Lehet elég kőolaj - akkor is, ha megint elakad a Barátság

Gazdaság

Magyarország kormánya kizárólag Oroszországot tartja megbízható partnernek kőolajszállítás tekintetében, holott a horvát kőolaj-kapacitás nagyban segíthetne az orosz függőség megszüntetésében.

Az ezidáig utolsó (augusztus 22-i), egy Brjanszk melletti olajátemelő állomásra mért ukrán dróncsapás után Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a magyar kormány nevében nemes egyszerűséggel kitiltotta a támadást végrehajtó ukrán katonai egység magyar származású parancsnokát (Robert „Magyar” Brovdi, az Ukrán Pilóta Nélküli Rendszerek Parancsnokságának vezetője) Magyarország és a schengeni övezet területéről – amit csütörtök reggel közzétett videójában jelentett be. Ennél is meghökkentőbb volt a kitiltást indokló érvelés, amely szerint a Barátság kőolajvezeték elleni legutóbbi támadás annyira súlyos volt, és a helyreállítási munka annyi ideig tartott, hogy Magyarországnak majdnem hozzá kellett nyúlnia a vészhelyzeti tartalékához. Szijjártó szerint a vezeték elleni támadásokkal Ukrajna több kárt okoz Magyarországnak, mint Oroszországnak. Arról is beszélt a miniszter, hogy ezek a támadások sértik Magyarország szuverenitását, ezért nem maradhatnak következmények nélkül – de ezek már a magyar kormány kampánycélú keménykedésének részét képezik. Mondhatnánk azt is, hogy mondhat a miniszter, amit csak akar, eddigi tevékenysége alapján nem úgy tűnik, hogy az éppen az energiabiztonság lenne a szakterülete. Szijjártó egyébként pénteken a fideszes Tranzit Fesztiválon már egyenesen benzinhiánnyal riogatott.

Szerdán Hernádi Zsolt a kőolajbehozatalban és feldolgozásban/finomításban minimum domináns helyzetű Mol Zrt. elnök-vezérigazgatója is megszólalt: eredetileg a kormányszócső Mandinernek, majd szavait a jóval olvasottabb kormányszócső Index erősítette fel. A lap már eleve úgy harangozta be Hernádi nyilatkozatát, hogy „Eddig tűrt Hernádi Zsolt, most elmondta, mi vár Magyarországra, ha leáll a Barátság kőolajvezeték.” Nos, előre bocsátva: Hernádi szerint semmi jó. Mindenekelőtt azzal indított, hogy tíz nap alatt háromszor is célzott találatot kapott a vezetékrendszer oroszországi szakasza: az első kettő csak néhány napos fennakadást okozott, ezeket kisebb karbantartással meg lehetett oldani. A mostanit azonban már nem – fűzte hozzá Hernádi egy szép szerdai napon, hogy másnap (augusztus 28., csütörtök) el is induljon a Barátságon az olaj; ezek szerint ez sem volt helyrehozhatatlan. Hernádi már ekkor korlátozott kapacitású újraindításról beszélt – egyelőre kívülről megállapíthatatlan, milyen kapacitáson működik a vezeték. A fenyegetés Hernádi érvelése szerint nemcsak Magyarországot, hanem Szlovákiát is közvetlenül érinti, elvégre e két közép-európai országnak az egyik legfontosabb energiaellátásáról gondoskodik. Márpedig ha e két ország ellátásáért felelős finomító kiesik, vagy a kapacitását korlátozni kell, akkor elindul egy láncreakció, és azt – legalábbis Hernádi szerint – egész Közép-Európa meg fogja érezni. (Péntek reggeli hír volt, hogy Szlovákia felé újraindult a kőolajszállítás.)

Maradva a disztópikus hangulatnál, a Mol-vezér azt is végigvette, hogy mi történne teljes leállás esetén: az első napokban a meglévő üzemi tartalékokból lehet fedezni az igényeket, de ezt követően a stratégiai készletekhez kell nyúlni (laikusok számára mindenesetre megnyugtató, hogy a cég rendelkezik tartalékokkal – de ez az olajszakmában természetes, pláne ilyen regionális szituációban). Márpedig, ha ezekhez nyúl a cég, azt az Adria-vezetéken keresztül beszerzett kőolajjal lehet pótolni, azonban Hernádi szerint csupán jóval magasabb áron, mivel a horvátok megemelték az árat, amint kitört a háború, mégpedig rögvest duplájára emelték a tranzitköltséget.

Csak megjegyeznénk, hogy akármennyivel is emelték meg a tranzitköltséget a horvátok, az ukránok ennél is többet kérnek.

Ráadásul amennyiben jobban kihasználnánk az Adriai-vezetéket, ami korántsem pörög most teljes kapacitáson, ezzel együtt csökkenne (fajlagosan biztosan) a tranzitköltség is. De a vezérigazgató nem állt meg ezen a ponton, és rögvest a Barátság kőolajvezeték teljes leállásának drámai következményit boncolgatta: közben megosztotta ama meggyőződését is, hogy ha a vezeték leáll, akkor nagyon nagy valószínűséggel soha nem fog újraindulni. Aminek vannak fizikai okai is, legalábbis Hernádi szerint jó párhuzam a használaton kívüli lakás vagy ház, aminek sokkal gyorsabban kezd el romlani az állaga.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.