Így vonultak be - Az új fideszes médiabirodalom: a Napi Gazdaság

szerző
Keller-Alánt Ákos
publikálva
2015/23. (06. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Április vége óta a Napi Gazdaság az alakuló új kormányközeli média egyik legfontosabb pillére. A lap huszonnégy éves története idén ősszel véget ér. Volt és jelenlegi újságírókkal, szerkesztőkkel beszélgettünk, hogy kiderítsük, mi történt a lapnál az utolsó időszakban. Hatalomváltások Spédertől a Század­végen át a volt nemzetesek bevonulásáig.

A Világgazdaságból (a „zöld ­újságból”) 1991-ben kivált Napi Gazdaság sokáig szerkesztőségi tulajdonban volt, majd több tulajdonosváltás után az üzletrész fele 2007-ben Spéder Zoltán Közép-európai Média és Kiadó (CEMP) Zrt.-jéhez került (a CEMP-csoport érdekeltsége többek közt az Index, az Inforádió és a Portfolio.hu). A cég másik fele Korányi G. Tamás akkori főszerkesztőnél maradt. A megállapodás értelmében Korányi üzletrészére Spédernek vételi, Korányinak pedig eladási opciója lett. Három év múlva a CEMP újabb 40 százalékot vett át Korányitól, 90 százalékosra növelve tulajdonrészét, a maradék 10 százalékra pedig meghosszabbították a kölcsönös opciókat. 2013-ban, a három év lejárta előtt Spéder lehívta vásárlási előjogát, és amint 100 százalékos tulajdonosa lett a Napi Gazdaság kiadójának, azonnal eladta a többnyire veszteséges nyomtatott újságot, valamint a konferenciaszervező üzletágat a kormányközeli Századvég Gazdaságkutató Zrt.-nek. Megtartotta viszont a számára fontos online felületet (napi.hu), a ceginfo.hu céginformációs rendszert, valamint a nagy presztízsű és anyagi hasznot is hozó 100 leggazdagabb kiadványt.

Ahol üzlet lesz a hírből (2015 májusi konferencia)

Ahol üzlet lesz a hírből (2015 májusi konferencia)

Fotó: MTI

A századvéges átvétel a szakmát és a szerkesztőséget is meglepte. Úgy tudjuk, a vételár 200-300 millió forint körüli összeg lehetett, ám forrásaink szerint igazán komoly összegek nem cseréltek gazdát, a költségek nagyobb részét az átvállalt adósságok tették ki.

A Századvég-korszak

Az, hogy a Századvég vegyen egy gazdasági lapot, állítólag Habony Árpád miniszterelnöki ta­nács­adó ötlete volt, aki szerint nem volt tartható, hogy az összes létező gazdasági orgánum „balliberális” hangvételű legyen. Kapóra jött a jobboldali kötődésű Spéder, aki amúgy is szabadulni akart a nyomtatott újságtól. A Napi Gazdaság kiadó új ügyvezetője Keresztesi Péter, míg főszerkesztője Barcza György, a Századvég Gazdaságkutató vezető elemzője lett. Barcza elismert elemzőként érkezett a laphoz, de semmiféle újság­írói vagy szerkesztői tapasztalattal nem rendelkezett.

Az átvételkor Barczáék azt ígérték, hogy magyar Financial Times lesz a Napi Gazdaságból, ám valódi koncepciója nem volt a Századvégnek. Alapvetően nem is bolygatták meg a szerkesztőséget, egy-két új embert vittek csak magukkal. Nem mondtak fel senkinek, és a többség kivárt: akik ebben az időszakban távoztak, önszántukból hagyták el a Napit – számolt be egybehangzóan több egykori újságíró. Mivel a napi.hu a CEMP-nél maradt, a nulláról kellett egy új online felületet létrehozni, ám e feladattal nem foglalkoztak különösebben a Századvégnél, sokáig egy ingyenes sablont használva futott a napigazdasag.hu.

