Március 12-én jelent meg az a kormányrendelet, amely többek között rendelkezik arról, hogy az „egészségügyi dolgozók 2020. március 12. napjától Magyarország területét kizárólag az emberi erőforrások minisztere külön engedélyével hagyhatják el”.
A közlemény, az egészségügyi törvényre hivatkozva azt is kiemeli, kik tartoznak ide:
- orvosok,
- fogorvosok,
- gyógyszerészek,
- egyéb felsőfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkezők,
- egészségügyi szakképesítéssel rendelkezők,
- továbbá az egészségügyi tevékenységben közreműködő egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkezők.
Nekik tehát írásban, elektronikus úton kell kérni Kásler Miklóst, hogy engedélyezze az utazásukat, a határon ellenőrzik őket, és ha valakinek nincs engedélye, nem hagyhatja el az országot.
Az egészségügyi dolgozók lassan három hónapja tartó korlátozása ellen sokan kikeltek, ráadásul sok kérdés tisztázatlan maradt, kezdve azzal, hogy kikre is érvényes pontosan a rendelkezés. Csak azokra, akik jelenleg is az egészségügyben dolgoznak, vagy azokra is, akik végzettségük szerint tekinthetők egészségügyi dolgozóknak? Ahogy az sem világos, mi a helyzet azokkal, akik külföldön is dolgoznak; azt pedig végképp nem tudni, meddig marad érvényben ez a kormányrendelet.
Miért nem utazhatnak?
„Szeretnék elutazni a családomhoz, bemutatni a kisbabámat szüleimnek, de nem tudom, mikor lesz erre lehetőség. Nagyon bánt és felháborít, hogy így, teljesen indokolatlanul korlátoznak alapvető jogaimban, hiszen a pár hónapos gyermekem mellől egyébként sem tudnék visszamenni dolgozni.”
„Három hónapja nem juthatok el a páromhoz, pedig alig 80 km-re lakik tőlem, de a határ túloldalán.”
„Megszületett a kisunokám, de még nem is láthattam, nem tudok elutazni a lányomhoz, hogy segítsek neki, támogassam ebben az új helyzetben.”
Ez csak néhány azok közül a panaszok közül, amelyek a Magyar Orvosok Szakszervezetének (MOSZ) múlt héten indított petíciójára érkezett válaszul. A petíciót kedd délutánig már majdnem 9 ezren írták alá. A szakszervezet hetek óta aktívan foglalkozik az üggyel, írtak levelet Kásler Miklósnak, Pintér Sándornak, de érdemi választ nem kaptak.
| ||
Közben sokan fordulnak a szakszervezethez kérdéseikkel, például olyan orvos, aki Magyarországon él és dolgozik, kettős állampolgár és nem tudja, mikor utazhat el uniós tagországban élő családjához. Aki részmunkaidőben alkalmazottként külföldön, egy uniós tagállamban dolgozik, és március óta nem tudott kiutazni dolgozni az állandó munkahelyére, mert bár kért engedélyt, az első alkalommal azt olyan későn kapta meg, hogy már nem tudott kiutazni, másodjára visszautasították, mondván, hogy már egyszer kapott engedélyt, és a járvány alatt egy fő csak egyszer kaphat. Vagy olyan, aki külföldön főállású alkalmazottként dolgozik, de Magyarországon él, havonta rendszeresen ingázik, de most március óta nem tud dolgozni és azóta nincs is semmilyen jövedelme.
„A személyek szabad mozgásának és a szabad munkavállalásnak, mint fontos alapjogainknak a jelenlegi példátlan korlátozása kifejezetten nagy stressz és aggodalom forrása. Sok esetben jelentős anyagi kárral, illetve hatalmas, pénzben nem kifejezhető veszteséggel jár az érintett egészségügyi végzettséggel rendelkező személyek és családjaik – összesen akár több százezer ember számára. Ráadásul komoly jogbizonytalanságot is teremt” – foglalja össze a problémákat a szakszervezet.
Kik nem utazhatnak?
A jogbizonytalanság például abból ered, hogy nem egyértelmű, kire vonatkozik a tiltás. A kormányrendelet, az 1997-es egészségügyről szóló törvényre hivatkozva felsorolja ugyan, de az nem teljesen világos, hogy ez azokra is vonatkozik-e, akik valaha egészségügyi végzettséget szereztek, jelenleg azonban (vagy akár soha) nem dolgoznak az egészségügyben. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) álláspontja szerint: „Az egészségügyi végzettséggel rendelkező akkor minősül egészségügyi dolgozónak, ha a működési nyilvántartásban is szerepel” – írják.
Az Operatív Törzs Ügyeleti Központja és az Emmi a következő jogértelmezést adta: az Eütv. szerint mindenki egészségügyi dolgozónak minősül, akinek egészségügyi végzettsége van, illetve aki egészségügyi szakképesítéssel nem rendelkezik, de egészségügyi tevékenységben közreműködik. A kiutazási korlátozás tehát azokra is vonatkozik, akik jelenleg nem végeznek egészségügyi tevékenységet, de végzettségük szerint egészségügyi szakképesítéssel rendelkeznek.
