F. Liska Tibor

Aktuális értékén

A Liska-modell és az önszabályozó társadalom kísérlete

Publicisztika

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

A matematikai irányításelmélet alaptétele az, hogy az optimális irányítás a központi irányítás, amennyiben minden információ eljut a központba. Ám ez absztrakció, ilyen a valóságban nincs, már a legegyszerűbb rendszerek sem felelnek meg ennek a feltételnek. Így az optimális irányítás az elosztott irányítás (a matematika szerint is).

A társadalom bonyolult rendszer és nem működik önszabályozó módon. Valahogy úgy kellene működnie, mint ahogyan az emberi test működik. Emésztünk, lélegzünk, vért keringtetünk, hőmérsékletet szabályozunk, sőt vércukorszintet szabályozunk és még rengeteg dolgot, amiről lényegében nem is tudunk. Ezeket mindenféle automatizmusok működtetik. Az emberi agy ugyan képes mindent közvetlenül befolyásolni, de nem tanácsolnám senkinek, hogy próbálja meg az összes anyagcsere-funkcióját közvetlenül irányítani, mert biztos, hogy komoly működési zavarokat okozna magának.

Az elvek: az önszabályozás ideálja

A társadalomban is vannak alrendszerek, amelyek önszabályozó módon működnek (például a körforgalom egy önszabályozó kereszteződés). Ám a közvélemény, de még a szakemberek jelentős része is azt gondolja, hogy a központi irányítást kell tökéletesíteni. Pedig törhetnék a fejüket azon is, hogyan lehet önszabályozó alrendszereket, játékszabályokat kitalálni.

A már működő önszabályozásra jó példa a bevásárlóközpontok parkolójában az a szabály, hogy a bevásárlókocsit vissza kell tolni a gyűjtőhelyre. Ehhez kitalálták azt a láncos szerkezetet, amelybe az elvitelkor be kell helyezni egy érmét, s azt a visszavitelkor kapom vissza. Ez önszabályozó rendszer és egyben gazdasági szabályozás is, hiszen vagy visszatolom a kocsit, vagy fizetek annak, aki helyettem visszatolja. Ez a szabályozás nincs ingyen, mert ki kellett találni, fel kellett szerelni a láncos kütyüket – de még mindig olcsóbb, mint más megoldás. Segédmunkások alkalmazása drágább lenne és nem is lenne elég rugalmas, hiszen csúcsforgalomban sokkal több segédmunkásra lenne szükség, mint különben. Az olcsóbb megoldás lenne, ha megkérnék a vásárlókat, hogy legyenek szívesek visszatolni a kocsikat a gyűjtőhelyre, de ez jó eséllyel nem működne. Ha eleinte mindenki visszatolná is, később egyesek, akiknek indokolt kifogásuk van (például rosszul lett a gyerek), ott hagynák a bevásárlókocsit a parkoló közepén. Aztán azok is ott hagynák, akiknek kevésbé elfogadható okuk van, de sietnek, és így tovább – a végén már senki sem tartaná be a szabályt. Ebből az is látszik, hogy a rossz szabályozás morálisan is károkat okoz.

Az önszabályozás után lássuk a piaci megoldások elvét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.