KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Maximál minimál

Philip Glass: Szöveg zene nélkül

Kritika

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Glass eredetiben tíz éve megjelent életrajzi könyvében nem siet sehová. Nem az okleveleit és díjait vette elő a szekrényből szemlézésre, inkább arra a több évtizedes felkészülésre koncentrál, amely az áttörést jelentő Einstein a tengerparton című operájának a bemutatásáig (1976) tartott. Kellemesen ráérősen tárgyalja gyermekkorának környezetét, intellektuális élményeit, tanulmányait, különböző munkahelyeit, és nagyjából csak a könyv felénél kerülnek elő első kiadott művei, de még ekkor is bőven a nagy sikerek előtt jár.

Az első pár fejezet alatt szépen összeáll, hogy milyen háttérrel és milyen kacskaringókkal érkezett Glass a zene világába, és így sokkal érthetőbbé válik, hogyan alakult ki sajátos zeneszerzői világa. Mindemellett Glass első negyven éve annyira kalandos, hogy tényleg érdemes róla beszámolni.

Hosszan mesél például gyermekkoráról és a második világháború utáni Amerikáról. Apja autószerelőből lett lemezboltos, anyja könyvtárosként dolgozott. Bár a szüleivel való viszonya nem mondható minden nehézségtől mentesnek, fontos szerepük volt Glass zenei érdeklődésének kialakulásában, és támogatók is voltak, például megengedték, hogy hamarabb fejezze be a középiskolát, hogy aztán 15 évesen (!) a chicagói egyetemen tanulhasson matematikát és filozófiát.

Glass íráskészségéhez kétség sem fér. Néha ravaszul késlelteti a hiányzó információkat, és ahhoz is megvan az érzéke, hogy egy-egy időszakának a hangulatát egyetlen anekdotával könnyedén körülírja. A könyv másik nagy erénye a szerző elképesztő műveltsége, és az a képessége, hogy az általa hivatkozott filmekkel, regényekkel, lemezekkel és festményekkel kapcsolatban kíváncsiságot keltsen. (A tájékozódásunkat segíti a könyv végén található 16 oldalas név- és tárgymutató.)

Glass nem panaszkodik, amikor nem veszik fel elsőre zeneszerzés szakra, s akkor sem, amikor csak nehezen bír begyújtani a New York-i lakásában. Nem omlik össze, amikor a híres zeneoktató, Nadia Boulanger szekírozza, és akkor sem, amikor lepattant járműveken kell átutaznia a fél világot India felé. Nem szégyell furcsa munkákat elvállalni. Az ember csak kapkodja a fejét, hogyan volt ideje szűk tíz esztendő alatt költöztetőként, vízvezeték-szerelőként, takarítóként vagy éppen taxisofőrként dolgozni, miközben családot alapított, és keményen dolgozott zeneszerzői karrierje beindításán.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.

Tekintetén az érzelmei

Precíznek, együttműködőnek tartják azok, akik kedvelik; akik kevésbé kedvelik, azt mondják, az általa ígért fejlesztések elmaradtak, így nem csoda, hogy a szent­endrei választókerület határait át kellett rajzolni azért, hogy Vitályos Eszternek nagyobb esélye legyen 2026-ban egyéni jelöltként nyerni. Az olykor indulatos kormányszóvivő alulról küzdötte fel magát a pártban mostani pozíciójáig.

„Sok film meg sem születik”

Négy egykori kollégiumi barát gyűlik össze egyikük lakásában némi bor társaságában – nem tudják, miért vannak ott, s azt sem, mi vár rájuk. A PopUp Produkció Egykutya című előadásából az Oscar-díjas Deák Kristóf rendezett filmet. Az adaptáció nehézségeiről, a független film- és színházcsinálásról és az élet értelméről is kérdeztük az alkotókat.