Így gazdagodik a jó NER-társ

  • Matkovich Ilona
  • 2015.05.11 08:11

Belpol

Bár az Országgyűlésben nem kapta meg a szükséges kétharmadot a kormány törvényjavaslata, hogy a nemzeti parkok földvagyon-kezelői joga a Nemzeti Földalapkezelőhöz kerüljön, a Hortobágyi Nemzeti Park földjeinek újraosztása után 60 család maradt megélhetés nélkül. A nyerteseket igazából csak az uniós földtámogatás érdekli.

Állunk a román határ menti Bihari-síkságon, ahová közel tízezer jószágot nem tudnak kihajtani az eddigi bérlők. Előlük három nagy érdekkör nyerte el a földek zömét úgy, hogy a legtöbbjüknek a pályázat benyújtásakor állata sem volt – igaz, megígérték, hogy lesz.

A zöld mezők fölött ellátni a román határtól alig tíz kilométerre fekvő Mezőpeterd templomáig. Az út másik oldalán Váncsod. Ez az a falu, ahol a legutóbbi földosztáskor egy helyi gazda sem jutott földhöz. „Budai Diána nyerte el a földet, ahol legeltetek. A két Budai lyány Angliában dolgozott, azt hiszem, műkörmösök, de most hazajöttek Berettyóújfaluba. Ők és a családfő, Budai László kaptak összesen hatszáz holdat, ami alsó hangon évi 50-60 millió forint támogatás” – osztja meg velünk információit a mezőpeterdi Szabó László állattartó, aki 17 éves kora óta foglalkozik birkákkal. A téeszben kezdte, aztán vett 18 sajátot, az elmúlt húsz évben 110-re növelte az állományt.

Csakhogy a fele birkaállományon hitel van, amit még öt évig kell fizetnie. Soha nem volt saját földje, a legelőt mindig is az államtól bérelte. Az új földbérleti pályáztatáskor azonban, noha tagja a helyi területi bizottságnak, legelő nélkül maradt. Bár egyelőre a megszokott helyén legeltet, jól tudja, hogy ez törvénytelen. „Nem jött még ide az új bérlő, de én nem is megyek el innen, engem nem küldenek el, ha csak agyon nem ütnek. Ha a rendőr elküld, holnap úgyis visszamegyek. Ehhez értek, mibe fogjak? A feleségemmel még fel kell nevelnünk a 11 éves unokánkat” – mondja. A hatvan­éves férfi kilátástalan helyzete ellenére is bizakodó. „A sajtóhír­verés hatására Szilágyi Gábor, a Hortobágyi Nemzeti Park igazgatója azt ígérte, valahogy megoldják a föld nélkül maradt gazdák sorsát itt, Biharban, úgyhogy mi még várunk tőle egy jó szóra.”

Csak az uniós lé kell

De hát hova menjek?

De hát hova menjek?

Fotó: A szerző felvétele

A földbérletüktől megfosztott bihari gazdákat azonban a húsvét elmúltával sem tájékoztatták arról, hová hajtsák ki azt a mintegy 8 ezer juhot és 1500 szarvasmarhát, amelyek évtizedes legelőit új földbérlők kapták meg. Valahogy elkerülte a magyarember-párti agrár- és vidékstratégiát hirdető Orbán-kormány figyelmét, hogy a hortobágyi régi bérlők jó részének nem maradt hely. Pedig a legtöbbjük évtizedek óta ugyanazon a helyen legeltet, és állítják, hogy amikor kétszer ennyi volt az állat, akkor is jutott elég terület.

A váncsodi Fábián Zoltán 600 birkát nem tud kihajtani, a maga építette tanyát körülölelő legelőket más nyerte el. Hasonló cipőben jár a szintén váncsodi Rákó­czi Gazdaszövetkezet, amelynek a telepén jelenleg 165 szarvasmarhát tartanak. Jéger Rudolfot mindenki mint régimódi munkaadót emlegeti; azt mesélik, feleannyi ember is elég lenne, de Jéger húsz embernek ad munkát – illetve adott, mostanáig. A Gazdaszövetkezet az állami földosztás követhetetlen szempontjai alapján szintén nem volt jogosult egyetlen hektár legelőre sem, így ha elfogy a takarmány, az állatok jelentős részét el kell adni. Jellemző a pályázati elbírálásra, hogy a köztiszteletben álló, 3 diplomával és 50 éves tapasztalattal rendelkező Jéger – aki rá­adásul a település agrárbizottságának az elnöke – a szakmai múltjára kevesebb pontszámot kapott, mint az, akinek ő igazolta a gyakorlatát. „Eddig Váncsodon volt 100 közmunkás, mostantól legalább tízzel több lesz, és 167 ezer forint helyett 45 ezret visznek haza havonta” – nyilatkozta korábban a tulajdonos.