A Századvég megjelenésével ugyanakkor nem kezdtek ömleni az újságba az állami hirdetések, csak a mindenhol megjelenő rezsicsökkentés-kampányból jutott: úgy tudjuk, a bevételek maximum tíz százaléka folyt be ezekből. Ráadásul ahogyan érezhetővé vált a kormányzati befolyás a Napi Gazdaságnál, többen lemondták az előfizetést, és egyre nehezebbé vált megtartani a nem állami hirdetőket – mondta a Narancsnak egy, a Napinál akkoriban vezető beosztásban dolgozó munkatárs. Úgy tudjuk, konkrét kérések nem érkeztek a szerkesztőséghez a kormánytól vagy a tulajdonostól, „Barczának viszont megfelelési kényszere volt” – fogalmazott a lap egyik munkatársa. Az elvárásokkal mindenki tisztában volt, a szerkesztők, újságírók maguktól alkalmazkodtak a megváltozott viszonyokhoz és alkalmaztak öncenzúrát, ha kellett. A kormányzat közelsége azonban érezhető volt: 2013 októberében arról írt a Napi Gazdaság, hogy Hernádi Zsolt Mol-vezér korrupciós ügye miatt a norvég állami olajalap kiszállhat az olajcégből. Az időzítés azonban nem volt a legszerencsésebb, mert Orbán Viktor épp azokban a napokban állt ki Hernádi mellett, és forrásaink szerint egyáltalán nem örült a cikknek. Az ügy odáig fajult, hogy a Magyar Nemzeti Bank tiltott piacbefolyásolás miatt hárommillió forintra büntette a lapot, a felelős szerkesztő és a cikk szerzője pedig figyelmeztetést kapott Barczától, akinek egyébként a megjelenés előtt nem volt problémája az írással.

A 2014-es választások közeledtével aztán elérkezett a „kérések ideje”, a főszerkesztő pedig egyértelművé tette, hogy nem lehetnek ellenzékben. Ebben az időszakban a szerkesztők belenyúltak egy-egy politikailag kényes cikkbe, és arra is volt példa, hogy egy, a Századvégnek kellemetlen MTI-hír kitételéről is vita volt a szerkesztőségben.

Az első hangosabb botrány a 2014. márciusi Zuschlag János-interjú volt, amelyet Barcza György és G. Fodor Gábor jegyzett. A börtönből frissen szabadult korábbi szocialista politikus ebben az interjúban vádolt meg korrupcióval több MSZP-s vezetőt, és részletezte, hogyan kapott többször is 50 millió forintot nejlonzacskóban a párttól. A kampány finisében publikált szöveg alaposan kiakasztotta a szerkesztőség jó részét, amely nem is tudott a készülő cikkről. Azzal is csak a megjelenés napján szembesültek a munkatársak, hogy Zuschlag „leleplező” könyvét a Napi Gazdaság adja ki. Az interjúkészítés körülményei miatt a lap egyik vezető munkatársa azonnal felmondott, ami után a Századvég előtti lapvezetésből már nem maradt senki az újságnál.

A másik nagyobb visszhangot kiváltó ügy a választások után, tavaly nyáron pattant ki. Ekkor a reklámadó belengetése miatt hirtelen politikussá váló RTL Klub vezetőiről azt írta a Napi Gazdaság, hogy 1,6 milliárd forintot fizetett ki nekik a csatorna. Az összegről azonnal kiderült, hogy téves, és valójában mindössze 1,6 millió forint. Az újság részéről azonban senki nem kért elnézést, előbb nyomda-, később pedig technikai hibára hivatkoztak, majd Barcza György kiadott egy meglehetősen pikírt hangú közleményt, melyben az őt „kioktatókat” kérte számon. Úgy tudjuk azonban, hogy a főszerkesztő belső fórumokon elismerte a hibát. Az RTL-ügy után konszolidálódott a szerkesztőség. Néhány, politikailag érzékeny téma továbbra is tabu volt, és 2-3 hetente is érkezett egy-egy kérés a Századvégtől. Noha a címlap vezető anyagai rendre dübörgő gazdaságról számoltak be, beljebb többnyire korrekt írásokkal lehetett találkozni, és senkinek nem kellett a saját véleményével ellentétes cikket írnia – igaz, a címeken rendszeresen puhítottak a szerkesztők, mint egy volt napis megjegyezte. Több újságíró is arról számolt be a Narancsnak, hogy utóbb már kifejezetten jó hangulat uralkodott a szerkesztőségben – amit aztán Liszkayék felbukkanása rontott el megint.

