Szabó György, a Trafó alapítója: Egy dolog érdekelt, az innováció

Interaktív

A szakember 1998-tól 2018-ig vezette az általa alapított Trafó Kortárs Művészetek Házát. A kulturális központ története mellett a legsikeresebb, legemlékezetesebb produkciókról és a finanszírozás kérdéséről is beszélgettünk.

Magyar Narancs: Hogyan kezdődött a Trafó története?

Szabó György: A PeCsában voltam művészeti vezető, de ott nem voltak próbatermek, úgyhogy eredetileg próbatermet kerestem. 1992-ben a főváros megvette a Trafó épületét, 1993-tól ennek a termeit adtam ki, hol ingyen, hol üzleti alapon. A holland kormány biztosított számunkra három év működési költséget, így egyre több magyar együttes kapott lehetőséget itt próbálni, főleg a táncművészek, hogy fejlődjön a szakma. Az én alapítványom, a ma is működő Műhely Alapítvány elsősorban közösséget akart építeni.

MN: Mikor kezdtél előadásokat is tartani a Trafóban?

SzGy: Az előadások először a PeCsában voltak – ma is van a Trafó falán olyan plakát, amin az áll, hogy „Trafó a PeCsában”, amit senki nem értett, de a nevet bevezette. 1998-ban volt a hivatalos megnyitó, óriási érdeklődés mellett.

MN: Hogyan alakult át az épület?

SzGy: Kellett csinálnunk egy látványos makett tervet, hogy meggyőzzük a fővárost – ez sikerült, a makett máig meg is van. Schnell Judit, aki maga is táncos volt, tehát értette a feladatot, Gaskó Mátyással együtt elkészítette a terveket. Az épülethez csak annyira nyúltunk hozzá, amennyire az feltétlenül szükséges volt. Két dolog volt a legnehezebb: a lépcsőház, mert nagyon sok szempontnak kellett megfelelnie, és a tribün, ahol a közönség ül; azt szétszedhetőre terveztük és kezdetben gyakran szét is szedtük. A Trafóra nagyon jellemző világítást tartó fémszerkezet viszont nem sikerült jól, veszélyes lett, így újra kellett hegeszteni az egészet. Viszont a megerősítésnek köszönhetően végül olyan erős lett, hogy lehetőséget teremtett az újcirkuszi előadások számára is – ahol nagyon fontos a felfüggesztés –, így jöhetett el például a Cirkus Cirkör is. A befogadótér ma 300, a koncerteken 450 fős. Az épület kívülről ugyanígy nézett ki, csak volt a sarkon egy kis ház, ami a rendszerváltás emblematikus helyévé vált (később sajnos el kellett bontani): Demszky Gábor innen készítette elhíresült fényképsorozatát, amin Kőszeg Ferencet a rendőrök üldözik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.