Neki is van egy előle Párizsba elmenekült lánya (akivel ki nem állhatják egymást, de azért a lány igényt tartana anyja házára), sőt unokája is, aki viszont Párizsból és friss válásától depressziós anyjától menekülne a mindent megengedő nagyihoz. Meg is érkeznek az őszi szünetre, úgy van, hogy a fiú ott tölt néhány napot, de közbeszól a gomba. Lánya az elszenvedett enyhe mérgezést használja fel, hogy hatóságilag eltiltassa fiát a nagyanyjától. Akinek ez fáj. Keserűen panaszkodik barátnőjének, akinek időközben szabadlábra helyezett, és Michelle által házimunkákra felfogadott fia kihallgatja a beszélgetésüket, majd felkeresi a lányt, hogy a lelkére beszéljen. Halálos baleset történik, minek következtében az árván maradt unoka végül szeretett nagymamája gondozásába kerül.
François Ozon a legszívesebben Fassbindernek álcázza magát – a Vízcseppek a forró kövön (1999) és a Peter von Kant (2022) konkrétan is az ellentmondásos német rendező forgatókönyvének, illetve filmjének feldolgozása –, de öltötte már magára Pasolini (A házban, 2012), Almodóvar (Az új barátnő, 2015), Truffaut (Bűnös vagyok, 2023) és ki tudja még, ki mindenki köpönyegét. Nemigen mond újat, mégsem öncélú koppintások ezek, mert az adott stílust újraértelmező nézőpontokat ajánl fel közönségének. Tegyük mérlegre saját, alkalmasint kulturális referenciákon alapuló ítéleteinket, ismerjük fel gondolkodásunk reflexeit.
A rafinált Ozon ezúttal egy bőbeszédű Rohmer-filmnek álcázott Hitchcock-mozit rendez, amelyben semmi sem az, aminek látszik. A jóságos nagyanyó kivénhedt prostituált – unokáját annak osztálytársai világosítják fel, tehát köztudomású a faluban a szégyellnivaló, és mind az anya-lánya ellentét, mind a hallgatólagos kiközösítés magyarázatául szolgáló múlt. Az önkéntes békítőnek beállt börtönviselt fiatalember, akinek Michelle ad kölcsön, hogy kávézót nyithasson, talán nem is békíteni ment (kapucniban, telefonját otthon felejtve) az erkélyről a jelenlétében kizuhanó lányhoz. Nem látjuk, hogy konkrétan mi történik, és a férfi érthető módon már nincs a lakásban, amikor felfedezik az állítólagos balesetet. Csak egy (nem mellesleg várandós) rendőrnőnek üt szöget a fejébe a sok egybeesés.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