Maguktól nem adták volna

Idén január közepén világossá vált, hogy az Orbán–Simicska-háború a médiafronton új szakaszba lépett; a miniszterelnök összehívta a jobboldali főszerkesztőket, és közölte velük, a kormány nem támogatja őket tovább. Nem telt bele három hét, és egy sokáig emlékezetes péntek délelőtt „lelki­ismereti okokra” hivatkozva felállt a Simicska-birodalomhoz tartozó Magyar Nemzet, mno.hu, Hír Tv és Lánchíd Rádió vezetősége. Február végén, március elején folyosói pletykákból már tudni lehetett, hogy a Nemzettől kilépett Liszkay Gáborék átveszik a Napi Gazdaságot, ám a tárgyalások sokáig elhúzódtak. Barcza György februárban távozott a Napi Gazdaság éléről, helyét a januárban a Hír Tv-től érkezett Czirják Imre vette át; már akkor sejteni lehetett, hogy csupán átmenetileg. Keresztesi Péter, a kiadó vezetője nem közölte a szerkesztőséggel, mi készül, hivatalosan csak a szerződések áprilisi aláírása után jelentették be a tulajdonosváltást.

Forrásaink egybehangzó véleménye szerint a Századvégnek nem volt sok beleszólása abba, hogy megválik-e a Napi Gazdaságtól. Egyesek szerint már novemberben eldőlt, hogy a Gazdaságkutató nem viheti tovább a lapot. A NAV-vezetők kitiltásáról ugyanis a Napi Gazdaságból szerzett tudomást a nyilvánosság. Az eredetileg megelőző csapásnak szánt kiszivárogtatás azonban visszafelé sült el, és ezzel megpecsételődött a Napi sorsa is. Az minden­esetre tény, hogy az ügy kipattanása óta új tulajdonosa van a Századvég Gazdaságkutatónak (az alapító Heim Péter februárban Szalay-Bobrovniczky Kristófnak adta el a tulajdonrészét). A korábbi igazgatóságból – és a Napi Gazdaság főszerkesztői székéből – Barcza György az Államadósságkezelő Központhoz ment, a vezérigazgató Siba Ignác pedig május közepén mondott le, állítólag azért, mert nélküle született döntés a Napi Gazdaság eladásáról.

Többek szerint egyszerűen szükség volt egy már meglévő napilapra az új médiabirodalom kiépítéséhez, hiszen időbe telik a nulláról elindítani egy lapot. Több forrásunk szerint is „egyforintos” áron cserélt gazdát a Napi Gazdaság. Arra is fölhívták a figyelmünket, hogy az állami hirdetéseket kiosztó Nemzeti Kommunikációs Hivatal csak olyan médiumokban hirdethet, amelyek már május elseje előtt is léteztek.

Csoport az ablak alatt

Míg a századvéges átvételre az összes forrásunk inkább pozitívan emlékszik vissza, Liszkayék bevonulása kifejezetten ellenségesre sikerült a beszámolók szerint. Keresztesi Gábor egy pénteki napon értesítette a szerkesztőség munkatársait, hogy hétfőn rendkívüli értekezletet tart. Miután az újságírók összegyűltek, arra lettek figyelmesek, hogy egy nagyjából tizenöt fős társaság gyülekezik az ablak alatt, majd vonul be a szerkesztőségbe.

