beteg. "Csak akkor szóltam, amikor már muszáj volt. Nem minden osztálytársammal vagyok jóban, és nem akartam, hogy azt higgyék, hogy én valaki vagyok, és majd bunkó meg felfuvalkodott leszek. Végül senki sem piszkált, és semmi sem változott: akivel korábban jóban voltam, azzal most is jóban vagyok, akivel meg nem voltam, azzal most sem." Kitty nem fél attól, hogy ha egyszer talán híres színésznő válik belőle (amire szerintünk minden esélye megvan), akkor egyesek majd csak a hírneve miatt keresik a társaságát: "Ragaszkodom a régi barátaimhoz, és ha valakivel összeveszek, akkor se rohanok újat keresni. Nem hiszem, hogy lesznek, akik csak azért akarnak majd jóban lenni velem, mert talán szerepelek még pár filmben. Miért akarnának, ha nem is ismernek? Annak nem lenne semmi értelme."
