Nem szoktak filmek túllépni azon a következtetésen, hogy végső soron az emberi méltósághoz tartozik az életvégről való döntés szabadsága, holott ez a kiindulópont kellene, hogy legyen. Még az efféle témákban járatos François Ozonnak sem sikerült elkerülni a közhelyeket Minden rendben ment c. 2021-es filmjében, pedig az egy jól megírt valóságos történeten alapult. A Stéphane Brizé által írt és rendezett – Michael Haneke Szerelem c. remekművének párdarabjaként számontartott (áthallásról szó sincs, mindkét film 2012-ben készült) – Quelques Heures de Printemps viszont mélyre megy, az emberi létezés alapjáig hatol: nem a halál felől közelít, hanem azt kérdezi, éltünk-e egyáltalán. Néhány tavaszi óra: a cím a két főszereplő, egy szigorú, szeretetét nehezen kifejező anya és börtönviselt fia hosszú évtizedek alatt megélt valóságos kapcsolatának, vagyis a valóságos megértés időtartamára vonatkozik – útban már Svájc felé, ahol majd segítenek a gyógyíthatatlan mamának megszabadulni meg nem élt életétől, és ahol a mama ezzel az utolsó gesztusával megajándékozza fiát az élet értékes voltának felismerésével.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
