Nincs már rá szükségük? – Miért adta fel az MSZP a Népszabadságot?

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2015. június 24.

Belpol

Az MSZP kiszállt a Népszabadságból, s lábra kaptak a pletykák, hogy jobboldali kézbe kerülhet a legnagyobb példányszámú politikai napilap. Nyomtatott kiadásunk utánajárt.

Június elején jött a hír, hogy az MSZP pártalapítványa, a Szabad Sajtó Alapítvány eladta a Népszabadság Zrt-ben lévő 27,65 százalékos részesedését a Mediaworksnek. A bejelentés nem volt váratlan, hiszen legkésőbb tavasz óta tudni lehetett a felek közötti tárgyalásról. Bennfentes forrásaink szerint az egyre nehezebb helyzetbe kerülő MSZP egyszerűen pénzt akart kivenni a 2008-ig nyereséges lapból, ám Mesterházy Attila a párt elnökeként – attól is tartva, hogy a lap irányvonala változhat – ragaszkodott a tulajdonrészhez. „Az eladás évek óta érlelődött, a Népszabadság Zrt. veszteségeit nem tudta fedezni az alapítvány – mondta a Narancsnak Kránitz László, a Szabad Sajtó Alapítvány elnöke. – A Ringier 2012-ben már tett egy vételi ajánlatot az alapítványnak. Azt akkor el is fogadtuk, de a svájciak az utolsó pillanatban meggondolták magukat, így az üzlet akkor nem jött létre. Amikor a Mediaworks tavaly év végén vételi szándékával megkereste az alapítványt, hosszas mérlegelés után igent mondtunk”. A vételárat firtató kérdésünkre Kránitz mindössze annyit válaszolt, hogy „tisztességes piaci árat” kaptak a tulajdonrészért. A Narancs más forrásokból úgy értesült, hogy 90-100 millió forint körüli összegről lehet szó.

A Mediaworks tehát 99,88 százalékos tulajdonosa lett a Népszabadság Zrt.-nek (0,12 százalék szerkesztőségi közös tulajdonban van), mivel a Szabad Sajtó Alapítvánnyal egy időben a lap volt és jelenlegi munkatársait tömörítő Népszabadság Egyesület is megvált 1,42 százalékos tulajdonrészétől. Kelen Károly, az egyesület elnöke a Narancsnak szintén anyagi okokkal indokolta az eladást; annyit mondott, hogy „piaci ár feletti összeget” kaptak a részvényekért.

Valószínűleg az alapítvány is, az egyesület is jól járt azzal, hogy egyáltalán kaptak valamit a részvényeikért, hisz a veszteségek miatt szükségessé váló tőkeemelésből nem tudták volna kivenni a részüket, így az üzletrészük teljesen elértéktelenedett volna.

Ma már a Népszabadság Zrt-nek nem sok köze van magához a napilaphoz. Április óta az újság kiadója és munkatársainak foglalkoztatója a Mediaworks. Mivel a részvénytársaság szabályzata nem mondja ki, hogy a lapot a Népszabadság Zrt. kell, hogy kiadja, a döntést a menedzsment egyedül hozta, a közgyűlésen a kiszervezést tényként közölték a részvényesekkel. A Népszabadság Zrt. azóta gyakorlatilag üres cég, csak a veszteséget termeli és tulajdonában mindössze a Bécsi úti, a szerkesztőség részéről már nem használt irodaépület van. Azt gazdasági racionalizálással indokolták a munkatársaknak, hogy a Mediaworks lett a kiadó – egy mínuszos cég átvétele könyvelési szempontból valóban jól jöhet az anyacégnek. Mások viszont egyértelműen a kistulajdonosok elleni lépésként értékelik a változásokat; a közös részvénynek köszönhetően legalább információkhoz hozzá lehetett jutni a közgyűlések alkalmával, tavasz óta viszont erre sincs lehetőség.

Hirtelen váltás

Május végén – az MSZP kivásárlásának bejelentése előtt egy héttel – a Népszabadság rövid közleményben tudatta, hogy távozik a kiadó éléről Mihók Attila, a Mediaworks vezérigazgatója. A bejelentés mindenkit váratlanul ért, a Népszabadság mostani tulajdonosát ugyanis a Ringier ügyvezető igazgatójaként és a Népszabadság Zrt. akkori elnökeként Mihók hajtotta fel. Ő és a VCP tulajdonosa, Heinrich Pecina korábban már dolgoztak együtt a szerbiai Ringierben, és Mihókot Pecina bizalmasaként tartották számon. Távozását azért is furcsállják, mert ő vezényelte le – méghozzá sikeresen – a Ringier-AS fúzió utáni átalakításokat, és Mihók Attila ötlete volt az is, hogy a Népszabadság kiadását kivigyék a részvénytársaságból. A Mediaworks vezetőjeként ő tárgyalta végig a Szabad Sajtó Alapítvány kivásárlását is.

Noha a Mediaworks közleménye szerint Mihók Attila „saját kérésére” távozott a kiadótól, a Narancsnak beszámoló szemtanúk ennek az ellenkezőjéről meséltek. Mihók állítólag távozása napjának reggelén sem számított arra, hogy fel kell állnia, ám mire kijött a menedzseri tárgyalóból, már nem fért hozzá céges levelezéséhez. Volt, aki azt valószínűsíti, hogy Mihók valamin összeveszhetett Pecinával, aki pár nap alatt meg is találta az utódját. A Mediaworks új vezérigazgatója az a Rónai Balázs lett, aki a Spéder Zoltán tulajdonolta Napi Gazdaságot, majd napi.hu-t hagyta ott másfél évtized után Pecina hívására…

Folytatás a holnap megjelenő nyomtatott kiadásunkban.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.