KÖNYVMELLÉKLET - kritika

Superwoman a falba simul

Czakó Zsófia: Távoli rokonok

Kritika

A szerző harmadik kötete első pillantásra az egymást meg nem értő nemzedékekről szól.

Női panteon, amelyben egymást követő generációk kínlódnak a kommunikációval: Éva, Margit, Janka, Zsuzsi. Közös bennük, hogy letérnek az örökölt útról. Ez a lázadás már Évánál is megmutatkozik, pedig az ő édesanyja meg sem jelenik a szövegben. Évát Budapestre akarják küldeni a szülei, ám ő éber, sokat hallott arról, mit művelnek a férfiak a fővárosban a cselédből lett kurvákkal. Így hát Dömsödre megy dolgozni, holott még a testvérei is nagy gazdaságokban találnak helyet. Az ő lánya, Margit már hétévesen három kisebb testvére gondját viseli, majd bakfisként elszántan a fővárosba költözik, történhet bármi, ő helyt fog állni. Teljesen mellékesen Margit akkora érzékkel farag embert a húgából és egy elesett kis pesti barátnőjéből, hogy azok később mindketten az Egyesült Államokba disszidálnak.

A húgáról, Jankáról nevezi el aztán egyetlen lányát. Janka (Kettő) kamaszkorában zajosan lázad, és mire édesanya lesz, mindent másképp csinál, mint Margit. Zsuzsi kezdetben aláveti magát az anyja szublimált becsvágyának, lelkesedés nélkül strapálja magát, hogy színpadra kerüljön, aztán egyszer csak hagyja az egészet a csudába, és a transzgenerációs traumagyógyítás felé fordul.

Közben a szerző finom, de félreérthetetlen jelzésekkel helyezi el a figuráit a magyar történelemben. A cselekmény nem lineáris, az idős Margittal találkozunk először, majd váratlanul a fiatal Évával. Hogy ő lesz később Margit édesanyja, így egyszer csak évtizedeket lépünk hátra az időben, azt a kontextusból, a cselédsors jellegzetességeiből következtetjük ki. Amikor Éva gazdája beleőszül az aggodalomba a gabonájáért az amerikai tőzsde egy katasztrofális napja miatt, tudhatjuk, hogy 1929-ben járunk. 1956-ot pedig úgy azonosítjuk be, hogy Margit és Gyula volt munkahelyéről többnapos furcsa felfordulásról érkeznek hírek, mi pedig tudjuk, hogy a Műegyetemen dolgoztak korábban.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.