Asbóth Márton, a TASZ Magánszféraprojekt-vezetője lapunknak elmondta, hogy a bár a jogszabály alapján mindenkire vonatkozik a rendelkezés, aki valaha egészségügyi végzettséget szerzett, de azt kell figyelembe venni, mire gondolhatott a jogalkotó. „Arra, hogy Magyarországon rendelkezésre álljanak a járvány alatt azok, akik az egészségügyben dolgoznak. A rendelet praktikus értelmezése alapján azt mondhatjuk, hogy aki egy percet sem dolgozott az egészségügyben, például orvosi diplomával egy egészségügyi céget menedzsel, arra ez nem vonatkozik.” Asbóth hozzáteszi, őket ráadásul hogyan is tudnák ellenőrizni a határátkeléskor, hiszen nincsenek benne az egészségügyi nyilvántartásban. Mindezek alapján azt is megjegyezhetjük, hogy a rendelkezés az orvostanhallgatókra nem vonatkozik.
| ||
Alapjogokat korlátozó intézkedés
„Szeretnénk leszögezni, hogy amíg a járványhelyzet valóban súlyos kilátásokkal fenyegetett, az egészségügyi dolgozók maximálisan felelősségteljes hozzáállást tanúsítottak, minden energiát a járvány megfékezésére fordítottak. Ebben az időszakban természetesen fel sem merült a legtöbb dolgozóban, hogy bárhova is utazzon” – mondta el lapunknak Tóth Judit Mária, a MOSZ alelnöke. A szakszervezet álláspontja szerint a rendelkezés diszkriminatív, mert „a lakosság egy szűkebb csoportjának korlátozza a szabad mozgáshoz való jogát, az egészségügyi dolgozók esetén a végzettség alapján tiltja a kiutazást, pontosabban azt az ágazati miniszter engedélyéhez köti. Vagyis egy olyan, alapjogot korlátozó intézkedést látunk, ami nem egyformán vonatkozik minden állampolgárra.”
Azt, hogy a járvány kezdetén alapvetően elfogadható és indokolható volt a rendelet, hiszen akkor még nem lehetett tudni, Magyarországot milyen mértékben sújtja majd a koronavírus-járvány, a TASZ elismeri. „Másfél hónapja még nem lehetett látni, hogy nálunk is kialakul-e egy olyan helyzet, mint Olaszországban vagy Spanyolországban, amikor tényleg mindenkire szükség lehet, aki az egészségügyben dolgozik. Mostanra azonban erre nincs szükség” – véli Asbóth Márton és hozzáteszi, az is kérdéses, hogy minden egészségügyi dolgozóra ki kellett-e terjeszteni ezt a rendelkezést, azokra is, akik olyan szakmákban vagy intézményekben dolgoznak, amelyek nem vettek részt a járvány elleni védekezésben.
„A teljes tiltás sok orvosban, egészségügyi dolgozóban komoly aggodalmat keltett (a gyakran jelentős anyagi károkozás mellett), fokozta a szorongásukat és egy bizonytalan helyzetet okozott, hiszen nem volt és azóta sincs világos útmutatás arról, hogy milyen szempontok alapján engedélyezik a kiutazást – teszi hozzá Tóth Judit Mária. – Természetesen nem szabad lebecsülni a potenciális járványveszélyt, de a jelenlegi járványhelyzet mellett teljesen irreális és értelmezhetetlen, hogy miért korlátozzák közel 160 ezer egészségügyi dolgozó szabad mozgáshoz, a tartózkodási hely szabad megválasztásához való alapjogát ilyen mértékben, miközben szerencsére már kevesebb, mint 400 koronavírusos beteget kezelnek kórházban.”
| ||
Mikor utazhatnak?
Hogy március 12-e óta pontosan hányan kértek ilyen engedélyt az emberi erőforrások miniszterétől és közülük hányan kaptak, nem tudni – erre vonatkozó adatai sem a Magyar Orvosi Kamarának (MOK), sem a szakszervezetnek nincs. Az Emminél érdeklődtünk, háromszor is megkerestük őket, de semmilyen választ nem kaptunk. A MOSZ-nak többen is jelezték, hogy bár kértek engedélyt, nem kaptak választ az Emmitől, vagy elutasították kérelmüket – például azért, mert már egyszer kértek engedélyt és kétszer nem kaphatnak.
Az Emmi arról sem adott tájékoztatást lapunknak, hogy meddig marad érvényben a rendelet, ahogy a MOK és egy ideig a MOSZ leveleire sem válaszoltak - utóbbi végül június elején tájékoztatást kapott az Operatív Törzs Központi Ügyeletétől, amelyből annyi derül ki, hogy a rendelkezés jelenleg is érvényes, az a veszélyhelyzet megszűnéséig hatályos. Az RTL Klub Híradójának az Emmi annyit válaszolt, hogy „kivezetése folyamatban van.” A mikor azért is érdekes, mert bár a különleges jogrend és a veszélyhelyzet június 20-án véget ér, de ha a kormány bevezeti az egészségügyi válsághelyzetet, ki tudja, mi lesz az egészségügyi dolgozók külföldre utazásának tilalmával.
„A világjárvány megmutatta, amit mi már régóta tudunk: hogy nincs már egyáltalán tartalék a hazai egészségügyben, az ellátórendszer sokszor csak a benne dolgozók végletekig tartó (ön)kizsákmányolása árán tartható fenn. A mindenkori kormány feladata, hogy olyan körülményeket és béreket biztosítson a közfinanszírozott ellátás számára – és olyan keretrendszert a magánellátás számára –, hogy ne legyen kétséges, lesz elég egészségügyi dolgozó akkor is, ha váratlanul nagyobb terhelést kap a rendszer, hogy ne kényszerrel kelljen biztosítani az elegendő személyzetet” – mondta Tóth Judit Mária.
A MOSZ szerint ez az intézkedés kontraproduktív is lehet, ha ugyanis egy ilyen rendelkezéssel akarják hosszabb távon is itthon tartani az orvosokat és az ápolókat, akkor könnyedén előfordulhat, hogy újabb elvándorlási és pályaelhagyási hullámnak lehetünk tanúi.
