Hangsúlyozottan függetlenként lép a pástra Budapest főpolgármesteri címéért Schmitt Pál, ám a Fidesz - MPP támogatásával. Nagyon is hihető az a vélekedés, miszerint a Fidesz azért állt a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, nemrégiben szélnek eresztett svájci nagykövet mögé, mert nem akar saját embert beáldozni. Korábban Pokorni Zoltánt emlegették főpolgármester-jelöltként, ám az országgyűlési választások eredményének ismeretében nem meglepő, hogy a Fidesz inkább egy külsőssel, esetünkben a sport- és a hagyományos diplomácia terén egyaránt bőséges tapasztalatokat szerző Schmitt-tel próbálkozik. Akit egyébként nyolc évvel ezelőtt a szocialisták hiába kerestek meg azzal, hogy legyen az ő jelöltjük Demszky Gábor ellenében. Közben bejelentette indulását Csurka István is, nyilván az 1 százalék elérése reményében.Aközgazdász végzettségű Schmitt Pál - a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke, többszörös olimpiai és világbajnok párbajtőröző - világéletében csapatjátékos volt, legalábbis így jóval több babér termett számára, mint egyéni próbálkozásai során.
A párbajtőrhős
Schmitt alig tizenöt évesen lett a budapesti Vörös Meteor vívója, ahol ifjúsági csapatbajnoki aranyérmeket követően egy alkalommal egyéni ifi-bajnoki címet is nyert. 1965-ben védte meg diplomáját a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen, és ettől az évtől tagja a párbajtőr-válogatottnak. Három évvel később Mexikóvárosban, majd 1972-ben Münchenben is a dobogó legmagasabb fokára állhatott fel a csapattal, a kettő között pedig két csapat-világbajnoki címet és egy második helyezést is besöpörhetett.
Egyéniben nem ért el kimagasló eredményt a nemzetközi pástokon. Pályatársai közül nem egy úgy véli, hogy "nem ő volt a válogatott erőssége". A válogatott kerettagságot persze nem adják ingyen, de tény: a mexikóvárosi és a mücheni olimpiákon - amelyeken magyar versenyző nyerte a párbajtőr egyéni versenyét - ő nem jutott fel a dobogóra.
A hazai vizeken két egyéni és három csapatbajnoki címre futotta, miközben "civilben" a HungarHotels vállalatnál is felfelé kapaszkodik a ranglétrán. Végül a Hotel Fórum igazgatóhelyetteseként gondolja úgy, hogy "teljesen a sporté lesz", s ül át a Népstadion és intézményei főigazgatói székébe. A korabeli szóbeszéd szerint a kényszerű váltásban benne volt az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) akkori elnökének a keze, aki ezzel egy botránynak ment elébe. Schmitt ugyanakkor határozottan cáfolja, hogy szállodai múltján bármilyen folt esett volna, mint mondja: azzal kapcsolatban soha nem merült fel semmilyen, rá nézve terhelő tény.
A hatvanas évek közepétől kiegyensúlyozott családi életet élő Schmitt (felesége, az 1964-es tokiói olimpián tornában ezüstöt nyert Makray Katalin és három lánya biztosan többeknek ismerős a hajdani tévétornából) 1983-tól a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja, az OTSH elnökhelyettese.
A nyolcvanas években gyorsan emelkedett a csillaga a hazai és nemzetközi sportdiplomáciában, amiben ismerősei szerint meghatározó szerepet játszott az, hogy Schmitt "rendkívül jártas az önmenedzselésben". Az angolt, franciát, németet, oroszt és spanyolt is beszélő egykori sportoló negyvennégy évesen a MOB főtitkára, majd elnöke, valamivel később pedig a NOB végrehajtó bizottságának tagja lett.
Pályájáról az sem zökkentette ki, hogy az 1984-es Los Angeles-i olimpia bojkottját a MOB gyakorlatilag teljes mellszélességgel támogatta, miközben a szocialista tömbön belül több renitens is akad: a román csapat például kiutazott, a Lengyel Olimpiai Bizottság pedig csak komoly csatározásokat követően, egyszerű szótöbbséggel mondott igent a távolmaradásra. Két éve Schmitt Moszkvából kiinduló politikai kényszernek értékelte a MOB akkori döntését (amelynek ő egyébként - Szófiában lévén a kérdéses időpontban - nem volt közvetlenül részese). Emlékei szerint berendelték a "Fehér Házba", ahol a sportot felügyelő Czinege Lajos közölte: ne siessen az olimpiai eskütétel szervezésével, mert az bizonytalan. Schmitt azt válaszolta, hogy a sportolókat, ha nem mehetnek az olimpiára, megfosztják életük egyik nagy lehetőségétől.
A rendszerváltást követően - miközben megtartotta a NOB-ban és a MOB-ban elfoglalt pozícióit - a "mezei" diplomáciában is kipróbálja magát: 1993-tól a Magyar Köztársaság madridi nagykövete. Bár neve 1994-ben felmerült a Budapest főpolgármesteri székére esélyesek között, végül nem fogadta el az MSZP azon felkérését, hogy induljon Demszky Gábor ellenében. Az egyéb megfontolásokon túl emögött kétségtelenül az állhat, hogy saját bevallása szerint a konzervatív értékrend áll hozzá közelebb. A szocialista többségű kormány nem neheztelt meg rá: maradhatott Madridban, sőt 1995-től Andorrába is akkreditálták. Ebben az évben Schmitt a NOB alelnöki címével vigasztalódik, aminek következtében végleg beírják a nevét a szervezet akkori első embere, Juan Antonio Samaranch iránt elkötelezettek sorába.