Lóczi János, Liszkay Gábor, Bábszki-Takács Zoltán, Czirják Imre

Lóczi János, Liszkay Gábor, Bábszki-Takács Zoltán, Czirják Imre

Fotó: Székelyhidi Balázs / Magyar Nemzet

Czirják vezette be a főleg volt Magyar Nemzet-esekből álló társaságot, Szalay-Bobrovniczky beszélt röviden, majd átadta a szót Liszkaynak. Az új tulajdonos ekkor közölte, hogy közéleti lappá alakítják a Napit, és bemutatta az új főszerkesztőt, Csermely Pétert, a Nemzet volt főszerkesztő-helyettesét.

Noha Liszkay Gábor eleinte mindenkit megnyugtatott, hogy minden rendben lesz, az optimista hangulat hamar elillant. Az értekezlet után a volt nemzetesek azonnal éreztették, hogy ki van helyzetben, arra is volt példa, hogy elküldték helyükről a régi újságírókat, mondván, „mától én ülök itt” – számolt be egy szemtanú. Liszkayék nem csak újságírókat, technikai személyzetet is hoztak magukkal, úgy tudjuk, nem mindenki teljesen önként állt fel a Magyar Nemzettől. Az új tördelők azonnal munkához láttak, pen­drive-on vitték magukkal a lap új layoutját. A korábbi vezető tördelő és olvasószerkesztő az új impresszumból tudta meg, hogy megfosztották őket a pozíciójuktól; a főmunkatársak neve is eltűnt. Ezeket látva a 30 újságíró fele felmondott, voltak, akik a Magyar Nemzethez mentek, mások gazdasági lapoknál találtak helyet, de olyanról is hallottunk, aki elhagyta az újságírói pályát. Az új vezetőség ígéretével ellentétben két kirúgásra is sor került. Az egyik munkatársat még az első napokban behívatta magához Csermely, majd megkérdezte, szeretne-e maradni a megváltozott felállás mellett is. „Igen”, hangzott a válasz, mire a főszerkesztő közölte, hogy ő viszont ezt nem szeretné. Egy másik, nyugdíj előtt álló rovatvezetővel egyből közölték, hogy megválnának tőle, és rövidebb tárgyalás után vele is aláíratták a felmondást. (Ez utóbbiból per is lehet, hiszen védett korban lévő személynek nem lehet felmondani.) Többek egybehangzó véleménye szerint azért váltak meg kettejüktől, mert korábban kritizálták Czirják főszerkesztői tevékenységét, aki egyébként az új felállásban főszerkesztő-helyettes lett.

A távozások ellenére a szerkesztőség létszáma legalább megkétszereződött, sok a párhuzamosság nem csupán az újságíróknál, de a technikai személyzetnél is. A szerkesztőség néhány munkatársa úgy érzi, hogy az új vezetés megpróbálja ellehetetleníteni azokat, akiktől meg akar szabadulni, és arra vár, hogy a dolgozó mondjon fel. Éppen ezért többen arra számítanak, hogy a távozásoknak lesz egy második hulláma. A munka is kevesebb, mivel az oldalszám nem, csak az újságírók száma nőtt. Azt is rosszul viselik a munkatársak, hogy az új főszerkesztő egyik első intézkedésével megszüntette a rendszeres lapértékelő értekezletet, így nem maradt tér nyílt vitára a szerkesztőségen belül. Az új munkatársak – akik között a Népszabadságtól érkezett újságíró is akad – viszont lelkesek, és nagy lendülettel vetették bele magukat a munkába.