Miközben a kormány a helyi és fiatal gazdák támogatását preferálja, a bihari földek nyerteseinek nagy része nem fiatal, és nem helyben lakik. Igaz, a Mezőpeterd mellett legeltető, 42 éve birkákkal foglalkozó Buj Gyula 52 hektáros legelőjét egy huszonöt éves fiatalember nyerte el. Kiss Albert az RTL Házon kívül műsorában azt nyilatkozta: öt éve vette az első ötven birkáját, de ma már 250 van, amelyeket egy rokona tanyáján tart. Ő maga nem pásztorkodik, de hamarosan ki akarja hajtatni állatait újonnan nyert legelőjére, és akkor Buj Gyulának mennie kell az ötszáz birkájával együtt. „De hát hova menjek? – teszi fel a kérdést Buj, aki egész életét a tanyán, a birkák mellett töltötte. – Én nem megyek el innen. Amíg börtönbe nem megyek, kitartok” – mondja, majd elmeséli nekünk, hogy „a földjét elbérlő” Kiss Albert eljött a lakására, és felajánlotta neki, hogy „csinálhatok, amit akarok, kaszálhatok, legeltethetek, őt nem érdekli a birka. Kihozza a saját 250 birkáját is nekem, a gyapjúhaszon az enyém, de a birka és a legelő az ő nevén szerepeljen. Ez az elnyert 80 hektárja után legalább nyolcmillió forint évente, az pedig ezen a vidéken nagyon nagy píz.”

Kiss Albert az RTL műsorában tagadta, hogy ez az eset megtörtént, sőt ő a tanyát is kibérelte már 10 évre, ahol eddig Buj Gyula az 500 birkáját tartotta, és ahol az itató és a karám van. Buj lapunknak erre azt mondja, hogy „amikor először kiengedtem a birkákat a hodályból, Kiss rendőrt hívott rám. A közeg felszólított, hogy tereljem vissza az állatokat, azt mondta, legközelebb megbüntet. A Viktor azon nyavalyog, hogy elmennek az emberek, hát, ha nem találnak megoldást a megélhetésünkre, mi jószágostul megyünk át a határ másik oldalára. Ha itthon eladnám a jószágot, utána miből éljek? Miért kényszerít a kormány arra, hogy elkótyavetyéljem, amiért egész életemben dolgoztam?” – sorolja válaszra mindeddig nem méltatott kérdéseit Buj Gyula.

false

 

Fotó: A szerző felvétele

A legeltetési idény első napján, április elsején az új nyertesek nyájai nem lepték el a bihari síkságot. Mi több, az új bérlők közül többen már télen ajánlatot tettek az itteni állattartóknak: nyugodtan maradjanak állataikkal a földeken, mert ők csak az uniós támogatást vennék föl. Mindenki jól jár: az új nyertesnek nincs gondja a terület karbantartásával, csak besöpri az uniós pénzt, a legelő nélkül maradt állattartó pedig az uniós elvárás szerint „a juhaival tisztára legelteti a gyepet” – ez volt a gáláns ajánlat. A megkérdezett állattartók elmondása szerint van olyan pásztor, aki „nagy elkeseredésében eladta a lelkét”, de a többség ezt nem vállalta, hiszen ez szabálytalan, és ha kiderül, ők ütik meg a bokájukat. „A pályázatban vállalni kellett saját állatállomány tartását. Mi abban bízunk, hogy egyszer csak kiderül: a hortobágyi legelők újraosztásának egy része csaláson alapult. A más földjén legeltetés egyébként is csak részleges megoldás, mert a földre járó támogatás nélkül csak a gyapjú és a bárány eladásából bejövő pénz semmi hasznot nem hoz, ma már csak a földtámogatás a haszon” – állítják a juhtartók.