Az elnök embere
A "Samaranch-iskolát" kijárva Schmitt tavaly megpályázta a "mester" távozásával megüresedő NOB-elnöki széket. Jóllehet túlzóak azok a vélemények, amelyek szerint kizárólag emiatt lett 1998-ban berni nagykövet, az kétségtelen, hogy minden támogatást megkapott a Fidesz - MPP vezette kormánytól: a svájci nagyköveti feladatok mellett nem gördítettek akadályt az elé, hogy Schmitt társadalmi munkában elnökölje a MOB-ot és részt vegyen a NOB munkájában is, illetve tagja legyen az első ifjúsági és sportminiszter tanácsadói gárdájának.
Sőt, ennél is többre érdemesítik. A tavalyi Sport Világfórumra maga Orbán Viktor miniszterelnök utazott Lausanne-ba, hogy lobbizzon a NOB-elnök aspiráns Schmitt érdekében, továbbá hogy bejelentse: Magyarország megpályázza a 2012-es olimpia rendezési jogát. Az erőfeszítések végül hiábavalóak: a magyar jelölt az első fordulóban tizenegy, a másodikban mindössze hat szavazatot kapott a valamivel több mint százból, így lemaradt a dobogóról. Igaz, a választást követően a nem befutók közül Schmitt szinte az egyetlen, aki higgadtan és méltósággal fogadta a tagok döntését, és gratulált az új elnöknek, Jacques Rogge-nak.
Noha a NOB-ban Samaranch árnyékában "cseperedett fel", Schmittet jobbára elkerülték az egykori elnökkel is összefüggésbe hozott korrupciós ügyek. A MOB környékén sem pattant még ki hasonló, bár Schmitt megítélése - legalábbis ami a megfelelően polarizált internetes fórumok alapján felmérhető - idehaza nem olyan egyértelmű, mint külföldön.
Sportos külsős
Több oka lehet annak, hogy a tizennégy neves fővárosi közéleti személyiség (akik közül például Eperjes Károlyt Orbán Viktor barátjaként, Mészöly Kálmánt pedig a volt kormányfő lábteniszpartnereként emlegetik, de a többiek is - Hankiss Ágnes és Tőkéczki László - száz százalékig Fidesz-kompatibilisek) hívó szavára a főpolgármesteri címért ringbe szálló Schmitt nem győzi hangsúlyozni függetlenségét. Az egyik ok, hogy pártjelöltként meg kellene válnia a MOB-tól, márpedig jelen állás szerint korántsem biztos, hogy az őszi választásokon ő lesz a nyertes. Hivatalos felmérések híján a www.sbc.hu-n olvasható internetes szavazás eredményeire hagyatkozhatunk. A netezők 31 százaléka választaná Schmittet Budapest főpolgármesterének, miközben Demszkyre 51, Gy. Németh Erzsébetre 13 százalék szavazna (a kép árnyalásához: a honlap látogatóinak 38 százaléka az MSZP-re, 28 százaléka az SZDSZ-re és 27 százaléka a Fidesz - MPP-re adná a voksát az őszi önkormányzati választásokon).
Egy esetleges fiaskó után emelt fővel aligha lehet visszatáncolni a MOB-ba (amely négyszer választotta elnökévé), ráadásul Schmitt berni posztja is megszűnik, igaz, meglehetősen "magyaros" körülmények között (lásd erről a Nem volt rajta svájcisapka című keretes írásunkat). Ebben a helyzetben különösen rosszul jött a MIÉP-vezér főpolgármester-jelöltként történő fellépése. Csurka Istvánt először a Honfoglalás 2000 egyesület kérte, hogy "ne rontsa" Schmitt esélyeit. Az ATV jobboldali Sajtóklubja pedig egyenesen baklövésnek tartja Csurka indulását.
A független jelöltsége mellett kitartó Schmitt egyébként saját bevallása szerint is tisztában van azzal, hogy a győzelemhez párttámogatásra lesz szüksége. Amint azt korábban nyilatkozta, minden segítséget szívesen vesz, de egyetlen politikai tömörülésbe sem akar belépni.
A konzervatív vonal iránti szimpátiáját azonban nem titkolja: ott volt például a Vasárnapi újság másfél évvel ezelőtti, adventi gálaműsorán. Azon, amelyen Lakatos Pál, a szélsőséges hangvételéről elhíresült rádióműsor akkori főszerkesztője - ismerve Schmitt Budapesttel kapcsolatos ambícióit - megelőlegezte neki a főpolgármesteri titulust.
Csák Csongor
Nem volt rajta svájcisapka
Sajátságos módon penderítette ki a Külügyminisztérium Magyarország svájci nagykövetét. Schmitt ugyanis annak rendje és módja szerint bejelentette, hogy lemond a posztról, s ennek részleteit megbeszélné a külügyminiszterrel, ám még a találkozó létrejötte előtt menesztették, nagyjából arra hivatkozva, ami miatt ő a felmentését kérte. Az eredményt tekintve tehát nincs nézetkülönbség, legfeljebb a módszer mikéntje és időzítése hagy némi kívánnivalót maga után. A külügyminiszter viszont úgy tartja: ha valóban ki akart volna vele szúrni, nem menti fel Schmittet, viszont megtiltja neki szolgálati helyének elhagyását. Ami különös a dologban, hogy ez a sajátságos - Eörsi Mátyás kifejezését kölcsönözve - "belpolitikai szkanderezés" pont a külügy arénájában zajlik, ahol azért általában az a jellemző, hogy a kínos ügyekbe a lehető legritkább esetben vonják be a nyilvánosságot. Márpedig a Schmitt-Külügyminisztérium (vagy fordítva, képtelenség eldönteni, melyik oldal a pályaválasztó) mérkőzésnek esetünkben az egész ország a szem- és fültanúja.