A pénz nem akadály

A 2008-as gazdasági válság nehéz helyzetbe hozta a prémium árazású gazdasági napilapot, főleg a különadók 2010-es bevezetése után maradoztak el a hirdetők. Spéderéknek, majd a Századvégnek kisebb leépítésekkel, néha ­fizetéscsökkentéssel azonban sikerült a nullszaldó környékén tartani a lapot, amiben komoly szerepe volt a különösen jól jövedelmező Napi Gazdaság-konferen­ciáknak. 2013-ban 110 milliós veszteséget könyvelt el a Napi Gazdaság Kft., de ezt főként a szétválás miatti leírások okozták, és ez gyakorlatilag beleszámított a vételárba. A Századvég a várakozásokkal ellentétben nem öntötte a pénzt a lapba, de úgy tudni, hogy 2014-re a bevételek 25 százalékos növekedésével nagyjából ismét nullszaldós lett a Napi. Ez 600 millió forintos bevételt jelent, és azt, hogy már csak idén kellett volna pluszpénzt betenni a tulajdonosnak. A korábban működő üzleti modell most minden bizonnyal változik. Eddig nagyjából úgy működött a lap, hogy az eladott példányokból fizették a nyomdaköltséget, a fizetéseket a hirdetések fedezték. A szerkesztőség felduzzasztásával azonban a bérköltség majd’ a duplájára nőtt, miközben a korábbi 340 forintról 180-ra csökkent a lap utcai ára – igaz, a közéleti lapok rendszerint olcsóbbak, mind a gazdasági újságok. Iparági forrásaink és saját számításaink szerint a jelenlegi bevételek mellett az új struktúra havonta 15–25 milliós mínuszt jelent, ami az első évben akkor is 200–300 millió forintos kiadás, ha Liszkay valóban egy forintért jutott hozzá a Napi Gazdasághoz.

Ősztől várhatóan több lesz az állami hirdetés az újságban, de úgy tűnik, a pénz már most sem akadály. A Magyar Nemzet-es újságírók a szerződésük szerint ugyanis nem vállalhattak volna munkát a konkurenciánál. Ha ez mégis megtörténik, legalább félévi bérüket kötelesek megfizetni korábbi munkaadójuknak. Úgy tudjuk, Liszkayék biztosították az átigazolókat, hogy ezt kifizetik helyettük. A bővülés miatt költözni is kellett, az 500 négyzetméteres óbudai iroda helyett most a Lurdy Házban az 1500 négyzetméteres volt Malév-irodát bérli a változó napilap.

A Napi Gazdaság nem auditálta példányszámait a Matesznél, csak olvasottságot mértek hiva­talosan. 2005-ben még napi 10 ezer darabot adtak el az újságból, ez a válság után nagyjából a felé­re csökkent, majd a századvéges átvétel és az érezhetővé vált kormányzati befolyás következtében 3600–4000 közé állt be az értékesített példányszám. Egy tisztán gazdasági napilapnál egyébként ez nem feltétlenül rossz eredmény, hiszen így is eljut a döntéshozókhoz, cégvezetőkhöz. A mos­­­tani váltás után ez a szám egyelőre nem változott érdemben, bár a céges előfizetéseket – és a Napi Gazdaságnál ez a jellemző – csak ősszel szokták megújítani.

A Nemzet ellen

Többen arról beszéltek a Narancsnak, hogy a Fidesz már korábban eldöntötte: az új média­birodalom kiépítésével párhuzamosan nincs szükségük a Magyar Nemzetre, ezért megpróbálják bedönteni, de legalábbis minél nagyobbat ütni rajta. Erre utal, hogy a vezetők egyszerre álltak fel, és valóban feltűnő kampányt folytatott a Magyar Nemzet ellen a közvetlenül a Fidesz által támogatott Pesti Srácok vagy a Célpont stábja. A köztévénél a Lomnici Zoltán kiretusálásába belebukott Élő Gábor a Magyar Nemzet Online-tól érkezett a Napi Gazdaság portáljához főszerkesztőnek. Már e minőségében próbált átcsábítani új­ság­írókat és technikai személyzetet is a Nemzettől. Úgy tudjuk, volt olyan újságíró, aki, miután Élőnek nemet mondott, az MTVA-tól is kapott több mint versenyképes ajánlatot. A Narancsnak Magyar Nemzet-előfizetők arról számoltak be, hogy levélben ajánlották figyelmükbe a Napi Gazdaság-előfizetést. Azt, hogy hogyan került a nevük és címük az új szerkesztőség birtokába, pontosan nem tudni, sejtésünk persze lehet erről.

