Lehet elég kőolaj - akkor is, ha megint elakad a Barátság

Gazdaság

Magyarország kormánya kizárólag Oroszországot tartja megbízható partnernek kőolajszállítás tekintetében, holott a horvát kőolaj-kapacitás nagyban segíthetne az orosz függőség megszüntetésében.

Az ezidáig utolsó (augusztus 22-i), egy Brjanszk melletti olajátemelő állomásra mért ukrán dróncsapás után Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter a magyar kormány nevében nemes egyszerűséggel kitiltotta a támadást végrehajtó ukrán katonai egység magyar származású parancsnokát (Robert „Magyar” Brovdi, az Ukrán Pilóta Nélküli Rendszerek Parancsnokságának vezetője) Magyarország és a schengeni övezet területéről – amit csütörtök reggel közzétett videójában jelentett be. Ennél is meghökkentőbb volt a kitiltást indokló érvelés, amely szerint a Barátság kőolajvezeték elleni legutóbbi támadás annyira súlyos volt, és a helyreállítási munka annyi ideig tartott, hogy Magyarországnak majdnem hozzá kellett nyúlnia a vészhelyzeti tartalékához. Szijjártó szerint a vezeték elleni támadásokkal Ukrajna több kárt okoz Magyarországnak, mint Oroszországnak. Arról is beszélt a miniszter, hogy ezek a támadások sértik Magyarország szuverenitását, ezért nem maradhatnak következmények nélkül – de ezek már a magyar kormány kampánycélú keménykedésének részét képezik. Mondhatnánk azt is, hogy mondhat a miniszter, amit csak akar, eddigi tevékenysége alapján nem úgy tűnik, hogy az éppen az energiabiztonság lenne a szakterülete. Szijjártó egyébként pénteken a fideszes Tranzit Fesztiválon már egyenesen benzinhiánnyal riogatott.

Szerdán Hernádi Zsolt a kőolajbehozatalban és feldolgozásban/finomításban minimum domináns helyzetű Mol Zrt. elnök-vezérigazgatója is megszólalt: eredetileg a kormányszócső Mandinernek, majd szavait a jóval olvasottabb kormányszócső Index erősítette fel. A lap már eleve úgy harangozta be Hernádi nyilatkozatát, hogy „Eddig tűrt Hernádi Zsolt, most elmondta, mi vár Magyarországra, ha leáll a Barátság kőolajvezeték.” Nos, előre bocsátva: Hernádi szerint semmi jó. Mindenekelőtt azzal indított, hogy tíz nap alatt háromszor is célzott találatot kapott a vezetékrendszer oroszországi szakasza: az első kettő csak néhány napos fennakadást okozott, ezeket kisebb karbantartással meg lehetett oldani. A mostanit azonban már nem – fűzte hozzá Hernádi egy szép szerdai napon, hogy másnap (augusztus 28., csütörtök) el is induljon a Barátságon az olaj; ezek szerint ez sem volt helyrehozhatatlan. Hernádi már ekkor korlátozott kapacitású újraindításról beszélt – egyelőre kívülről megállapíthatatlan, milyen kapacitáson működik a vezeték. A fenyegetés Hernádi érvelése szerint nemcsak Magyarországot, hanem Szlovákiát is közvetlenül érinti, elvégre e két közép-európai országnak az egyik legfontosabb energiaellátásáról gondoskodik. Márpedig ha e két ország ellátásáért felelős finomító kiesik, vagy a kapacitását korlátozni kell, akkor elindul egy láncreakció, és azt – legalábbis Hernádi szerint – egész Közép-Európa meg fogja érezni. (Péntek reggeli hír volt, hogy Szlovákia felé újraindult a kőolajszállítás.)

Maradva a disztópikus hangulatnál, a Mol-vezér azt is végigvette, hogy mi történne teljes leállás esetén: az első napokban a meglévő üzemi tartalékokból lehet fedezni az igényeket, de ezt követően a stratégiai készletekhez kell nyúlni (laikusok számára mindenesetre megnyugtató, hogy a cég rendelkezik tartalékokkal – de ez az olajszakmában természetes, pláne ilyen regionális szituációban). Márpedig, ha ezekhez nyúl a cég, azt az Adria-vezetéken keresztül beszerzett kőolajjal lehet pótolni, azonban Hernádi szerint csupán jóval magasabb áron, mivel a horvátok megemelték az árat, amint kitört a háború, mégpedig rögvest duplájára emelték a tranzitköltséget.

Csak megjegyeznénk, hogy akármennyivel is emelték meg a tranzitköltséget a horvátok, az ukránok ennél is többet kérnek.

Ráadásul amennyiben jobban kihasználnánk az Adriai-vezetéket, ami korántsem pörög most teljes kapacitáson, ezzel együtt csökkenne (fajlagosan biztosan) a tranzitköltség is. De a vezérigazgató nem állt meg ezen a ponton, és rögvest a Barátság kőolajvezeték teljes leállásának drámai következményit boncolgatta: közben megosztotta ama meggyőződését is, hogy ha a vezeték leáll, akkor nagyon nagy valószínűséggel soha nem fog újraindulni. Aminek vannak fizikai okai is, legalábbis Hernádi szerint jó párhuzam a használaton kívüli lakás vagy ház, aminek sokkal gyorsabban kezd el romlani az állaga.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.