Glass eredetiben tíz éve megjelent életrajzi könyvében nem siet sehová. Nem az okleveleit és díjait vette elő a szekrényből szemlézésre, inkább arra a több évtizedes felkészülésre koncentrál, amely az áttörést jelentő Einstein a tengerparton című operájának a bemutatásáig (1976) tartott. Kellemesen ráérősen tárgyalja gyermekkorának környezetét, intellektuális élményeit, tanulmányait, különböző munkahelyeit, és nagyjából csak a könyv felénél kerülnek elő első kiadott művei, de még ekkor is bőven a nagy sikerek előtt jár.
Az első pár fejezet alatt szépen összeáll, hogy milyen háttérrel és milyen kacskaringókkal érkezett Glass a zene világába, és így sokkal érthetőbbé válik, hogyan alakult ki sajátos zeneszerzői világa. Mindemellett Glass első negyven éve annyira kalandos, hogy tényleg érdemes róla beszámolni.
Hosszan mesél például gyermekkoráról és a második világháború utáni Amerikáról. Apja autószerelőből lett lemezboltos, anyja könyvtárosként dolgozott. Bár a szüleivel való viszonya nem mondható minden nehézségtől mentesnek, fontos szerepük volt Glass zenei érdeklődésének kialakulásában, és támogatók is voltak, például megengedték, hogy hamarabb fejezze be a középiskolát, hogy aztán 15 évesen (!) a chicagói egyetemen tanulhasson matematikát és filozófiát.
Glass íráskészségéhez kétség sem fér. Néha ravaszul késlelteti a hiányzó információkat, és ahhoz is megvan az érzéke, hogy egy-egy időszakának a hangulatát egyetlen anekdotával könnyedén körülírja. A könyv másik nagy erénye a szerző elképesztő műveltsége, és az a képessége, hogy az általa hivatkozott filmekkel, regényekkel, lemezekkel és festményekkel kapcsolatban kíváncsiságot keltsen. (A tájékozódásunkat segíti a könyv végén található 16 oldalas név- és tárgymutató.)
Glass nem panaszkodik, amikor nem veszik fel elsőre zeneszerzés szakra, s akkor sem, amikor csak nehezen bír begyújtani a New York-i lakásában. Nem omlik össze, amikor a híres zeneoktató, Nadia Boulanger szekírozza, és akkor sem, amikor lepattant járműveken kell átutaznia a fél világot India felé. Nem szégyell furcsa munkákat elvállalni. Az ember csak kapkodja a fejét, hogyan volt ideje szűk tíz esztendő alatt költöztetőként, vízvezeték-szerelőként, takarítóként vagy éppen taxisofőrként dolgozni, miközben családot alapított, és keményen dolgozott zeneszerzői karrierje beindításán.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