Beszélgetéseink során többen állították, hogy Liszkay Gábornak személyes ügye lett a Nemzet elleni küzdelem, ám nem egyértelmű, mikor veszett össze Simicskával. Tavaly nyáron még Liszkay vezényelte azt a leépítést a Magyar Nemzetnél, melynek során több orbánistának tartott munkatársától vált meg a lap. A Napi Gazdaság mostani főszerkesztője pedig tavaly még a Nemzet hasáb­jain követelte a Németh Lászlónét váltó Seszták Miklós fejlesztési miniszter lemondását, valamint a reklámadóról azt írta, hogy „a kétharmad most valóban rá akar lépni a sajtószabadság torkára”. Ráadásul Csermely Péter felesége, Farkas Adrienne jelenleg is a Magyar Nemzet hétvégi mellékleténél dolgozik.

Balra Liszkay, mögötte Csermely

Daliás idők: balra Liszkay, mögötte Csermely

Fotó: Németh Dániel

Az mindenesetre egyértelműen látszik, hogy a Napi Gazdaság a Magyar Nemzet vetélytársa kíván lenni. A két lap tördelése és felosztása hasonló, a Napi Gazdaság új árát és előfizetési díjait is úgy lőtték be, hogy picivel olcsóbb legyen a Nemzetnél. Pedig például a nyomdaköltségek nyilván magasabbak, hiszen a Napi Gazdaságot színesben nyomják. Az újságban már április végétől megjelent a belföldi és a külföldi rovat, és Liszkay az első lapszámban egyértelművé tette, hogy kormánypárti lapot készítenek. Az is látványos változás, ahogyan a korábban a Magyar Nemzethez befutó exkluzív ügyészségi és rendőrségi információkat immár a Napiban kell keresni, továbbá a kormánypárti politikusok előszeretettel adnak interjút a lapnak. Volt olyan újságíró, aki a témája mellé mindössze annyi szerkesztőségi utasítást kapott, hogy „írd meg magyarnemzetesen”. Hogy ez mit jelent, a véleményrovatból tűnik ki leginkább, amikor „homosze­xuális propagandáról” olvasunk, vagy megtudhatjuk, hogy az Európai Parlament nem más, mint „állatkerti majomház”. A napigazdasag.hu viszont vergődik, úgy tudjuk, egy-két ember dolgozik csak az online felületen, és a nagy dobásnak szánt – a hírtévés Célpont elnevezés helyett most C-pontként futó – „oknyomozó” videosorozat legnagyobb húzása eddig az volt, hogy Kocsis Máté VIII. kerületi polgármester a kamerájuk előtt jelentette ki: „Nem vagyok buzeráns.”

Júniustól lesz kultúr- és sportrovat, és szombatonként is megjelenik a Napi Gazdaság. Az átalakulás nyár végére lesz teljes, addigra a mostani 16 helyett 20 oldalon jön ki az újság – és új néven. A névváltoztatással állítólag a futó reklám- és partneri szerződések miatt kell szeptemberig várni. A névről még nincs végleges döntés, de „olyan név lesz, amely az olvasótábornak pozitív üzenetet hordoz, és a szerkesztőség szándékait is kifejezi” – fogalmazott a Narancsnak a döntésekre rálátó forrásunk. A folyamat vé­gére reklámkampánnyal erősítenek rá, hiszen az átalakulással megváltozott a célközönség is.
A napilap mellett az online felület is megújul, ám a közéleti portál szeptemberre még biztos nem lesz készen. Azt, hogy Liszkayék oldala mennyiben lesz konkurenciája a Habony-féle via.hu-nak, nem tudni.

