Szabó György, a Trafó alapítója: Egy dolog érdekelt, az innováció

Interaktív

A szakember 1998-tól 2018-ig vezette az általa alapított Trafó Kortárs Művészetek Házát. A kulturális központ története mellett a legsikeresebb, legemlékezetesebb produkciókról és a finanszírozás kérdéséről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Hogyan kezdődött a Trafó története?

Szabó György: A PeCsában voltam művészeti vezető, de ott nem voltak próbatermek, úgyhogy eredetileg próbatermet kerestem. 1992-ben a főváros megvette a Trafó épületét, 1993-tól ennek a termeit adtam ki, hol ingyen, hol üzleti alapon. A holland kormány biztosított számunkra három év működési költséget, így egyre több magyar együttes kapott lehetőséget itt próbálni, főleg a táncművészek, hogy fejlődjön a szakma. Az én alapítványom, a ma is működő Műhely Alapítvány elsősorban közösséget akart építeni.

MN: Mikor kezdtél előadásokat is tartani a Trafóban?

SzGy: Az előadások először a PeCsában voltak – ma is van a Trafó falán olyan plakát, amin az áll, hogy „Trafó a PeCsában”, amit senki nem értett, de a nevet bevezette. 1998-ban volt a hivatalos megnyitó, óriási érdeklődés mellett.

MN: Hogyan alakult át az épület?

SzGy: Kellett csinálnunk egy látványos makett tervet, hogy meggyőzzük a fővárost – ez sikerült, a makett máig meg is van. Schnell Judit, aki maga is táncos volt, tehát értette a feladatot, Gaskó Mátyással együtt elkészítette a terveket. Az épülethez csak annyira nyúltunk hozzá, amennyire az feltétlenül szükséges volt. Két dolog volt a legnehezebb: a lépcsőház, mert nagyon sok szempontnak kellett megfelelnie, és a tribün, ahol a közönség ül; azt szétszedhetőre terveztük és kezdetben gyakran szét is szedtük. A Trafóra nagyon jellemző világítást tartó fémszerkezet viszont nem sikerült jól, veszélyes lett, így újra kellett hegeszteni az egészet. Viszont a megerősítésnek köszönhetően végül olyan erős lett, hogy lehetőséget teremtett az újcirkuszi előadások számára is – ahol nagyon fontos a felfüggesztés –, így jöhetett el például a Cirkus Cirkör is. A befogadótér ma 300, a koncerteken 450 fős. Az épület kívülről ugyanígy nézett ki, csak volt a sarkon egy kis ház, ami a rendszerváltás emblematikus helyévé vált (később sajnos el kellett bontani): Demszky Gábor innen készítette elhíresült fényképsorozatát, amin Kőszeg Ferencet a rendőrök üldözik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?