Tíz évre titkosítva

Ángyán József, a Fidesz-kormány volt vidékfejlesztési államtitkára is arról számol be a Kié legyen a föld? című VI. jelentésében, hogy a földtámogatás óta lettek kelendőek ezek a területek. A nemzeti parkokban lévő földeken igencsak kecsegtető az uniós és kiegészítő hazai beruházási támogatások megszerzésének a lehetősége, amelyek mértéke elérheti az évi 100-200 ezer forint/ha értéket.

false

 

Fotó: A szerző felvétele

A hortobágyi gazdák a tavaly januári eredményhirdetés óta próbálják felhívni a kormány figyelmét, hogy Hajdú-Bihar megyében több tízezer jószág maradt legelő nélkül. Először levélben fordultak Fazekas Sándor földművelésügyi miniszterhez, amelyet elküldtek Kövér Lászlónak, Rogán Antalnak, Lázár Jánosnak, Budai Gyulának, Jakab Istvánnak, Font Sándornak is. A levelet megfogalmazó Rezes Gábor váncsodi családi gazdálkodó ebben „Hajdú-Bihar megye Bihari térségének »Trianonjáról«” beszél, ahol „az állattartó gazdák totális lefejezése, illetve a területüktől való megfosztása történt”. Szerinte a pályáztatás és az elbírálás a helyi adottságok és állatlétszám figyelembevétele nélkül történt, ezért is kérte, hogy a már kihirdetett eredményeket vonják vissza, semmisítsék meg, és a tavaly áprilisi választások után a helyi érdekeknek megfelelően írják ki újra a pályázatot. Választ ugyan nem kapott, de a Vidékfejlesztési Minisztérium egy hét múlva pökhendi sajtóközleményt adott ki, melyben a földpályázatokkal kapcsolatos reklamációkat „egy pohár vízben gerjesztett viharnak” minősítette.

Orbán Viktor miniszterelnök a felzúdulás hatására Kehi-vizsgálatot rendelt el. Az ukáz értelmében a vizsgálat lezárultáig nem lehet aláírni az új szerződéseket. Erről a gazdák Bitay Márton állami földekért felelős államtitkártól és Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztertől írásos értesítést is kaptak. Bár a vizsgálat idén zárult le, a nyerteseket már a tavalyi, a Fidesz számára sikeres országgyűlési választás után rögtön elkezdték kiértesíteni. Az új bérleti szerződések tavaly szeptemberben léptek életbe, az új bérlők tehát idén májusban már jogosultak felvenni a földjükre járó támogatást, miközben többen máig nem szerezték be a vállalt állatállományt. Eközben a régi állattartók minden egyes alkalommal birtokháborítást követnek el, amikor kihajtják az állataikat a mások által bérelt földekre.

Az idei legeltetési szezon előtt az elkeseredett állattartók felhozták birkáikat a Parlament elé. Az agrártárca illetékese erre úgy reagált, hogy „adják el vagy vigyék vágóhídra a fölöslegessé vált álla­taikat”. Később azt is tudomásukra hozták, hogy a Kehi-vizsgálat eredményét tíz évig nem lehet nyilvánosságra hozni. A vizsgálat nyomán egyébként a Hortobágyi Nemzeti Park 17 szerződését kellett fölbontani, mert mint Bitay Márton, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára nyilatkozta, „ezek nem tartalmaztak valós elemeket”. A bihari földek pályáztatása körül azonban mindent rendben találtak. Az amúgy jogász Bitay államtitkár a bihari gazdák érdekképviseletében eljáró Rezes Gábort ki is oktatta, miután az agrármérnök végzettségű gazda azt állította, hogy 40 ezer hortobágyi birka pusztulhat el legelőhiány miatt. Bitay államtitkár erre kijelentette, hogy „Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyében összesen nincs 40 ezer birka”. Rezes erre kikérte a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség adatait, amelyből kiderült, csak Hajdú-Bihar megyében megközelítőleg 200 ezer (az utolsó adat szerint 193 972) anyajuh van nyilvántartva. Rezes Gábor – aki mindig is elkötelezett jobboldali érzelmű embernek tartotta magát –, azt mondja, a mostani földlenyúlást egy hálózat végzi, de „nem szegfű és nem narancs”, hanem rokoni és baráti alapon. Amikor „az enyéim is belemondják a pofámba, hogy nem a megfelelő körbe tartozom, ez a földig sújt engem” – mondja a bihari gazdák szószólója. Rezes fiának családi vállalkozása is föld nélkül maradt, hiába felelt meg az előírt követelményeknek.

Miután egyetlen hektár legelőt sem nyertek, a váncsodi gazdák 2013-ban polgári jogi társaságba tömörülve pályáztak 230 hektárra, de a második körben sem feleltek meg. Helyettük egy derecskei, egy körösszegapáti – mindkét település 15-20 kilométerre van Berettyóújfalutól –, valamint egy fővárosi illetőségű személy nyert, aki állítólag egy lakatlan bakonszegi házba jelentkezett be, hogy jogosult legyen pályázni.

