Film

Gombaszezon

François Ozon: Ha megérkezik az ősz

  • 2025. július 2.

Kritika

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Neki is van egy előle Párizsba elmenekült lánya (akivel ki nem állhatják egymást, de azért a lány igényt tartana anyja házára), sőt unokája is, aki viszont Párizsból és friss válásától depressziós anyjától menekülne a mindent megengedő nagyihoz. Meg is érkeznek az őszi szünetre, úgy van, hogy a fiú ott tölt néhány napot, de közbeszól a gomba. Lánya az elszenvedett enyhe mérgezést használja fel, hogy hatóságilag eltiltassa fiát a nagyanyjától. Akinek ez fáj. Keserűen panaszkodik barátnőjének, akinek időközben szabadlábra helyezett, és Michelle által házimunkákra felfogadott fia kihallgatja a beszélgeté­süket, majd felkeresi a lányt, hogy a lelkére beszéljen. Halálos baleset történik, minek következtében az árván maradt unoka végül szeretett nagymamája gondozásába kerül.

François Ozon a legszívesebben Fassbindernek álcázza magát – a Vízcseppek a forró kövön (1999) és a Peter von Kant (2022) konkrétan is az ellentmondásos német rendező forgatókönyvének, illetve filmjének feldolgozása –, de öltötte már magára Pasolini (A házban, 2012), Almodóvar (Az új barátnő, 2015), Truffaut (Bűnös vagyok, 2023) és ki tudja még, ki mindenki köpönyegét. Nemigen mond újat, mégsem öncélú koppintások ezek, mert az adott stílust újraértelmező nézőpontokat ajánl fel közönségének. Tegyük mérlegre saját, alkalmasint kulturális referenciákon alapuló ítéleteinket, ismerjük fel gondolkodásunk reflexeit.

A rafinált Ozon ezúttal egy bőbeszédű Rohmer-filmnek álcázott Hitchcock-mozit rendez, amelyben semmi sem az, aminek látszik. A jóságos nagyanyó kivénhedt prostituált – unokáját annak osztálytársai világosítják fel, tehát köztudomású a faluban a szégyellnivaló, és mind az anya-lánya ellentét, mind a hallgatólagos kiközösítés magyarázatául szolgáló múlt. Az önkéntes békítőnek beállt börtönviselt fiatalember, akinek Michelle ad kölcsön, hogy kávézót nyithasson, talán nem is békíteni ment (kapucniban, telefonját otthon felejtve) az erkélyről a jelenlétében kizuhanó lányhoz. Nem látjuk, hogy konkrétan mi történik, és a férfi érthető módon már nincs a lakásban, amikor felfedezik az állítólagos balesetet. Csak egy (nem mellesleg várandós) rendőrnőnek üt szöget a fejébe a sok egybeesés.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.