KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Maximál minimál

Philip Glass: Szöveg zene nélkül

Kritika

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Glass eredetiben tíz éve megjelent életrajzi könyvében nem siet sehová. Nem az okleveleit és díjait vette elő a szekrényből szemlézésre, inkább arra a több évtizedes felkészülésre koncentrál, amely az áttörést jelentő Einstein a tengerparton című operájának a bemutatásáig (1976) tartott. Kellemesen ráérősen tárgyalja gyermekkorának környezetét, intellektuális élményeit, tanulmányait, különböző munkahelyeit, és nagyjából csak a könyv felénél kerülnek elő első kiadott művei, de még ekkor is bőven a nagy sikerek előtt jár.

Az első pár fejezet alatt szépen összeáll, hogy milyen háttérrel és milyen kacskaringókkal érkezett Glass a zene világába, és így sokkal érthetőbbé válik, hogyan alakult ki sajátos zeneszerzői világa. Mindemellett Glass első negyven éve annyira kalandos, hogy tényleg érdemes róla beszámolni.

Hosszan mesél például gyermekkoráról és a második világháború utáni Amerikáról. Apja autószerelőből lett lemezboltos, anyja könyvtárosként dolgozott. Bár a szüleivel való viszonya nem mondható minden nehézségtől mentesnek, fontos szerepük volt Glass zenei érdeklődésének kialakulásában, és támogatók is voltak, például megengedték, hogy hamarabb fejezze be a középiskolát, hogy aztán 15 évesen (!) a chicagói egyetemen tanulhasson matematikát és filozófiát.

Glass íráskészségéhez kétség sem fér. Néha ravaszul késlelteti a hiányzó információkat, és ahhoz is megvan az érzéke, hogy egy-egy időszakának a hangulatát egyetlen anekdotával könnyedén körülírja. A könyv másik nagy erénye a szerző elképesztő műveltsége, és az a képessége, hogy az általa hivatkozott filmekkel, regényekkel, lemezekkel és festményekkel kapcsolatban kíváncsiságot keltsen. (A tájékozódásunkat segíti a könyv végén található 16 oldalas név- és tárgymutató.)

Glass nem panaszkodik, amikor nem veszik fel elsőre zeneszerzés szakra, s akkor sem, amikor csak nehezen bír begyújtani a New York-i lakásában. Nem omlik össze, amikor a híres zeneoktató, Nadia Boulanger szekírozza, és akkor sem, amikor lepattant járműveken kell átutaznia a fél világot India felé. Nem szégyell furcsa munkákat elvállalni. Az ember csak kapkodja a fejét, hogyan volt ideje szűk tíz esztendő alatt költöztetőként, vízvezeték-szerelőként, takarítóként vagy éppen taxisofőrként dolgozni, miközben családot alapított, és keményen dolgozott zeneszerzői karrierje beindításán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.