Arról, hogy divat lett vidéki romházakat telephelyként meg­jelölni, Gőgös Zoltán szocialista szakpolitikus nyilatkozott, aki helyszíni vizsgálódásai során megállapította, hogy az egyik nyertes, aki fiktív lakcímre bejelentve győzött a hortobágyi földpályázaton – emiatt a helyi gazdák már feljelentették –, nemrégiben céget alapított, de ennek telephelye meglepő módon a legnagyobb földnyertes család tulajdona. „Ezek a telephelynek bejelentett romházak többmilliós jelzáloghitellel terheltek, ezeket az azóta bedőlt Körmend és Vidéke Takarék, illetve a Pocsaji Takarék jegyezte be” – állítja Gőgös, aki elmondta azt is, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda vizsgálja a fiktív lakcímek ügyét.

És akkor néhány jellemző tény: a Hortobágyi Nemzeti Park által közzétett nyertesek listáján található a Hortobágyi-Szikes Mező Kft., amely összesen több mint 500 hektár földet nyert. A cégki­vonat szerint a nádudvari céget 2013. október 10-én jegyezték be, a földbérletpályázatot viszont 2013. szept. 26-án írták ki. A 378 hektárt megszerző Halasközi Agrár Kft. is roppant ügyesnek bizonyult, hiszen csak két héttel a pályázat kiírása után jegyezték be, mégis nyert.

Rokonok

A panaszos gazdák összegyűjtötték és elküldték a Vidékfejlesztési Miniszternek, milyen rokoni, baráti, beosztotti és egyéb kapcsolat fűzi össze a hortobágyi nyerteseket. Szerintük hosszú távon az állami föld „kiszervezéséről” van szó néhány nagy érdekcsoport számára. A cikkünk elején említett Budai család 588 hektár földet nyert. A gazdálkodó berettyóújfalui Budai László családfő felesége a berettyóújfalui polgármesteri hivatalban dolgozik Muraközi István fideszes polgármester mellett. Az asszony annak a Kovács Tibornak a rokona, aki a korábban bedőlt Pocsaji Takarékszövetkezet elnöke volt.
A család jó kapcsolatot ápol Vitányi István országgyűlési képviselővel is. A Debrecenben élő Kovácsról az itteniek kevés információval rendelkeznek, csak „emlegetik a nevét, mint Rózsa Sándort a betyárvilágban”.

A 867 hektár földet elnyert Tóth család fejét, Tóth Istvánt szintén Kovács Tibor barátjaként ismerik. Tóth István egyik sógora, Ivanics Attila, valamint a családja szintén szerencsésnek bizonyult, ők összesen 532 hektár földet nyertek. Az érdekkörbe tartozó Pap István Kovács Tibor sógora, aki szintén nyert földet, csakúgy, mint Kiss Ádám állatorvos.

Az 1000 hektárt elnyert Gál Gyula biharnagybajomi mezőgazdasági vállalkozóról csak annyit sikerült kideríteni, hogy szintén üzleti kapcsolatban állt Kovács Tiborral.

A Hortobágyi Nemzeti Park északi részén gazdálkodó Kun Péter a Hortobágy Menti Húsmarhatartók Szolgáltató Szövetkezetének igazgatósági tagja, akit errefelé befolyásos embernek tartanak: ő közel 600 hektár föld bérleti jogát nyerte el. A Tiszacsegén gazdálkodó, mongolisztikából doktorált Kun Péterről úgy tudják, hogy Fazekas Sándor jó barátja. Ami bizonyos: Fazekas Sándor a karcagi székhelyű Kunszövetség elnöke, és a vezetőség egyik tagja Kun Péter. (Mivel Nurszultan Nazarbajev kazah elnök 2007 óta a magyarországi kunok tiszteletbeli vezetője, Kazahsztán aktívan részt vesz a karcagi kun közösség kulturális életében.)

A vesztes pásztorok a ma már élő szerződések ellenére sem fogadják el, ami velük történt. Egyedüli megoldásnak az összes szerződés felfüggesztését és a helyi bizottságok bevonásával a birtoktestek újrafelosztását tartják. Ha ezt nem tudják elérni, akkor az Európai Csalás Elleni Hivatalnál (OLAF) tesznek feljelentést alapvető alkotmányos jogaik, az élethez való jog és a tulajdonhoz való jog sérülése miatt. És hogy mit esznek mindeközben a birkák? Erre a kérdésre egyelőre senki nem tudott válaszolni.

Neked ajánljuk