Habony Árpád színre lép

A Napi Gazdaság mellett az új kormánybarát médiabirodalom az átalakult közmédiából, valamint a Habony Árpád és Győri Tibor (az előző ciklusban a Miniszterelnökség jogi ügyekért felelős államtitkára) tulajdonába tartozó Modern Media Groupból (MMG) áll. A Heti Válasz úgy tudja, az MMG alaptőkéje 144 millió forint, amelyet a két tulajdonos teremtett elő. Az MMG-hez tartozik a hamarosan elinduló közéleti véleményportál, a via.hu és a becsődölt Helyi Téma helyét átvevő ingyenes hetilap, a Lokál, valamint online verziója, a lokal.hu. A félmilliós példányszámban terjesztett félbulvár lap első száma kevés politikával és sok celebbel már május végén megjelent. A Lokál főszerkesztője a Napi Gazdaságtól távozó Leitner Attila, vezérigazgatója a szintén napis Keresztesi Péter. Az MMG székhelye az a Perc utcai iroda, ahonnan pár hete költözött el a Napi Gazdaság. Egy ideig egy irodában dolgozott a Lokál és a Napi Gazdaság szerkesztősége, úgy tudjuk, a helyhiány miatt a Habony-féle bulvárlap első száma a szerkesztőségi konyhaasztalon készült.

Forrásaink szerint Orbán Viktor személyesen felügyeli az új médiabirodalom létrehozását, amelynek ősszel már teljes gőzzel működnie kell. Állítólag a Heti Válaszra is szemet vetettek Habonyék, a hetilapért egymilliárd forintot adott volna Andy Vajna, de Simicska nem vált meg az általa amúgy nem különösebben kedvelt újságtól.

A Magyar Nemzetnél elkezdtek újságot írni

A Magyar Nemzet év eleji 36 ezres példányszáma visszaesett február óta. Kétezren lemondták az előfizetésüket, és nagyjából ennyivel csökkent az árusoknál értékesített darabszám is; ez 11 százalékos csökkenés három hónap alatt. A tízmillió forintos össznyereménnyel felturbózott előfizetői akció sem volt sikeres, mindössze 60-70-en fizettek elő a Nemzetre, de többen abban bíznak, hogy a most elvesztett olvasók egy része visszatér.

Noha a Liszkayék által hangoztatott 180 fokos fordulat nem következett be a Magyar Nemzetnél – azaz a lap nem támadja sem Orbán Viktort, sem a családját –, a tartalmi és minőségi változás szembetűnő. Az újság megmaradt jobboldali lapnak, de immáron megjelenik a kormánykritika, és a lap korrekt képet ad az ország helyzetéről, olyan eseményekről is olvashatunk beszámolókat, melyekről korábban hallgatott. Jelenleg csupán az a tulajdonosi kérés, hogy próbáljanak mindkét politikai oldaltól egyenlő távolságot tartani, amúgy teljes az újságírói szabadság. Ezt óriási felszabadulásként élik meg a szerkesztőségben, hiszen év elejéig gyakorlatilag napi szintű egyeztetés volt a lapvezetés, illetve Kocsis Máté és Kubatov Gábor között. Hosszú évek után jó hangulat uralkodik a szerkesztőségben, de többen attól tartanak, ez a felállás gyorsan megváltozhat, ha ősszel felpörögnek az események. Vannak optimisták is, akik bíznak a tulajdonosban: „Ha Simicska üzenni akar, azt megteheti bármelyik újságjában, nem kell a Magyar Nemzet szerkesztőségéhez fordulnia. Lajos jól fizet, a Nemzet pedig a szívügye.”

szerző
Keller-Alánt Ákos
publikálva
2015/23. (06. 04.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:
  1. 1
    Juliusz
    2015. június 22., hétfő 09:57
    Napi Gazság

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra