A matematikai irányításelmélet alaptétele az, hogy az optimális irányítás a központi irányítás, amennyiben minden információ eljut a központba. Ám ez absztrakció, ilyen a valóságban nincs, már a legegyszerűbb rendszerek sem felelnek meg ennek a feltételnek. Így az optimális irányítás az elosztott irányítás (a matematika szerint is).
A társadalom bonyolult rendszer és nem működik önszabályozó módon. Valahogy úgy kellene működnie, mint ahogyan az emberi test működik. Emésztünk, lélegzünk, vért keringtetünk, hőmérsékletet szabályozunk, sőt vércukorszintet szabályozunk és még rengeteg dolgot, amiről lényegében nem is tudunk. Ezeket mindenféle automatizmusok működtetik. Az emberi agy ugyan képes mindent közvetlenül befolyásolni, de nem tanácsolnám senkinek, hogy próbálja meg az összes anyagcsere-funkcióját közvetlenül irányítani, mert biztos, hogy komoly működési zavarokat okozna magának.
Az elvek: az önszabályozás ideálja
A társadalomban is vannak alrendszerek, amelyek önszabályozó módon működnek (például a körforgalom egy önszabályozó kereszteződés). Ám a közvélemény, de még a szakemberek jelentős része is azt gondolja, hogy a központi irányítást kell tökéletesíteni. Pedig törhetnék a fejüket azon is, hogyan lehet önszabályozó alrendszereket, játékszabályokat kitalálni.
A már működő önszabályozásra jó példa a bevásárlóközpontok parkolójában az a szabály, hogy a bevásárlókocsit vissza kell tolni a gyűjtőhelyre. Ehhez kitalálták azt a láncos szerkezetet, amelybe az elvitelkor be kell helyezni egy érmét, s azt a visszavitelkor kapom vissza. Ez önszabályozó rendszer és egyben gazdasági szabályozás is, hiszen vagy visszatolom a kocsit, vagy fizetek annak, aki helyettem visszatolja. Ez a szabályozás nincs ingyen, mert ki kellett találni, fel kellett szerelni a láncos kütyüket – de még mindig olcsóbb, mint más megoldás. Segédmunkások alkalmazása drágább lenne és nem is lenne elég rugalmas, hiszen csúcsforgalomban sokkal több segédmunkásra lenne szükség, mint különben. Az olcsóbb megoldás lenne, ha megkérnék a vásárlókat, hogy legyenek szívesek visszatolni a kocsikat a gyűjtőhelyre, de ez jó eséllyel nem működne. Ha eleinte mindenki visszatolná is, később egyesek, akiknek indokolt kifogásuk van (például rosszul lett a gyerek), ott hagynák a bevásárlókocsit a parkoló közepén. Aztán azok is ott hagynák, akiknek kevésbé elfogadható okuk van, de sietnek, és így tovább – a végén már senki sem tartaná be a szabályt. Ebből az is látszik, hogy a rossz szabályozás morálisan is károkat okoz.
Az önszabályozás után lássuk a piaci megoldások elvét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
