Nincs már rá szükségük? – Miért adta fel az MSZP a Népszabadságot?

  • Keller-Alánt Ákos
  • 2015. június 24.

Belpol

Az MSZP kiszállt a Népszabadságból, s lábra kaptak a pletykák, hogy jobboldali kézbe kerülhet a legnagyobb példányszámú politikai napilap. Nyomtatott kiadásunk utánajárt.

Június elején jött a hír, hogy az MSZP pártalapítványa, a Szabad Sajtó Alapítvány eladta a Népszabadság Zrt-ben lévő 27,65 százalékos részesedését a Mediaworksnek. A bejelentés nem volt váratlan, hiszen legkésőbb tavasz óta tudni lehetett a felek közötti tárgyalásról. Bennfentes forrásaink szerint az egyre nehezebb helyzetbe kerülő MSZP egyszerűen pénzt akart kivenni a 2008-ig nyereséges lapból, ám Mesterházy Attila a párt elnökeként – attól is tartva, hogy a lap irányvonala változhat – ragaszkodott a tulajdonrészhez. „Az eladás évek óta érlelődött, a Népszabadság Zrt. veszteségeit nem tudta fedezni az alapítvány – mondta a Narancsnak Kránitz László, a Szabad Sajtó Alapítvány elnöke. – A Ringier 2012-ben már tett egy vételi ajánlatot az alapítványnak. Azt akkor el is fogadtuk, de a svájciak az utolsó pillanatban meggondolták magukat, így az üzlet akkor nem jött létre. Amikor a Mediaworks tavaly év végén vételi szándékával megkereste az alapítványt, hosszas mérlegelés után igent mondtunk”. A vételárat firtató kérdésünkre Kránitz mindössze annyit válaszolt, hogy „tisztességes piaci árat” kaptak a tulajdonrészért. A Narancs más forrásokból úgy értesült, hogy 90-100 millió forint körüli összegről lehet szó.

A Mediaworks tehát 99,88 százalékos tulajdonosa lett a Népszabadság Zrt.-nek (0,12 százalék szerkesztőségi közös tulajdonban van), mivel a Szabad Sajtó Alapítvánnyal egy időben a lap volt és jelenlegi munkatársait tömörítő Népszabadság Egyesület is megvált 1,42 százalékos tulajdonrészétől. Kelen Károly, az egyesület elnöke a Narancsnak szintén anyagi okokkal indokolta az eladást; annyit mondott, hogy „piaci ár feletti összeget” kaptak a részvényekért.

Valószínűleg az alapítvány is, az egyesület is jól járt azzal, hogy egyáltalán kaptak valamit a részvényeikért, hisz a veszteségek miatt szükségessé váló tőkeemelésből nem tudták volna kivenni a részüket, így az üzletrészük teljesen elértéktelenedett volna.

Ma már a Népszabadság Zrt-nek nem sok köze van magához a napilaphoz. Április óta az újság kiadója és munkatársainak foglalkoztatója a Mediaworks. Mivel a részvénytársaság szabályzata nem mondja ki, hogy a lapot a Népszabadság Zrt. kell, hogy kiadja, a döntést a menedzsment egyedül hozta, a közgyűlésen a kiszervezést tényként közölték a részvényesekkel. A Népszabadság Zrt. azóta gyakorlatilag üres cég, csak a veszteséget termeli és tulajdonában mindössze a Bécsi úti, a szerkesztőség részéről már nem használt irodaépület van. Azt gazdasági racionalizálással indokolták a munkatársaknak, hogy a Mediaworks lett a kiadó – egy mínuszos cég átvétele könyvelési szempontból valóban jól jöhet az anyacégnek. Mások viszont egyértelműen a kistulajdonosok elleni lépésként értékelik a változásokat; a közös részvénynek köszönhetően legalább információkhoz hozzá lehetett jutni a közgyűlések alkalmával, tavasz óta viszont erre sincs lehetőség.

Hirtelen váltás

Május végén – az MSZP kivásárlásának bejelentése előtt egy héttel – a Népszabadság rövid közleményben tudatta, hogy távozik a kiadó éléről Mihók Attila, a Mediaworks vezérigazgatója. A bejelentés mindenkit váratlanul ért, a Népszabadság mostani tulajdonosát ugyanis a Ringier ügyvezető igazgatójaként és a Népszabadság Zrt. akkori elnökeként Mihók hajtotta fel. Ő és a VCP tulajdonosa, Heinrich Pecina korábban már dolgoztak együtt a szerbiai Ringierben, és Mihókot Pecina bizalmasaként tartották számon. Távozását azért is furcsállják, mert ő vezényelte le – méghozzá sikeresen – a Ringier-AS fúzió utáni átalakításokat, és Mihók Attila ötlete volt az is, hogy a Népszabadság kiadását kivigyék a részvénytársaságból. A Mediaworks vezetőjeként ő tárgyalta végig a Szabad Sajtó Alapítvány kivásárlását is.

Noha a Mediaworks közleménye szerint Mihók Attila „saját kérésére” távozott a kiadótól, a Narancsnak beszámoló szemtanúk ennek az ellenkezőjéről meséltek. Mihók állítólag távozása napjának reggelén sem számított arra, hogy fel kell állnia, ám mire kijött a menedzseri tárgyalóból, már nem fért hozzá céges levelezéséhez. Volt, aki azt valószínűsíti, hogy Mihók valamin összeveszhetett Pecinával, aki pár nap alatt meg is találta az utódját. A Mediaworks új vezérigazgatója az a Rónai Balázs lett, aki a Spéder Zoltán tulajdonolta Napi Gazdaságot, majd napi.hu-t hagyta ott másfél évtized után Pecina hívására…

Folytatás a holnap megjelenő nyomtatott kiadásunkban.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.