Szabó György, a Trafó alapítója: Egy dolog érdekelt, az innováció

Interaktív

A szakember 1998-tól 2018-ig vezette az általa alapított Trafó Kortárs Művészetek Házát. A kulturális központ története mellett a legsikeresebb, legemlékezetesebb produkciókról és a finanszírozás kérdéséről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Hogyan kezdődött a Trafó története?

Szabó György: A PeCsában voltam művészeti vezető, de ott nem voltak próbatermek, úgyhogy eredetileg próbatermet kerestem. 1992-ben a főváros megvette a Trafó épületét, 1993-tól ennek a termeit adtam ki, hol ingyen, hol üzleti alapon. A holland kormány biztosított számunkra három év működési költséget, így egyre több magyar együttes kapott lehetőséget itt próbálni, főleg a táncművészek, hogy fejlődjön a szakma. Az én alapítványom, a ma is működő Műhely Alapítvány elsősorban közösséget akart építeni.

MN: Mikor kezdtél előadásokat is tartani a Trafóban?

SzGy: Az előadások először a PeCsában voltak – ma is van a Trafó falán olyan plakát, amin az áll, hogy „Trafó a PeCsában”, amit senki nem értett, de a nevet bevezette. 1998-ban volt a hivatalos megnyitó, óriási érdeklődés mellett.

MN: Hogyan alakult át az épület?

SzGy: Kellett csinálnunk egy látványos makett tervet, hogy meggyőzzük a fővárost – ez sikerült, a makett máig meg is van. Schnell Judit, aki maga is táncos volt, tehát értette a feladatot, Gaskó Mátyással együtt elkészítette a terveket. Az épülethez csak annyira nyúltunk hozzá, amennyire az feltétlenül szükséges volt. Két dolog volt a legnehezebb: a lépcsőház, mert nagyon sok szempontnak kellett megfelelnie, és a tribün, ahol a közönség ül; azt szétszedhetőre terveztük és kezdetben gyakran szét is szedtük. A Trafóra nagyon jellemző világítást tartó fémszerkezet viszont nem sikerült jól, veszélyes lett, így újra kellett hegeszteni az egészet. Viszont a megerősítésnek köszönhetően végül olyan erős lett, hogy lehetőséget teremtett az újcirkuszi előadások számára is – ahol nagyon fontos a felfüggesztés –, így jöhetett el például a Cirkus Cirkör is. A befogadótér ma 300, a koncerteken 450 fős. Az épület kívülről ugyanígy nézett ki, csak volt a sarkon egy kis ház, ami a rendszerváltás emblematikus helyévé vált (később sajnos el kellett bontani): Demszky Gábor innen készítette elhíresült fényképsorozatát, amin Kőszeg Ferencet a rendőrök üldözik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.